Szertefoszlott titkok éjszakája – egy szenteste szomorú története
Az adventi koszorú gyertyái közül már csak egy pislákolt. Fél 12 volt. Csizmát húztunk anyámmal és a sűrű hóesésben ketten indultunk a misére. Alig mentünk néhányszáz métert egymásba karolva, mikor megkérdeztem: Flórát mikor láttad? Erre ő elfordította a fejét, hogy ne lássam az arcán legördülő könnycseppet.
Bizonyítvány a rettegő gyerekkezekben: mi a szülő dolga egy évzáró után?
Még néhány nap, és hivatalosan is beköszönt a nyári szünet. Lassan minden diák a kezébe kapja a kis keményfedeles könyvecskét, benne az éves értékeléssel. Egyesek kirobbanó örömmel fogadják, mások szorongva… és vajon tudja valaki, a jegyek mögött hol az igazság?
„Egyenesen az őrtorony lábánál kötöttünk ki” – egy harmincéves, tiltott határátkelés máig ható ereje
A nyolcvanas évek végén járunk. A csillagfényes júliusi éjszakában öt felnőtt indul el gyalogosan Székelyhídról, hogy hátrahagyva Ceaușescu rémuralmát, új életet kezdjen. Mindegy, hogy hol, csak a határ túloldalán. Szilágyi-Perjési Katalin története egy lehetetlennek tűnő szökésről.
Hogyan neveljünk magyar gyereket francia módra?
Az ünnepek előtti forgatagban feltorlódott a vásárlók sora a mozgólépcső aljánál. Egy kétéves forma kisfiú feküdt a földön, hisztizett. Kezét-lábát ütemesen csapkodta a latyakos tócsában. Az emberek többsége megvetően, kis kárörvendéssel nyugtázta a jelenetet. A műsor végül nem tartott sokáig: a szégyenével és bizonytalanságával küzdő anyuka felkapta a kisfiút, és elindult vele a játékbolt irányába… Vajon hányan követnénk a példáját egy hasonló helyzetben? Vajon a más nemzetekhez tartozó anyukák is ugyanígy reagálnak?
Nem kell, hogy te legyél a karácsony mentőangyala – 7 aranyszabály anyáknak
Az adventi időszak leginkább az elcsendesülésről, elmélyülésről kellene, hogy szóljon. Sokunknál azonban éppen ilyenkor kezdődik az év végi hajrá: határidők szorítanak a munkahelyen, lista hirdeti a hűtőszekrényre ragasztva, mi mindent kellene otthon még elintézni, közben pedig a gyereket „online üzemmódra” állították a suliban… Ismerős?
Legyen idő betegnek lenni, anyaként is!
Ülök a kanapén nyakig betakarózva, egy zsebkendőkupac közepén. Az orromat bármelyik cirkuszi bohóc megirigyelné, a hangom horrorfilmbe illik. A férjem elhessegette az aprónépet a közelemből egy határozott „Anyátok beteg, hagyjátok pihenni!” – felkiáltással. Szombat van, hurrá!
A kulcs – Franci néni lázas igyekezete
Közeledik a mindenszentek. Ilyenkor gyakrabban gondolunk azokra, akik már „föntről” néznek minket. Én is sűrűbben járok Franci néninél.
Ugye nem felejtettetek el könyvtárba járni? Én nagyon sokat köszönhetek ennek a mágikus térnek
A szemerkélő októberi esőben kezemben egy szövetzsákot lóbálok, benne könyvek. Az idő zord, a kedvem is hasonló, tartva attól, milyen fogadtatás vár a könyvtárban. Mert már megint lejárt a kölcsönzési idő, sokadszorra…
A tökfaragás legalább annyira magyar hagyomány, mint amerikai
Végy két eleven kölyköt és két tököt! Ha azt hiszed, hogy ez holmi félórás „gyorsprogram” lesz, hát nagyon tévedsz. Tököt faragni éppúgy nem lehet ímmel-ámmal, mint ahogyan mézeskalácsot sütni sem…
Bekecsbe burkolt októberi történet egy hajdani libatömés emlékére
Gyermekkori emlékeim ihlette írás, aminek végén szinte éreztem a kiolvasztott libamáj ízét.
