A düh vitt előre, nem az izmaim, avagy futni kezdtem, mert kedves az életem!
Évekig halogattam a rendszeres sportot, aztán vettem egy nagy levegőt, és az első alkalommal majdnem hat kilométert lefutottam. Nem, ez nem az egyébként jócskán megtépázott, mihaszna állóképességemnek köszönhető, sokkal inkább konokságomnak. A legnagyobb motiváló erő mégis az volt, hogy ne égjek le a gyerekeim előtt. Utálok futni, de elfogadhatatlan, hogy kapcsolatunk tiszavirág-életű legyen! Nem szimpi ez a sport, mégis tartós kapcsolatra törekszem – futok hát, mert kedves az életem.
3,5 millió forintos ebek, akik minden pénzt megérnek: éljenek a vakvezető kutyák!
A vakvezető kutyák nemcsak abban segítenek, hogy gazdáik könnyebben közlekedhessenek, mindennapjaikat akadálymentesebben éljék, hanem sokszor a depresszióból való kilábalásban is aktívan közreműködnek. Egy ilyen kutya szenvedélyesen dolgozik az emberért reggeltől estig, egyenrangú kollégaként viselkedik, de munkaidejének lejártával sem ér véget szolgálata: társa, barátja látássérült gazdájának minden percben. Róluk és az őket kiképző hétköznapi hősökről készítettünk interjút.
„Húszcentis kukásautó simul hozzám, nélkülözve minden romantikát” – Együtt alszunk a gyerekkel, és élvezem!
Lerúgott vese, kitépett hajcsomó, kisajátított takaró, válogatott kínzások az éjszaka közepén – ilyen az együttalvás gyerekekkel. Népvándorlás töksötétben, hangos horkolás a rózsaszín póni mellett, és az éjjel, ami soha nem érhet véget. Így kerültem kismilliószor szó szerint padlóra három gyermekem szívélyes közreműködésével. Mégis megéri a sok megpróbáltatás, mert hamar eljön az az idő, amikor ciki lesz anyával és apával megosztani az ágyat. 
Az anyjuk vagyok, nem cirkuszi bohóc: ezért hagyom unatkozni a gyerekeimet
Anyaaaa, unatkozom! – ez az egyik felkiáltás, amitől minden szülőt kiver a víz. Pedig az unatkozás nem ördögtől való, fontos tapasztalási folyamat. Három gyerekem van, mindhárom szokott unatkozni. Azt hiszem, kellő tapasztalattal rendelkezem már e téren. Javaslok néhány (nekünk) bevált módszert, hogy ne kelljen cirkuszi bohócként minden egyes percükben szórakoztatni az utódokat. 
Ha vannak hősök, ők azok – Portrék az autizmus világnapján
Ma van az autizmus világnapja, amit az ENSZ kezdeményezésére 2008 óta tartanak meg, és amely fő célja, hogy világszerte felhívja az emberek figyelmét a ma már tízmilliókat érintő állapotra. Április 2-án hazánkban is kékbe borul néhány emblematikus épület, sokan kék színű ruhába bújnak, hogy ezzel is tudassák: mindannyiunk számára meghatározó ügyről van szó. A magyar lakosság több mint egy százaléka autista, vagyis körülbelül százötvenezer diagnosztizált él hazánkban. Most három olyan szülőt mutatunk be, akik autista gyermeket (is) nevelnek, és ezzel együtt igyekeznek még kerekebbé tenni ezt a világot. 
Férfiruhában harcolt, aztán a börtönben szült: Lebstück Mária főhadnagy története
Lebstück Mária élete nemcsak hazánkban, hanem kerek e világon kivételesnek számít. Fiatalon a főhadnagy lett, férfiakat megszégyenítő bátorsággal harcolt a honvédseregben, majd egyedülálló anyaként tartotta el magát és gyermekét – mindezt a 19. században! Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emléknapján Lebstück Máriára emlékezünk.
Tulipán helyett: gondoljuk már át, kinek mit jelent „a nő”?!

Nem vagyok oda a Nemzetközi Nőnapért. Persze nekem is jólesik, ha a családom csokival kedveskedik nekem, de csak úgy látom értelmét az ilyen világnapoknak, ha az év többi napján is komolyan vesszük az adott ügyet, ha valós tartalommal bírnak, és nem csak abból áll egy-egy ilyen köszöntés, hogy valaki kezébe nyomunk egy kókadt tulipánt a sértődések elkerülése érdekében. De ha már itt egy ilyen nap, esélyt kapunk elgondolkodni: ki mit gondol a nőkről? Olvasmányos vélemények következnek. 

Kvíz férfiaknak: mennyire ismered a tipikus női dolgokat?
Kozmetikumok, ruhadarabok, a női test szépségei – megannyi fogalom, amivel talán már egy kamaszlány is tisztában van, ám nem biztos, hogy a másik nem is tudja ezeknek a jelentését. Most benneteket, férfiakat szeretnénk tesztelni!
Home ovi, home suli, home office – már megint mindennap lefutunk egy maratont, de kibírjuk!
A történelem ismétli önmagát. És valamikor elfogynak a szavak. Kár, hogy nem volt lehetőség megörökíteni az arckifejezésem, amikor tegnap, március 4-én, délelőtt 11-kor bejelentették: viszlát iskola, ég veled ovi, welcome online oktatás és helló otthoni óvodai fejlesztés! Megint. Nesze neked Nemzetközi nőnap! Sokezer szülőtársammal együtt megkezdjük egyszemélyes maratonunkat. Minden nap.