Gyönyörűséges viráglenyomatok – ennél természetesebb dekoráció nem kell!

A viráglenyomatok készítésének gyökerei Japánba nyúlnak vissza, de otthon egyszerű eszközökkel bárki megvalósíthatja őket. A technika lényege, hogy a papírra vagy textilre helyezett növények a bennük lévő nedvet a rájuk mért apró ütések hatására a felvevő anyag szerkezetébe bocsátják.

A dekorálás olyan műfaja, amihez nem használunk semmiféle vegyszert: a növények kémiáját a saját fizikai erőnkkel visszük át a tárgyra. Természetes anyagból készült textilen mutatnak csak igazán szépen a növénylenyomatok!

Ehhez először össze kell gyűjtenünk a megfelelő növényeket. Szabályok nincsenek, az esztétikum a fő szempont. Azt, hogy mely növény milyen színű, és mennyire élénk mintázatot fog hagyni, legjobban a gyakorlatban sajátíthatjuk el. Érdemes a növényi részeket napsütésben, meleg napokon gyűjteni – ilyenkor több festékanyagot tartalmaznak.

 

Ha összeszedtük és kiválogattuk a növényeket, akkor elő kell készíteni egy nyújtódeszkát vagy vágódeszkát, amire rá tudjuk helyezni a mintázni kívánt textilt.

Az anyagot simára vasaljuk, ráfektetjük a deszkára, és szépen rárakosgatjuk a növénykéket. Ha nagyobb kompozíciót készítünk, előtte papírra meg is rajzolhatjuk a tervet, hogy könnyebben menjen az alkotás.

Szép óvatosan rásimítunk egy zsírpapírt vagy sütőpapírt, amit csipesszel rögzítünk, hogy ne mozduljon el. Kalapáccsal sűrű, finom, egyforma ütésekkel addig ütögetjük, míg a növényekből szinte minden levet a textilbe juttattunk. Nekem a gumikalapács jobban bejött, azzal nagyobb felületen, egyenletesebben tudtam lapítani a virágokat.

 

Úgy ellenőrizhetjük, hogy áll a dolog, ha az egyik sarkánál a papírt felemeljük, és bekukucskálunk alá. Ha úgy látjuk, hogy a minta szépen kirajzolódott, a virágok-levelek szinte belesimult a textilbe, a növényeket eltávolítjuk, és el is készült a mű.

Ha képet készítünk, ahhoz egyszerű keretet válasszunk, az fogja kiemelni a növények természetes szépségét. Kombinálhatjuk hímzéssel is, ezzel még különlegesebb művet alkothatunk.

 

 

A kész alkotások kézzel, finoman moshatók, de számítsunk arra, hogy a színek a szappan vagy a mosószer hatására megváltoznak: a savas vagy a lúgos közeg átszínezi, kikoptatja őket, a lila például a szappantól kékre vált. Így inkább a kevésbé igénybe veendő remekeknél alkalmazzuk ezt a technikát.

Ilyen módon készülhet falikép, keszkenő, könyvjelző, lenvászon tarisznya – csak a képzeletünk szabhat határt annak, hogy mi mindenre kalapáljuk rá a természet alkotta növényvilágot.