Hogyan lehet távolból, okoseszközön keresztül gyógyítani egy hajléktalant?

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének Digitális Egészség kutatócsoportjával DocRoom néven kutatásokat indított hajléktalanszállón élők körében. Azt szerették volna kideríteni, hogy a telemedicina (távgyógyítás) bevezetése, az okostelefonon működő platformok, az internet egészségügyi célú használata segíthet-e csökkenteni az egészségügyben meglévő egyenlőtlenségeket, lehet-e ilyen módon javítani a hajléktalan emberek hozzáférését az orvosi ellátáshoz. Az első eredményeket a napokban mutatták be a sajtónak.

Mit tudunk hajléktalanok egészségügyi állapotáról?

„Magyarországon lényegében nincsenek adatok a hajléktalanok egészségügyi állapotáról. Nemzetközi szinten is nagyon alulreprezentált az orvostudományi kutatásokon belül a hajléktalanság” – magyarázta dr. Békási Sándor, aki 2017 óta a szeretetszolgálat 24 órás Egészségügyi Centrumának vezető főorvosa. Ez a centrum a hajléktalanellátásban lényegében a háziorvosi rendelőt jelenti.

Ugyanakkor az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kimondja, hogy 2020-2025 között az egyik legfontosabb cél a digitális átalakulásban a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése. Többszörösen indokolt hát, hogy a hajléktalanok ellátásának módja és lehetőségei minél hamarabb változzanak. „A Semmelweis Egyetem és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Európában egyedüliként kutatja, hogy a hajléktalanok körében létre lehet-e hozni egy telemedicinális szolgáltatást” – mondta dr. Győrffy Zsuzsa, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének docense.

A hajléktalanok gyógyításában egy hibrid modellt szeretnének kialakítani,

amely szeptembertől meg is valósulhat. De mit jelent ez a hibrid modell? Azt, hogy hajléktalanoknak személyes, mozgó, vagy online formában nyújtanak orvosi segítséget.

2020-ban, a Covid első hulláma idején kezdődött a kutatás lehetőséget lát, hogy mindez megvalósuljon. A 660 hajléktalan bevonásával készített vizsgálat három területet érintett:

• Az első kutatási kérdésük az volt, hogy a hajléktalanok nyitottak-e egyáltalán a telemedicinára. Azt találták, hogy igen, mégpedig, ugyanolyan mértékben, mint a többségi lakosság.
• A második programban egy próbaprojektet indítottak négy hajléktalanszállón. Ennek keretein belül több mint négyszáz online vizit valósulhatott meg, nagy sikerrel. A résztvevők nyolcvan százaléka azt mondta, hogy újra részt venne ilyen online vizsgálaton.
• A kutatás harmadik része arra vonatkozott, hogy a fedél nélkül élők milyen mértékben használnak digitális eszközöket, használják-e az internetet egészségügyi célkora. Eredményeik szerint a hajléktalanok közel hetven százalékának (69,6 %) van mobiltelefonja, közel 40 százaléka (39,9 %) okostelefonnal rendelkezik, 10,8 százalékuk pedig használt már egészségügyi applikációt. Rajtuk kívül is 34,6 százalék használta már az internetet egészségügyi célokra.

Meglepő lehet, hogy elég sok hajléktalan embernek van mobil-, vagy okostelefonja. „Ez nekik létszükséglet, így tartják a világgal a kapcsolatot. Postacímük általában egy szállón van, ahol korábban laktak. Az első pillanattól kezdve – mikor a mobiltelefon még újdonságnak számított – ugyanolyan arányban volt telefonjuk, mint az átlag populációnak” – mondta erről Morva Emília, a szeretetszolgálat régióvezetője. A kutatásban egyébként azt is kiemelték a hajléktalanok, hogy a wi-fi hozzáférés javítása, vagy telefontöltő-állomások létrehozása javítana a helyzetükön.

A három hónapig tartó online orvoslás során 415 online vizitre került sor, 55 pácienssel, mindenki hat alkalmon vehetett részt. Egy-egy ilyen alkalom nemcsak könnyed beszélgetés volt az orvossal, hanem

az esetek negyedében konkrét terápia indult, leginkább gyógyszeres kezelésekbe kezdtek, vagy azokat alakították át.

„Ez jó a betegnek, mert kezelve van a betegsége, jó a szállónak, mert magabiztosabbak abban, hogy jó ellátást kap az illető, és jó az ellátórendszernek is, mert csökkenthetők, megelőzhetők a súlyos esetek. Egy hirtelen stroke miatt könnyen fekvőbeteg lesz valaki, vagy ha van egy fel nem ismert artériás érszűkület a lábában, az amputációt jelent. Ilyenkor már kerekesszékes férőhely kell neki a szállón. Cél, hogy az ilyen eseteket tudjuk csökkenteni” – részletezte a főorvos.

A telemedicina szolgáltatás alapvetően krónikus betegeknek lesz elérhető szeptembertől négy hajléktalanszállón, de tervezik a bővítést. A szállólakóknak alapvetően több típusa van. Van, aki átmeneti szállón él, fél-egy évig is egy helyen, ők hosszabb távon is elérhetők, követhetők. Rövidebb ideig elérhetők viszont azok, akik csak éjjeli menedékhelyre húzódnak be.

És hogy mi a helyzet azokkal a személyekkel, akik folyamatosan az utcán élnek? Hosszútávú cél, hogy őket is elérjék, akár olyan formában, hogy egy szociális munkás egy tableten helybe vihetné a szolgáltatást, így egy köztéren, utcán megvalósulhatna az online vizit.

Élet nehezített pályán 

Morva Emília hangsúlyozta, a hajléktalanszállón, illetve

az utcán élők évről évre egyre rosszabb egészségügyi állapotban vannak.

Nekik eleve nehezített pálya orvoshoz jutni. Emellett betegségtudatuk sem olyan, mint a többségi lakosságé. Sokkal később gondolják, hogy orvosra van szükségük. Manapság pedig egy többségi társadalomhoz tartozó lakos is nehézségekbe ütközhet, ha valamilyen szakellátáshoz szeretne hozzájutni.

„Cél, hogy hosszú távon tudjuk követni a hajléktalanok egészségügyi állapotát. Előre tudunk gondolkodni, fel tudjuk mérni, hogy öt év múlva hogyan kell átalakítani a szolgáltatásaikat, például mennyivel több lábadozó férőhelyre lesz szükség a hajléktalanellátásban, így fel tudunk készülni” – tette hozzá a régióvezető.

Mennyien élnek fedél nélkül?

Nehéz megmondani, mennyi hajléktalan ember él az országban. A Központi statisztikai Hivatal a 2011-es népszámlálás során, azaz több mint egy évtizede 5571 főt regisztráltak fedél nélkül élő emberként. Másik 5867 embert az átmeneti elhelyezést nyújtó hajléktalanellátó intézmények lakóiként vettek számításba, és további 1109 embert a hajléktalanok tartós elhelyezését biztosító szociális intézményekben írtak össze. Ez összesen 12 347 fő.

A Február Harmadika Munkacsoport viszont minden évben adatfelvételt készít, több ezer fedél nélkül élő ember életviszonyait vizsgálják. A 2022. február eleji kutatás kérdéseire összesen 6944 hajléktalan ember adott értékelhető válaszokat. Közülük 1649 ember közterületen lakott (436 fő Budapesten, 1213 fő vidéki városokban), 5295 ember fizetős, vagy ingyenes hajléktalanszállásokon (2246 Budapesten, 3049 vidéki városokban). Ez a felmérés azonban nem alkalmas arra, hogy megbecsüljük a hajléktalanok valós számát, többek közt azért, csak azok vettek részt a  vizsgálatban, akik szállókkal vagy az utcai szolgálatokkal aktuálisan kapcsolatban voltak.

Felhasznált források: itt és itt