„A nyelv elfogadása a személyiség elfogadása is” – cigányul tanított gyerekeink előtt a jövő

A vasúton túl – ismerkedés a kétnyelvű közösséggel

Bár végül nem lettem nyelvész, 2016-ban én is csatlakoztam ahhoz az épp induló kutatócsoporthoz, amit a Károli Gáspár Református Egyetem magyar szakán alapított Heltai János Imre – kezdetben mint szabadon választható szociolingvisztika-szemináriumot. Az akkor körvonalazódó kutatás ma már kiterjedt projekt, nemzetközi kapcsolatokkal, jónéhány tanulmánnyal és kiadvánnyal. De ne szaladjunk ennyire előre.

 

„Egy tanítványom beadandó dolgozatából tudtam meg, hogy az egyik rokona egy olyan iskola igazgatója, ahol a gyerekek anyanyelve valószínűleg nem magyar, elsősorban cigányul beszélnek otthon. Rajta keresztül ismertem meg Erikát, az említett iskola igazgatóját, aki megerősítette unokaöccse állítását, pedig én azt elsőre kétkedve fogadtam: tényleg egy olyan, 2000-2500 főt számláló közösség él Tiszavasváriban, akik közt a romani a kommunikáció fő nyelve” – meséli János a kezdetekről. Ennek tudatában indultunk el első utunkra Tiszavasváriba, azon belül is a „vasúton túlra”, vagyis arra a területre, ahol a helyi oláh cigányok nagy része lakik.

Bár a nyelvi viszonyokról akartunk informálódni, a helyiek többségét érintő rossz szociális körülmények nagy hatással voltak mindannyiunkra. Korábban sose gondoltam bele, hogy nehéz lehet úgy megtanulni az ABC-t, hogy a P-betű mellé rajzolt porszívót nem ismeri egy gyerek. Ez megrázó tapasztalat volt, de hamar megtudtuk, hogy ha lenne is porszívó, talán más szót használnának rá…

Nehezítő körülmény: amikor egy közösség szégyelli a saját nyelvét

A Magiszter Iskolába csak a település oláh cigány gyerekei járnak, akik otthon gyakran többet beszélnek romaniul, így azt hamarabb is tanulják meg, mint a magyart. Ez kétféle következménnyel jár: lemaradással és szégyenérzettel.

Lemaradással indulnak a gyerekek az iskolában, mert gyakran olyan szavakat nem ismernek, amik  elengedhetetlenek már az első naptól kezdve, így például nem tudják, mit kell csinálni, mikor azt mondják, „kösd össze”, „karikázd be”, „húzd alá”.  A pedagógusok és a kutatócsoport tagjai egyszerre jöttek rá, hogy a gyerekeknek általában nem a kognitív képességei vannak lemaradva, hanem a magyar szókincs hiányzik a feladatok megoldásához.

Másrészt tapasztaltuk, hogy sok felnőtt azt bizonygatta, csak magyarul beszélnek otthon, ők meg sem tanítják a gyerekeket a romani nyelvre. Ennek Erika szerinte az volt az oka, hogy „a szülők úgy gondoltak az otthoni, romani nyelvre, hogy az nem használható máshol, ezért tiltották is a gyerekeiknek, hogy máshol ezt használják. Ráadásul a gyerekek megtanulták, hogy úgy tegyenek, mintha értenék, amit magyarul mondunk nekik. Sajnos az előző évtizedek pedagógiai gyakorlata is az volt, hogy rászóltunk a gyerekekre, hogy magyarul beszéljenek”. A helyi romák tehát negatívan, szégyenkezve álltak a saját elsődleges nyelvükhöz, ami pszichológiailag nézve sincs jó hatással az egyének önbecsülésére és teljesítményre sem.

Alapok – mi az a transzlingválás, és miért van rá szükség?

A világ nagy részén nyelvileg sokkal összetettebb csoportok élnek együtt vagy egymás mellett, mint Magyarországon. Amerika egyes részein például a spanyol és az angol anyanyelvű gyerekek gyakran egy iskolába kerülnek, ahol megoldandó feladat a tanárok előtt, hogy a vegyes társaság egyformán tudjon haladni a tananyaggal. Itt születtek az első tanulmányok a transzlingválásról, és ezeket kezdte a Károlis kutatócsoport az itthoni helyzetre adaptálni.

„Az agyunkban nem feltétlen van kognitív lenyomata az egyes nyelveknek, tehát az agy nem különíti el automatikusan a nyelveket egymástól. Ezt úgy lehet elképzelni, hogy a beszélőnek van sok nyelvi erőforrása, amelyek segítségével meg tud szólalni, ezek az erőforrások pedig valakinél jellemzően egy nyelvhez tartoznak, valakinél viszont kettőhöz vagy akár többhöz. De az egyén beszéd közben ugyanazt éli meg, akárhány nyelv elemeiből válogat: az adott szituációhoz legjobban illően fogalmazza meg a mondandóját. A transzlingválás pedig ennek az elméletnek a pedagógiában való használata” – magyarázza Heltai János Imre.

 

Transzlingválás a gyakorlatban – módszerek, célok, eredmények

„Gyakorlati értelemben beszélhetünk gyerek által és tanár által kezdeményezett transzlingválásról. Az első eset az, amikor hagyjuk, hogy a gyerekek használják a teljes nyelvi eszköztárukat arra, hogy elmagyarázzák egymásnak a feladatot, vagy csak egyszerűen a feladatmegoldás során megengedjük, hogy azokat a szavakat használják, amivel könnyebben ki tudják fejezni magukat. A tanár által kezdeményezett transzlingválás során viszont a feladat maga is az egész nyelvi repertoárt használja. A cél mindenféleképp az, hogy nem az egyik vagy a másik nyelven való tudását fejlesszük a gyereknek, hanem az általános nyelvi kompetenciáit (fogalmazás, érvelés, körülírás stb.). E képességek birtokában pedig

a tanulók mindkét nyelven hatékonyabban fognak tudni gondolkodni, mintha az egyik nyelv »javára« letiltanánk őket a másik nyelv használatáról”

– foglalja össze a nyelvész.

A kutatócsoport tagjai jelen vannak az iskola életében, foglalkozásokat tartanak, szaktárgyi és egyéb technikai részfeladatokban is kiveszik a részüket, és persze folyamatosan figyelik, hogy változik a helyzet a Magiszterben. Projektjei közül János és Erika is a színházi előadást, a transzlingváló mesekönyvet, illetve a készülő kisfilmeket emeli ki, melyeket az egyetemisták, a tanárok, a diákok, sőt egyes szülők együtt hoztak, hoznak létre. 

„A cél az, hogy erősödjön a roma középosztály, amihez az kell, hogy egyre többen tanuljanak tovább az általános iskola után. Abban bízunk, hogy a transzlingválás, és az azzal járó támogató iskolai közeg ehhez hozzájárulhat” – mondja János.

 

Erika hozzáteszi: „Erről majd 3-4 év múlva tudunk többet mesélni, hiszen addigra fejezik be az általánost azok a gyerekek, akik az első transzlingváló osztályokba járnak. Objektív mérési eredmények egyelőre nincsenek, ugyanakkor az látszódik, hogy

a gyerekek és a szülők is jobban szeretik az iskolát az utóbbi években, jobban a magukénak érzik, és ez a tanulmányokra is hatással van.

Azt gondolom, hogy az a hangulat, ami a mi iskolánkban van, Magyarországon egy teljesen újszerű dolog. Néhány éve, a szülők elhallgattak, amikor cigányul beszéltek, és elment mellettük egy tanár, ma már ilyen nincs, fel tudják vállalni, hogy maguk között ezt a nyelvet használják. Az Erasmus projekt keretében készülő kiadványunk pedig vissza fogja adni ezt a hangulatot, ami itt van, és ha lesz még egy iskola vagy csak egy pedagógus, aki használni fogja a módszert, már megérte!”

Mi az Erasmus projekt? 

A KRE szociolingvisztikai kutatócsoportja koordinálja azt a kétéves kutatást, melyben három külföldi egyetemmel, a Magiszter Iskolával és egy felvidéki, magyar tannyelvű, de romaniul beszélő gyerekek által is látogatott iskolával dolgoznak együtt. A projekt keretében osztálytermi jeleneteket bemutató videófelvételeket készítenek, illetve azokat kommentálják a kutatásban részt vevő egyetemi kutatók, tanárok és hallgatók. A cél az, hogy használható segédeszközt adjanak tanárszakos hallgatóknak és olyan intézmények tanárainak, ahol hasonló a helyzet. Az egyik videóban például a harmadik osztályos gyerekek egy előző évben magyarul és cigányul is megtanult versről próbálják összegyűjteni az információkat, és kiderül: cigányul gyorsabban és könnyebben megy nekik, mint amikor magyarul próbálkoznak. Egy másik videóban pedig a maszkviselést magyarázza a pedagógus, de mivel nem minden kisdiák érti pontosan, egy gyerek elmondja romani nyelven is, amit a tanárnő mondott. Ezekhez hasonló jelenetek mutatják majd be, milyen nehézségekkel és lehetőségekkel számolhatnak a pedagógusok a többnyelvű osztályokban.

Miért nem (csak) az iskoláról szól ez?

A nyelvtől, a beszéléstől nem független az identitás kérdése.

A gyerekek nyelvének, otthoni beszédmódjainak megbecsülése az egész személyiség elfogadását jelenti.

A transzlingválás nagyon sok változást hoz a gyerekek önbecsülésében, otthoni környezetükhöz való viszonyában is. Ezt a változást tudatos pedagógiai munka is támogatja. „Ebből kifolyólag pedig egyre több a cigány kultúrával foglalkozó játék, feladat, nyári tábori tematika Vasváriban, sőt az iskola falain is megjelennek a magyar mellett romani nyelvű szövegek, a cigány kultúrával foglalkozó dekorációk” – mondja Heltai János.

Amikor a tervekről kérdezem a projekt vezetőit, óhatatlanul felmerül az a kérdés is, hogy az iskola támogató közegén kívül milyenek a magiszteres gyerekek kilátásai. A kutatócsoport két vezetője egyetért abban, hogy a következő lépés, hogy értéket teremthessenek a telepi emberekkel együtt, illetve, hogy erősítsék az iskolán kívüli kapcsolatokat, a városi nem romákat is bevonva közös pontokat találjanak.

„A transzlingválás sajnos valószínűleg önmagában nem fogja megváltoztatni a társadalmat, de legalább elindulhat egy olyan folyamat, hogy több továbbtanuló lesz, versenyekre mennek a tanulók, és rá fognak csodálkozni a többségi társadalomban, hogy ezek a gyerekek ugyanolyan ügyesek, mint a többiek. Hiszem, hogy

az áttörés eszköze a nyelv lehet,

hiszen az összefüggésben van az egész gondolkodással” – foglalja össze az igazgatónő.

Az iskolában már dolgozik egy helyi roma pedagógiai asszisztens, 3 év múlva pedig elballag az első transzlingváló osztály. Bízom benne, hogy a Magiszterben kapott szakmai és érzelmi támogatás elegendő lesz, hogy egyre többen tudják leküzdeni azt a rengeteg akadályt, ami az iskola védőburkából kikerülve vár még rájuk.

Ha felkeltették az érdeklődésedet a kutatócsoport projektjei, vagy pedagógusként találkoztál már többnyelvű csoporttal, itt találod az elmúlt évek kutatásait, illetve a transzlingváló mesekönyvet is!

A nyitókép illusztráció. Forrása: Fortepan / Urbán Tamás
Cikk-képek: az elkészült könyv illusztrációi