Így értem el, hogy kiskamasz fiaim még mindig igénylik, hogy felolvassak nekik
Anya olvass nekem! – hangzik el a kérdés a kisebbik fiam szájából még ma is sűrűn. Én pedig olvasok, rendületlenül. Minden este és a nap bármely szakában. Nemcsak azért, mert a gyerekem kéri és áhítattal hallgatja, amikor századszorra is a legkisebb királyfi győz, hanem azért is, mert én magam is szeretem ezeket a lopva kapott varázslatos tíz perceket, együtt, egymáshoz közel.
A második dackorszak születése: kiskamasz a családban
Anyuka áll a pénztárnál, fél kézzel pakol, másik fél kézzel a gyerekét csitítja. Egyre csak mantrázza a visító kétévesnek: Jól van, Etelka, mindjárt végzünk. Ügyes vagy! Nyugodj meg, már nem sok idő! A pénztáros a blokkal együtt szép napot kíván és hozzáteszi: Anyuka, hogy maga milyen türelmes Etelkával! Mire anyuka rávágja: Köszönöm szépen, de Etelka én vagyok!
Boszorkányság a város szélén: Juliska néni biztos kézzel nyúlt a halál felé
Ez a történet olyan, mint egy igazi mese. Boszorkányos mese. A főhőse egy öregasszony, Juliska néni. A helyszíne egy kisváros szélső utcája. A történet pedig maga a valóság, a boszorkányos valóság…
Érték(t)rend a mai nyolcévesek szemével
Anya, veszel nekem egy… ? – hangzik a kérdés. Anya felnéz, és vagy kapásból rávágja, hogy „persze, igen, máris…” vagy pedig jönnek a „de hát” kezdetű kifogások. Elszántan. Vagy csak ideig-óráig. Ugye ismerős, kedves anyukák?
A nyári szünetről anyaszemmel – avagy feketeöves gyerekfelügyeleti logisztika, amitől már előre félek
Két gyerek, két szülő, egy nagymama és tíz hét. Pontosabban tíz egész és még két töredék hét. Hurrá, itt a vakáció!
„Mit akarsz ezzel a sok szeméttel?” – mese a virágszkeptikus nagyapámról és a virágszerelmes nagyanyámról
Gyerekként sok időt töltöttem anyai nagyszüleimnél. Félig-meddig tanyán laktak: a szentesi Nagyhegy-soron. Kis parasztház, nagy porta, szőlőlugas, libák, birkák, virágtenger…
Hátraszaltó után is előre kell menni – egy tornász, akinek a málnalekvárja is verhetetlen
Világklasszis lehetett volna, viszont az élet közbeszólt: egy durva baleset kettészakította a sportolói pályafutást. De Kovács Kriszta nem adta magát: a hátraszaltók után is talpra állt, és ha már másban is, de megtalálta a helyét. Portrénk az egykoron többszörös magyar válogatott tornászról, az élet nagy szaltóiról és a szívvel-lélekkel készített málnalekvárokról.
Anyukák a ringben: őszintén a hozzátáplálásról és a mögötte húzódó küzdelmekről
Bio zöldségpüré? Tejmentes tápszer? Gluténmentes babakeksz? – nagyanyám ingatná a fejét, ha ezeket a sorokat olvasná. „Az én időmben nem vót’ még ilyen…” – mondaná. Most van. De biztosan kell is?
Babanapló: igazi életmese vagy rikító (netán visító) rajzfilm?
Kézzel írt, megsárgult lapok, kifakult fényképek, molyette hímzett pólya... – aki ilyen kincseket őriz saját gyermekkoráról, mérhetetlenül gazdag. De mit adunk mi tovább a jövő generációinak? Kételyek és igazságok a babanaplóról és a filterezett önámításról.
Szép, görbe tükör a család: az zavar a gyerekemben leginkább, amit magamban sem szeretek
Amikor őket nézem, magamat is látom. Amikor őket hallom, magamat is hallom. Azt is, amit szeretnék magamból továbbadni, és azt is, amit nem...
