Viharkárból nyuszifészek, barkafából tojásfa, virágcserépből tojáskas

100 kilométeres szél süvített megint egy egész délutánon át. Cibálta a fákat, vitt mindent, ami mozdítható. Nekünk már nem okoz meglepetést, sokszor átrendezte a kertet, azóta csak „szélbiztos” építmények és növények vannak, nem kell nekem a külön bosszúság. Ha viszi a szél, vigye, nem kell ide többé.

Ha meg hozott valamit, nézzük meg, mire jó.

A sövénysor tövében hatalmas kupac gyűlt össze a szomszéd nyírfagallyaiból. Néztem is a fát, ahogy órákon át ráncigálta a szél, ezer ág-karjával mintha csak védekezett volna, de hiába. Ott hevert halomban egy csomó gally. Tavaly vesszőseprű készült belőlük, egy vastagabb ágból lett a nyele. Jó szolgálatot tett később. Nálunk semmi nem vész kárba: a nyárvégi aszály aszalta füvekből, földre szórt almákból koszorú készült, a hirtelen ájult gyógynövényekből füstölő.

Most, ahogyan összenyaláboltam a gallyakat, olybá tűnt, mint egy hatalmas fészek. Csak belé ne fészkeljen egy sasmadár, gondoltam, míg kitalálom, most mitévő legyek vele. De a fészek-nyaláb máris új gondolatokra serkentett – ebből lesz az idei nyuszifészek!

Fészket csinálni könnyű, hiszen még egy madár is tud magától. Mégpedig olyat, ami nemigen esik le a fáról, megtartja a tojásokat, szépen együtt hintázik a szélben az ágakkal. Egyszerű építmény, nemde?

Ahhoz, hogy szép nyuszifészek legyen, és az ünnep alatt kedvesen vigyázza a bejáratot a vendégek csodálatára, nem elég csak úgy sebtiben összekupacolni – nem vagyok madár, nem ismerem a fészekrakó-technikát.

Így fogtam három szép szőlővenyigét, egymásra helyeztem őket, és a közös metszéspontot egy dróttal összefogtam. Az így kapott hatlábú vázhoz erősítettem néhány hosszabb nyírfagallyat, ez biztosította a fészek vázát. Ebbe aztán szépen egymás után belefontam a többi gallyat, amíg a nagy fészek-forma kialakult, és a kupac a lábam mellett elfogyott. Félóránál nem is telt többe.

A bejárati ajtó mellett egy hatalmas virágcserép áll, tavaly vékonyan bevontam betonnal, hogy szebb és tartósabb legyen. Ősszel apró cipruska, hangafélék és árvácska került bele. Közéjük szúrtam három lécet, erre rögzítettem három ponton a fészket. Nem volt más hátra, mint elővenni a húsvéti dekorációs dobozt, és tojásokkal, madártollal, barkával kicsinosítani. Került bele néhány toll-madárka is. Azért, hogy ne vigye el a következő böjti szél, a díszeket is egyenként vékony zsineggel vagy dróttal a fészekhez erősítettem. Még el sem készült, amikor már megállt egy járókelő, s kezét összecsapva szánakozott, hogy neki ez ugyan miért nem jutott eszébe?! Most rakta ki a szél hordta gallyakat a zöldhulladékba.

Meséljem el neki, hogy falun zöldhulladék nem is létezik?

Természetesen ennél még egyszerűbben is készülhet húsvéti kerti dekoráció! Akár olyan egyszerűen, hogy egy nyuszi figurát ültetünk a cserépbe, a növény levelei közé. A balkonláda pillanatok alatt alakulhat át tojásfészekké. A virághoz illő színű tojásokat válasszunk – vagy a tojásokhoz a virágot.

 

Jómagam szeretem a cserép-tojásokat. Sok éve szereztem be őket, és azóta minden évben a húsvéti dekoráció részei. Nehezek, azért nem viszi el őket a szél, és jól illenek a terrakotta cserepekhez, virágtartókhoz.

 

Egyre több helyen látni tojásfákat a házak előtt. Ahogy hallom, sok helyen közösségi összefogásból áll a település legszebb pontján közös húsvéti fa, amire ki-ki aggathat hímeseket. Ehhez csak egy elszánt kezdeményezőre és lelkes tojáshozókra van szükség! A tojásfa nem csak vidám és nevetős jelenség, de közösségformáló erővel is bír. Ünnep idején különösen fontos, hogy akár ezért is, de együtt legyünk.