Egy játékmackó, amiben egymásba ér súlyos múlt, rohanó jelen és reményteljes jövő. Egy több mint nyolcvanéves medve, akiben békévé összegződik megannyi harc, és szárnyra kap oly sok kivételes pillanat. Egy öreg jóbarát, egy generációkon átívelő, közös emlék, aki most itt csücsül az éjjeliszekrényem takaros kosarában. Ő Évi maci, akit a nagymamám most ajándékozott nekem.

Összeszedtük az összes budapesti közterület nevét, amely nők emlékét őrzi. Az első részben azokat a személyeket mutatjuk be, akiket már a legtöbben ismerünk irodalomtankönyvek vagy történelemkönyvek lapjairól. Te kit hiányolsz a listáról?

Szülőként számtalan kérdést kell megválaszolnunk gyerekeinknek. Mondjuk az összeset. És addig jó, amíg bármivel mernek hozzánk fordulni. Az őszinteség egyik alappillére az emberi kapcsolatoknak, és ahhoz, hogy ezt gyermekeinkkel is elsajátítsuk, a kezdetek kezdetén, saját korosztályuknak megfelelően válaszolnunk kell nekik. Mindenre. 

„Ha én meg tudom csinálni, akkor neked is menni fog!” – ezt üzeni az a huszonegy éves lány, aki hétvégente menhelyi kutyákhoz látogat egy kis szeretgetésre és egy kiadós sétára. Kovács Alexa születésétől fogva mozgássérült, de vallja: kerekesszéke semmiben nem gátolja. Vele beszélgettem akadálymentesítésről, pozitív gondolkodásról, a továbbtanulás buktatóiról, és persze az árva kutyák határtalan szeretetéről. 

Hetvennyolc évvel ezelőtt ezen a napon, január elsején tűnt el nyomtalanul Rejtő Jenő egy szovjet munkatáborban. Példátlanul kalandos életét talán még közismert regényeinél is izgalmasabbra írta a sors. A vidám regények mögött keserű szerzői életút húzódik, egy olyan felfelé ívelő pálya, aminek alakulását soha nem tudta elfogadni a nagy nevettető, mindenki P. Howard-ja. Portrénk.

Az idei ünnep nem csak nálunk volt rendhagyó. Több ezer család döntött úgy, hogy a biztonságot szem előtt tartva lemond a közös karácsonyozásról. Mi sem kockáztattunk, hogy jövőre újra együtt ünnepelhessünk. 2020-ban maradt a távolságtartó integetés, ami mégis meghitté és bensőségessé varázsolta a karácsonyt. 

Van egy hely Ráckeresztúron, ahol súlyos drogproblémákkal küzdőknek nyújtanak értékes segítséget. Magyarországon ez volt az első drogrehabilitációs központ, és Erdős Eszter hathatós közreműködésével hozták létre. A református lelkész asszony azóta is itt él hivatásának. Vele beszélgettem függőségről, családmodellekről, hitről, csodákról és arról, milyen egy karácsony a rehabon. 

Ti emlékeztek még, hogy mi ment a tévében ünnepekkor, amikor gyerekek voltatok? Melyik volt a kedvenc karácsonyi filmetek? És most mi elé ültök le? Hogyan változott az évek alatt a karácsonyi filmkínálat, és van-e karácsony Kevin nélkül? Ezekről kérdeztem Balázs Biancát, aki harminc éve foglalkozik filmbeszerzéssel.

Nekem a halászlé nem csak egy étel. Hanem maga az ünnep! Tavaly készítettem először, idén is gőzölög majd a család ünnepi asztalán. Nagypapámnak köszönhetem azt, hogy egyáltalán nekiálltam, és ő ösztönöz arra, hogy évről évre jobb legyek. Sok-sok év múlva talán egyszer az a karácsony is eljön, amikor a halászlevem olyan lesz, mint az övé. 

Olyan nincs, hogy idén nem indul útnak a Mikulás! Őt minden évben minden gyerek várja. Koronavírus-járvány ide, kijárási tilalom oda, kézen fogtam hát a Télapót, és szájmaszkban, gumikesztyűben, gondos fertőtlenítés kíséretében, megfelelő távolságot tartva újra útnak indultunk azokhoz a gyerekekhez, akik szüleik nélkül, a szerető családi közeget nélkülözve élik napjaikat. 

Hatodik rész: egy felelőtlen szaporulatból született cica. Egy vad és rettegő macska. Egy árva lélek, akinek se kutyája, se macskája. Egy gazdátlan jószág, akinek befogadására erős sugallatot éreztem. Ő Pacsirta, Pipacs után a második, jódarabig az utolsó macskánk. 

Még bőven van ideje az ünnepekre készülődnie annak, aki ezt még nem tette meg, de jelentem: én már réges rég készen vagyok mindennel, nálunk már ma délután kezdődhetne a karácsony! Hogy miért siettem ennyire? És mi az a két dolog, amit idén kérek? Íme!