Egy Jungtól eredő személyiségteszt, ami segít a boldogulásban

Az MBTI-tesztről

A pszichológiában kiemelten fontos szerepet töltenek be a személyiségelméletek és az azokhoz kapcsolódó személyiségtesztek. Ezek megmutathatják például, hogy az egyén milyen mintázatok mentén gondolkodik, milyen összefüggéseket mutat a viselkedése, vagy éppen hogyan viszonyulnak azok érzéseihez egy-egy helyzetben, állapotban.

Az MBTI-teszt, vagyis a Myers-Briggs Típus Indikátort főként a munkalélektan területén használják, elmélete részben a híres pszichoanalitikus, Carl Gustav Jung nevéhez kapcsolódik. A tesztben minden kérdésre két válasz közül kell az egyik mellett letenni voksunkat, s ezek alapján összesen négy dimenzió mentén mérik fel a személyiséget. A teszt hazai körökben igencsak megosztó, vannak, akik azt mondják, szinte horoszkóp-jellegűen általános az információértéke, mások szerint viszont részben vagy akár egészében hasznos kiindulópont lehet önmagunk és a másik megismerésében.

Segítségével a hozzáértők leggyakrabban azt vizsgálják, melyik munkakörhöz milyen személyiségjegyek illeszkedhetnek a leginkább, de a teszt jól alkalmazható csapatépítések alkalmával, szervezetfejlesztésekkor is, hiszen megmutatja, kinek mik lehetnek az erősségei. Sok pszichológus szerint a teszt kevéssé alkalmas konkrét munkaköröket betöltő személyek kiválasztásra, hatása sokkal inkább abban rejlik, hogy a teszt mentén egy rendkívül értékes beszélgetés zajlik le az adott munkavállalóval, amiből sok minden kiderül. Megtudhatjuk, hogy az adott személy introvertált vagy extravertált, a „fejében vagy a szíveben” dönt, megfigyelő típus-e....

MBTI-dimenziók

Mivel minden kérdésre kötelező válaszolni, és minden kérdésre csak két válasz valamelyikét adhatjuk, a kitöltés során a válaszaink alapján egyértelműen besorolhatóak vagyunk két ellentét közül valamelyikbe. A teszt négy területet ölel fel, amelyek végén az ellentétpárok így alakulnak:

Extraverzió vs. introverzió (E-I)

Talán ez a mindenki számára legkönnyebben érthető fogalompár, hiszen ezek a kifejezések már jól beépültek a köztudatba. Az extravertált személy szívesebben tölti az idején másokkal, kedveli a különböző, gyorsan folyó társas eseményeket. Szeret a történések középpontjában lenni, energikus, pörgős, mások felé nyitott egyén. Ezzel szemben az introvertált személyek inkább a csendet, a nyugalmat részesítik előnyben, kedvelik az egyedüllétet, a gondolkodásra, elmélkedésre alkalmas időszakokat. Szívesebben vonulnak háttérbe, emiatt kívülállók számára gyakran magányosnak, elzárkózónak, kiismerhetetlennek tűnnek. Ez tehát egy irányultságbeli kérdés: az extravertáltak kifelé, másokra, míg az introvertáltak inkább saját belső világuk felé fordítják könnyebben a figyelmüket.

Érzékelés vs. intuíció (S-N)

A teszt felméri, hogy egy helyzetben mennyire támaszkodunk inkább a konkrét, kézzel fogható adatokra, tényekre, vagy éppen mennyire hagyjuk, hogy a kapott információk között összefüggésekre, mintázatokra leljünk, és azok befolyásolják döntéseinket. Az érzékelő egyén inkább racionális gondolkodású, nehezen hisz olyan elméletekben, várható kimenetelekben, amiről még nincs saját élményből szerzett tapasztalata. Ezzel szemben az intuitív egyén szívesen próbál ki új megoldásokat egy-egy helyzetben, és akár egymásnak ellentmondó információk mentén is jól tájékozódik. 

Gondolkodás vs. érzés (T-F)

A gondolkodó egyén határozott, eredményorientált, döntéseiben maximálisan az objektív információkra hagyatkozik. Ő nem hagyja, hogy érzései eltérítsék egy-egy feladattól, annál jóval fontosabb számára a logika, az, amit az ész diktál. Emiatt gyakran tűnhet mások szemében makacsnak, akivel nehéz egy kérdést megvitatni, mert nem igazán nyitott arra, hogy meghallgassa a neki ellentmondó véleményeket, szempontokat. Ezzel szemben az érző egyén lágyabb vonalat képvisel a kérdéses helyzetekben. Számára az elvégzendő feladat mellett fontos az is, hogy a közös munka harmonikusan tudjon zajlani. Az a célja, hogy mindenki nyertesként kerüljön ki a feladatból, mindenki jól tudja érezni magát. Elfogadó a hibázással szemben, kerüli a konfliktusokat, és amikor dönteni kell, a racionális szempontok mellett szívesen behozza saját szubjektív érzéseit is.

Íteletalkotás vs. észlelés (J-P)

Az ítéletalkotó egyén számára fontos a tervezés. Ő jellemzően nem tud, nem szeret úszni az árral, helyette előrelátóan alakítja életét, amelynek gyakran részei különböző rutinok is. De nemcsak, hogy terveket sző, be is tartja azokat! Ha megírta a „to-do” listáját, bizony, lépésről lépésre végig is fog menni rajta. Mindezt különösebb nehézség nélkül teszi, időbeosztási készségei kifejezetten erősek. A skála másik végén az észlelők állnak, akik rugalmasan alkalmazkodnak a spontán helyzetekhez, amikben időről időre meg is találják magukat. Ez nem azért van, mert ők képtelenek lennének tervezni, egyszerűen számukra kényelmes a változatosság, a szabadság. Ez nem azt jelenti, hogy rendezetlenül viselkednek, és totál káoszban élnek, sokkal inkább főszabályaik vannak, de azokon belül rugalmasak, azok inkább irányelvekként funkcionálnak.

Bár ezt látva

azt hihetjük, hogy az egyes dimenziókban az egyik véglet biztosan jobb, mint a másik, ez nincs így.

Mindössze mások: eltérőek az igényeik, a komfortos helyzeteik és megoldásaik, az értékeik. Egyes szituációkban, munkakörökben vagy élethelyzetekben az egyik, míg másikban lehet, hogy éppen a másik teszi lehetővé a jobb jelenlétet. Arról nem is beszélve, hogy jellemzően nem egyik vagy másik véglethez tartozunk, hanem kicsit ilyenek, s jobban olyanok vagyunk. Ezért is van az, hogy sok MBTI-teszten már nem igen/nem válaszokat kell adni, hanem egy 5-ös skálán kell kiválasztani, hogy inkább jellemző, vagy inkább nem jellemző ránk az adott állítás.

Ha kedved lett kitölteni a tesztet, itt megteheted!

MBTI és a hivatások

A négy dimenzió betűrövidítései mentén úgynevezett személyiségkód jellemző mindenkire. Vagyis lehet, valaki INFJ, ESTP, ISFJ, ENTJ stb. Összesen 16 féle ilyen betűkombináció hozható ki a dimenziókból, amelyek mindegyikéhez tartozik egy leginkább jellemző hivatás.

Az INFJ típus például jól illik a tanácsadókhoz, a pszichológusokhoz, míg az ENFJ inkább a pedagógusi pályához illeszkedő személyiségtípus. A szórakoztatóiparban, például alkotóként az ISFP személyiségkódúak, előadóként pedig az ESFP kódúak állják meg leginkább a helyüket a teszt szerint. Védelmezésre épülő hivatásokra leginkább az ISFJ, gondoskodás alapú hivatásokra az ESFJ a teszt szerint ajánlott személyiségtípus. Felügyelőnek ISTJ, ellenőrnek ESTJ a javasolt. A kreatívabb vénával megáldottakhoz illő kézműves szakma az ISTP személyiségkóddal, míg az értékesítő, bróker hivatáshoz inkább az ESTP személyiségkóddal könnyebb kapcsolódni. A mérnöki vénával megáldottak, például a tervezők a legjobb, ha INTP személyiségkóddal rendelkeznek, míg a feltalálóknak az ENTP ajánlott. 

Bár rendkívül izgalmas egy ilyen személyiség alapú hivatás-megállapítás, mégis érdemes mindezt kellő fenntartással is kezelni. 

A személyiség ma már sokféleképpen mérhető, de nincs egyetlen olyan mérőeszköz sem, ami teljes magyarázatot tud adni annak működésére.

Az MBTI-teszt is némiképp ingatag tudományos alapokon nyugszik, ugyanakkor a használata rengeteget adhat a résztvevőknek. Ha tehát nem is érdemes ez alapján megmondani, kit vegyünk fel egy adott pozícióra, vagy milyen pályára illik leginkább gyermekünk, rengeteg fontos ön-és csoportismereti információ nyerhető belőle, ami aztán további gondolkodásra serkent.