„Anya, mi az az óvszer?” – Mindig válaszolj, ha kérdez a gyerek!
Szülőként számtalan kérdést kell megválaszolnunk gyerekeinknek. Mondjuk az összeset. És addig jó, amíg bármivel mernek hozzánk fordulni. Az őszinteség egyik alappillére az emberi kapcsolatoknak, és ahhoz, hogy ezt gyermekeinkkel is elsajátítsuk, a kezdetek kezdetén, saját korosztályuknak megfelelően válaszolnunk kell nekik. Mindenre. 
Kutyamentés kerekesszékből – Alexa története
„Ha én meg tudom csinálni, akkor neked is menni fog!” – ezt üzeni az a huszonegy éves lány, aki hétvégente menhelyi kutyákhoz látogat egy kis szeretgetésre és egy kiadós sétára. Kovács Alexa születésétől fogva mozgássérült, de vallja: kerekesszéke semmiben nem gátolja. Vele beszélgettem akadálymentesítésről, pozitív gondolkodásról, a továbbtanulás buktatóiról, és persze az árva kutyák határtalan szeretetéről. 
„Nem dráma a szerelem, ma egy szőke az esetem” – Rejtő Jenőre emlékezünk
Hetvennyolc évvel ezelőtt ezen a napon, január elsején tűnt el nyomtalanul Rejtő Jenő egy szovjet munkatáborban. Példátlanul kalandos életét talán még közismert regényeinél is izgalmasabbra írta a sors. A vidám regények mögött keserű szerzői életút húzódik, egy olyan felfelé ívelő pálya, aminek alakulását soha nem tudta elfogadni a nagy nevettető, mindenki P. Howard-ja. Portrénk.
A mi távolról „integetős” családi karácsonyunk tanulságai
Az idei ünnep nem csak nálunk volt rendhagyó. Több ezer család döntött úgy, hogy a biztonságot szem előtt tartva lemond a közös karácsonyozásról. Mi sem kockáztattunk, hogy jövőre újra együtt ünnepelhessünk. 2020-ban maradt a távolságtartó integetés, ami mégis meghitté és bensőségessé varázsolta a karácsonyt. 
„Az, hogy egy drogdílerből adófizető állampolgár lesz, az maga a csoda!” – Interjúnk
Van egy hely Ráckeresztúron, ahol súlyos drogproblémákkal küzdőknek nyújtanak értékes segítséget. Magyarországon ez volt az első drogrehabilitációs központ, és Erdős Eszter hathatós közreműködésével hozták létre. A református lelkész asszony azóta is itt él hivatásának. Vele beszélgettem függőségről, családmodellekről, hitről, csodákról és arról, milyen egy karácsony a rehabon. 
Nemcsak egy étel, maga az ünnep: így tanulgatom az ősök receptjét
Nekem a halászlé nem csak egy étel. Hanem maga az ünnep! Tavaly készítettem először, idén is gőzölög majd a család ünnepi asztalán. Nagypapámnak köszönhetem azt, hogy egyáltalán nekiálltam, és ő ösztönöz arra, hogy évről évre jobb legyek. Sok-sok év múlva talán egyszer az a karácsony is eljön, amikor a halászlevem olyan lesz, mint az övé. 
A Mikulást a koronavírus sem állíthatta meg!
Olyan nincs, hogy idén nem indul útnak a Mikulás! Őt minden évben minden gyerek várja. Koronavírus-járvány ide, kijárási tilalom oda, kézen fogtam hát a Télapót, és szájmaszkban, gumikesztyűben, gondos fertőtlenítés kíséretében, megfelelő távolságot tartva újra útnak indultunk azokhoz a gyerekekhez, akik szüleik nélkül, a szerető családi közeget nélkülözve élik napjaikat. 
Amit csak egy befogadott állat taníthat meg az embernek
Hatodik rész: egy felelőtlen szaporulatból született cica. Egy vad és rettegő macska. Egy árva lélek, akinek se kutyája, se macskája. Egy gazdátlan jószág, akinek befogadására erős sugallatot éreztem. Ő Pacsirta, Pipacs után a második, jódarabig az utolsó macskánk. 
„Meg kell találni a darabokat, amitől olyan a kavicsember, mintha megmozdulna” – Interjú egy kavicsművésszel
Furmen Erzsébet a természetet hívta segítségül művészetéhez: érintetlen kavicsokból készít képeket, amelyek egytől egyig békességet árasztanak, nyugalmat sugároznak, megmelengetik az ember lelkét. Olyan alkotások ezek, amikben hosszú percekre jólesően merülhetünk el. Ezeknek a különleges, statikus, mégis dinamikus, lendületes képeknek az alkotójával beszélgettem. 

Már követem az oldalt

X