18

Figyelem!

Ez a tartalom olyan elemeket tartalmazhat, amelyek a hatályos jogszabályok kategóriái szerint kiskorúakra károsak lehetnek.

Ha ön elmúlt 18 éves, az „ELMÚLTAM 18 ÉVES” gombra kattinthat és a tartalom az ön számára elérhető lesz. Ha ön nem múlt el 18 éves, kattintson a „NEM MÚLTAM EL 18 ÉVES” gombra; ez a tartalom az ön számára nem lesz elérhető.

A szex már az oviban téma – hogyan beszéljünk a gyerekkel?

Pszicho

A szex már az oviban téma – hogyan beszéljünk a gyerekkel?

Ha most lenne gyerekem, nem biztos, hogy a felvilágosító órákra bíznám a szexuális fejlődését. Az is tény, hogy millió kérdésem lenne: miről, mikor és hogyan kell vele beszélgetnem? Vajon miért izzadunk le szülőként, ha a szexről kell beszélni, miközben az a világ legtermészetesebb dolga? Szakembert kérdeztem.

Illés Eszter, szexuálpszichológiai szakpszichológus, szexuális elakadásaikban segíti a hozzá fordulókat a Változás Tanácsadó és Pszichoterápiás Központban. Amikor megkerestem, nyitottan, tabuk nélkül válaszolt a kérdéseimre – ebben a témában csak így érdemes megszólalni. Beszélgetésünk során kitértünk rá:

  • Hogyan áll Magyarországon a szexuális felvilágosítás?
  • Mikor kell először beszélni a gyerekkel a szexről?
  • Mit tehet a szülő, ha nehéz számára a szexről beszélni?
  • Baj-e, ha lefagyunk, ha a gyerekünk coming outol?
  • Mik a leggyakoribb tévhitek a szexről a fiatalok körében?
 
Forrás: Illés Eszter

Mit gondolsz, mennyire tabu ma a magyar társadalomban a szex? Merünk róla beszélni?

Nem gondolom, hogy ez Magyarország-specifikus lenne, de mintha az intim közegekben, a párkapcsolatban, a családban, a nevelésben még mindig nehezen tudnánk megnyílni. Nehezen tudunk a szexualitásról beszélni, szorongások nélkül kezelni a témát, miközben virágkorát éli a pornó és az online szex egyre változatosabb formái. Összességében azonban azt gondolom, hogy egyre jobban növekszik az éhség az információra, erősödik az edukatív szándék, és több az elérhető tartalom is ezen a területen. Sokan szeretnénk ezt eggyel jobban csinálni, mint az előző generációban, és ez a törekvés fontos, hiszen így tudjuk átírni a nemzedékről nemzedékre átadott automatizmusokat. 

Hogyan zajlik nálunk jelenleg a szexuális felvilágosítás? Mikor hallanak erről hivatalosan először a fiatalok?

Tudtommal biológia vagy osztályfőnöki órán, amikor az oktatási rendszer indokoltnak látja a felvilágosítást. Jellemzően akkor, amikor a tantervben megjelenik az emberi test és a szaporodás mint tananyag. Ez legkorábban az általános iskola 7-8., majd a gimnázium 11-12. évfolyama. Ezzel csak az a baj, hogy addigra a gyerekben már sokkal nagyobb a kíváncsiság, így elkezd maga is kutakodni. Nem várja meg a tanárt a PowerPoint bemutatójával, ami – tisztelet a kivételnek – gyakran arról szól, hogy hogyan ne essenek a nők teherbe, és hogy senki ne kapjon el nemi úton terjedő betegséget.

Tudjuk, hogy a serdülőkor a hozzá kötődő nemi éréssel előbb kezdődik napjainkban, akár már 10 éves korban. A szexuális szocializációnak viszont ideális esetben nem ekkor kellene kezdődnie, hanem hamarabb. És ha a gyereknek nincs elég jó családi mintája, nem kap lehetőséget, hogy a testével, szexualitásával kapcsolatos kíváncsiságát egy biztonságos, elfogadó közegben elégíthesse ki, megtalálja a módját, hogy információhoz jusson máshol.

Ez pedig manapság a szinte azonnal, ingyen, anonim módon bármikor és bármilyen választékban elérhető pornó lesz, ami sok szempontból nehézséget jelent.

Hogyan lehetne ezt jobban csinálni?

Több követendő példát láthatunk világszerte. Nagy-Britanniában például 2020 őszétől kötelezően bevezettek a tantervbe általános iskolától kezdve egy kapcsolati és szexuális edukációs programot. Nagy hangsúlyt fektettek a tanárok felkészítésére és az LMBTQ-érzékenységre is. A történethez az is hozzátartozik, hogy a kezdeményezésnek nem volt egyöntetű sikere a szülők körében, ami nem meglepő. Ők is nagyon fontos szereplői az edukációnak, és őket is segíteni kell abban, hogy saját kétségeiket, viszonyulásaikat megérthessék, hogy szabad döntést tudjanak hozni a hozzáállásuk esetleges változtatása terén. A pontos tantervet nem láttam, amin bizony sok minden fog múlni, de mindenképpen elismerésre méltónak tartom, hogy kormányzati szinten látták meg a szexuális nevelés fontosságát. De azt is gondolom, hogy a szakértők nálunk is megvannak, ahogy példaértékű kezdeményezéseket is találunk. Rendszerszintű támogatásra lenne szükség, hogy egy következő szintre léphessünk.

 
Pixabay

Egészen alacsony életkorokról is beszélünk, és vannak szülők, akik hátrahőkölnek, ha meghallják: kisgyermekkori szexuális nevelés. Pedig már egészen fiatal korban is előkerül ez a téma, akár a kistesó kapcsán. A bibe és a porzó meséje működhet? Vagy próbálkozzunk másképpen?

Érdemes szülőként elgondolkodnunk azon, hogy pontosan milyen érzést kelt bennünk ez a téma, és honnan erednek ezek az érzések. Gyakran ugyanis a saját szexualitásunkkal kapcsolatos elakadásaink vetülnek ki a gyermekünk szexuális szocializációjára. Ez bizonyos értelemben természetes, hiszen  szülőként nekünk is van egy előtörténetünk, lehet, hogy mi sem kaptuk meg azt a témában a saját szüleinktől, amire most támaszkodni tudnánk.

Sok szülő a szexuális nevelésről a szexuális aktusra asszociál, pedig a szexuális nevelésnek nem csak az ezzel kapcsolatos tudásátadásra kellene korlátozódnia. Ideális esetben a saját testünkkel való kapcsolat megerősítése, az intim határok tudatosítása, a párkapcsolati működés fontos jegyeivel való találkozás mind megelőzi a szexuális együttlét témáját, a beszélgetésekben is. A szexuális érés és a szexuális érintkezés témája időben jóval később érkezik el.

A legtöbb szülő nem tudja, hogyan fogjanak hozzá egy ilyen beszélgetéshez. Hogyan indulhatnak el?

A határok betartása és tiszteletben tartása a fontos. A túlzott szemérmességen is érdemes dolgozni, de találkoztam olyan helyzettel is a gyakorlatom során, ahol a kliens szülei többször úgy folytattak szexuális együttlétet, hogy a gyerekek mellettük tévéztek. Ez nem helyes, ez komoly határsértés a szülői oldalról, káros hatása lehet a gyerekre nézve.

Én mindig arra bátorítom a szülőket, hogy ne egy tankönyvi receptet próbáljanak követni, hanem hangolódjanak rá a gyermekükre, és úgy beszélgessenek erről.

Ha a saját szorongásaikat, egyéb nehéz érzéseiket megértik, kezelik, az már könnyítheti ezt a folyamatot. Ha ezeket a szempontokat megfontolva, gyakorolva is kérdések merülnek fel, az sem jelent problémát. Több olyan online elérhető forrás is van manapság, amely kifejezetten szülőknek nyújt segítséget a témában.

Összességében azt gondolom, hogy az a fontos, hogy szülőként milyen érzéseket közvetítünk ilyenkor, amikor választ igyekszünk adni, és mennyire tudunk ráhangolódni a gyerekünkre a megértés szintjén is. A gyerekünknek az pont elég, hogy megérezheti, hogy kiegyensúlyozottak vagyunk, amikor erről beszélünk, hogy biztonságos ilyen kérdéseket feltennie, és nyitottságot kap válaszul. Ez lesz a bázis később, hogy ismét merjen kérdezni tőlünk, ha a kíváncsisága egy következő szintre lép, vagy éppen kételyei vannak.

Mit érdemes mondjuk egy óvodásnak mondani erről, ha kérdezősködni kezd?

Ha az óvodáskorú gyermekünk megkérdezi, hogy: „Anya, én hogyan lettem?”, lehet neki az ő szintjén választ adni, például, hogy „A szüleid szerelmeskedéséből születtél meg.”, és hagyni, hogy hadd kérdezzen. Annyi információt adni, amennyi őt érdekli, de nem kell elárasztani azért, mert érdeklődést kezdett mutatni. Ritka, hogy a kisgyermek nem éri be az első egyszerű és számára is érthető válasszal. Ha mégis tovább kérdez, hogy „És az mit jelent, amikor szerelmeskedtek?”, lehet arról gondolkodni, hogy hogyan tudjuk ezt leírni neki a magunk számára is komfortosan. Nincsenek erre univerzálisan jó válaszok. A bibe és porzóban megjelenhet egyfajta tabusítás, hiszen könnyebb szimbólumokkal kommunikálnunk a témáról, mintsem, hogy a realitást fogjuk meg a gyermek érettségi szintjén.

Milyen konkrét dolgokat érdemes egy kisgyermeknek megtanítani?

Már kicsi kortól nagyon fontos, hogy milyen kapcsolatot alakítunk ki a saját testünkkel. Ha negatív érzések kezdenek hozzá társulni, vagy eltávolodunk tőle, az nem a semmiből alakul ki. A környezeti reakciók hatással vannak rá, legyen szó akár család, később pedig kortársak vagy a média hatásáról. A testtudatosság segítése és a testi sokszínűség elfogadása emiatt különösen fontos a gyermekünknél.

A bugyi-szabályról sem szabad elfeledkeznünk szülőként, amellyel felhívjuk a gyermekünk figyelmét az intim testtájaira, és arra, hogy ahhoz, hogy más láthassa, megérinthesse őket, a saját engedélyére van szükség, és ez oda-vissza igaz állítás.

A kölcsönös tisztelet és a beleegyezés témája nem csak szexuális helyzetekhez kötődően tanítható.

Ha a gyermekünk egy játékhelyzetben, a családi interakciókban is lát ezekre példát, és engedjük neki, hogy ő is alkalmazza ezeket az elveket, az egy nagyon jó bázisélmény lesz számára a későbbiekben.

A gyermeki önkielégítés körül is nagy a tabu, ugyanakkor ez egy nagyon fontos jelenség, ne ijedjünk meg tőle szülőként! Egyrészt ez természetes a fejlődés szempontjából, másrészt a gyermekünk számára az önkielégítés a saját testének megismerésének eszköze. Ha természetesen kezeljük ezeket, lefektetjük az ezzel kapcsolatos szabályokat, akkor nem fog kapcsolódni hozzá sem szégyen, sem bűntudat. Később ezek a tapasztalatok segítik majd a gyerekünket abban, hogy a szexuális együttlétei során tisztában legyen azzal, hogy mi okoz számára örömet, és ezáltal a partnerét is támogatni tudja majd a ráhangolódásban.

Vannak szülők, akik azért tolnák a szexuális nevelés időpontját minél későbbre, mert szerintük minél előbb tudnak a gyerekeik a szexről, annál korábban kezdik a szexuális életet. Van ennek valóságalapja? Egyáltalán: van ideális életkor a szexuális élet megkezdésére?

Ez valóban egy gyakori aggály, azonban a szexuális edukációt övező tévhitek egyike. Kutatások igazolják, hogy

az edukációs programoktól nem nő a szexuális tapasztalatok száma.

Az életkor azért trükkös dolog, mert a szexuális életre való érettség sok mindentől függ. Nem elég a biológiai érés, amiről tudjuk, hogy napjainkban egyre hamarabb beindul. Lélektani érettség is szükséges, ami magába foglal ideálisan egyfajta tudatosságot a saját testükkel kapcsolatban, tudatosságot a szükségleteik kifejezésében, a beleegyezés megadási és visszavonási jogát illetően, és azt, hogy biztonságban érezze magát a fiatal a másik társaságában fizikai és érzelmi szinten egyaránt. Az nagyon változó, hogy kinél mikor érnek össze ezek a dimenziók egy elég jó szinten. A szexuális edukáció többek között azért is fontos, hogy ilyen tényezőkkel tisztában legyen a fiatal.

Milyen jótékony hatása van annak, ha időben megkezdjük a szexuális nevelést, és mi történik, ha későn beszélünk erről a gyerekeinkkel, vagy tabusítjuk a szexet?

Csupa jó dologra számíthatunk, ha természetes részévé válik az életünknek a szexualitásról való párbeszéd. Egy nyitottabb, szorongásmentesebb és önazonosabb hozzáállás alakulhat ki a gyermekünkben felnőttkorára a szexualitás és a párkapcsolat irányába. Képes lesz felismerni a saját szükségleteit, kifejezni azokat, és határokat húzni, ha olyan dolog történne, amiben ő nem szeretne részt venni. Reálisabb képe alakul ki a szexualitásról, ezáltal önmagáról és a jövőbeni partnereiről is.

Serdülőkorában és fiatal felnőttkorában a kapcsolati és szexuális próbálkozásai így nagyobb fizikai és érzelmi biztonságban történhetnek,

ami fontos alap ahhoz, hogy később is harmonikusabban tudja megélni a szexualitását.

Ha viszont a szex tabuként, felületesen jelenik meg a gyerekünkkel való párbeszéd során, akkor ezek a fontos pillérek sérülhetnek, és később nem kívánatos élmények elszenvedője lehet a gyermekünk. Ha szorongás, szégyen társul a szexualitáshoz, az komoly gátlásokhoz vezethet később nála, információ nélkül pedig a pornó lehet a tanítómestere, ami egy irreális világot fest le a szexualitást illetően. 

 

Forrás: Unsplash

Hogyan lehet jól reagálni arra, ha esetleg a gyermekünk bejelenti, hogy a saját neméhez vonzódik?

Szerintem fontos, hogy szülőként önazonosak tudjunk maradni az érzéseink közvetítése során, és teljesen rendben van, ha erre még nem állunk készen! Ha az információ meglepettséget, esetleg lefagyást hoz számunkra, nem kell eltitkolni és megjátszani az ellenkezőjét! Ezek természetes reakciók, ha nem voltak ilyen jellegű megérzéseink a gyerekünkkel kapcsolatban, vagy kevésbé vagyunk informáltak a témában.

Ugyanakkor a gyermekünkre irányuló dühöt, bűntudatkeltést, a megszégyenítést és a stigmatizálást kerülni kell!

Ha ilyen érzések jelennek meg bennünk, de azt sem szeretnénk, hogy a gyerekünkkel való kapcsolatunk sérüljön, akkor fel lehet vállalni: most nem érezzük azt, hogy megfelelően tudnánk reagálni. Mondhatjuk, hogy szeretnénk kérni egy kis időt és akár külső segítséget, hogy rendezzük, megértsük az érzéseinket. Közben pedig azt is jelezzük a gyerekünk felé, hogy hálásak vagyunk a bizalmáért, és köszönjük meg neki, hogy megosztott magáról velünk egy ilyen intim információt.

Segíthet, ha érdeklődünk, akár kérjük a gyerekünket, hogy segítsen megérteni nekünk, hogy mire lenne szüksége, mi esne jól neki, akár a kifejezések terén. Kérhetjük a gyermek türelmét is addig, amíg sikerül alkalmazkodnunk ehhez.

Melyek a leggyakoribb tévhitek, amelyek a fiatalok fejében élnek a szexről és a saját testükről, amit érdemes lehet átbeszélni velük?

Sok irreális fantázia van, amiket leginkább a pornó táplál. Ezek egy része különböző testi jegyekhez, méretekhez kötődik. A férfiak szorongásának középpontjában állhat a péniszméretük, a nőknél pedig a mellméret, a karcsúság, a feszesség okozhat gátlásokat. 

A szex könnyen válik teljesítményhelyzetté, ahol rengeteg tudatos vagy tudattalan gondolat van velünk arról, hogy mikor vagyok jó az ágyban.

A férfiaknál jellemzőek azok az elvárások, hogy nekik bármikor készen kell állniuk a szexre és szinte csettintésre merevedést kell produkálniuk, aztán akár órákig tartó aktusban is hősiesen helyt kell állniuk. Ha a partner orgazmusa elmarad, azzal a férfiasságát kérdőjelezi meg, akárcsak a merevedési változásai.

A nőknél gyakran megjelenik, hogy olyan szexuális helyzetekbe, játékokba, pózokba is belemennek, ami nekik nem okoz örömöt, sőt olykor fájdalommal járnak. Ez általában abból a tévhitből táplálkozik, hogy ők akkor jó szexuális partnerek, ha képesek a férfi ezen vágyait kielégíteni – ebben is szerepe van a pornónak.

Mióta a női orgazmus természetessé vált, több elvárás is kialakult vele szemben. Gyakran férfiak és nők is felértékelik a hüvelyi orgazmust, egyfajta elérendő céllá teszik. Még akkor is, ha egy nő nem képes ilyen típusú gyönyört átélni, ami nem ritkaság a statisztikát és a hüvely idegellátottságát figyelembe véve. Ezek tipikusan olyan témák, amiről szintén beszélnünk kellene a szexuális edukáció során, és otthon, szülőként a gyerekünkkel is.

Hogyan lehet elmondani a gyerekünknek, hogy milyen egy jó szexuális együttlét?

A felnőtt oldaláról – akár szülő, közeli hozzátartozó vagy tanár legyen – szerencsés, ha van jó saját élmény ehhez a témához, de legalábbis feldolgozottak a kötődő traumák. Jó, ha arról beszélünk vele, hogy a jó szex egyszerre lehet sokféle, ugyanakkor vannak nagyon fontos alappillérei. Ilyen a kölcsönös tisztelet, a beleegyezés, a biztonság, a bizalom, még akkor is, ha alkalmi együttlétről van szó.

Azt is érdemes tudnia, hogy az lesz a jó szex, amit párként kölcsönösen annak tartanak majd a kapcsolatban, és hogy ez változhat időről időre, de néha akár egyik alkalomról a másikra is. Ahogyan a kapcsolat sem tud mindig 1000 fokon égni, úgy a szex sem lesz mindig egyformán jó. Mi magunk döntjük el, hogy mit kezdünk ezzel a tapasztalattal egy kapcsolatban. Természetes az elhangolódás egy stabil kapcsolatban is, a kulcs, hogy vissza tudjunk térni egymáshoz. Ahol pedig intimitás, bizalom és biztonság van, ott ez megtörténhet, és ott kísérletezni is lehet. Jó, ha erről is hall egy gyerek.

Ajánljuk még:

KELL NEKÜNK AZ INGYEN PORNÓ? SZEXUALITÁS KARANTÉN IDEJÉN ÉS AZON TÚL
ÉLET (ÉS SZEX) ÖTVEN FELETT, TÖKÉLETLEN TESTTEL
SZÁJRAPUSZI A GYEREKNEK: ABSZURD VAGY TERMÉSZETES?

Tabutéma tabuk nélkül – Szexualitás az amputáció után
Amputációmat követően, ahogy egyre jobb állapotba kerültem, egyre többen kérdezték, hogyan tovább, ami a párkeresést illeti. A kérdés meglepett, mert gondoltam én, úgy, mint bárki másnak, és ugyanúgy, mint korábban két lábbal… de azért az instagram, a tökéletesnek mutatott tökéletlen világban, ahol sokszor csak a külsőségek számítanak, azért a csajozásnak vagy pasizásnak, akárhogy is nézzük, vannak gátjai.