A szolgáltatás az évek alatt sokat változott, mostanra Szabó Julia egyszemélyben viszi a vállalkozást. Egész családi házakat, de akár iskolai jelmeztárat is pár nap alatt rendbe rak. Pontosabban rendbe raknak, ugyanis alapelve, hogy a tulajdonossal közösen dolgoznak. Legszívesebben gyerekszobákat szed rendbe, és az ún. aranyfonalmódszer szerint dolgozik. Mint mondja,

az egyik legnehezebb ebben a munkában, hogy az emberek nehezen válnak meg a dolgaiktól.

A Rendberaklak alapötlete Czech Lindától származik, aki nyolc évvel ezelőtt egy munkatársának segített hivatalos iratokat átnézni, rendszerezni. „Ezután viccesen megjegyezte a munkatársa: hát te miért nem foglalkozol ezzel, mikor ilyen jól megy neked? El is ültette a bogarat Linda fülébe” – meséli Julia, aki az alapítástól kezdve csatlakozott barátnőjéhez. „Magyarországon nyolc évvel ezelőtt még nem volt egyetlen cég, szolgáltató sem, aki ezzel foglalkozott. Új otthonteremtő valóságshow-k persze voltak Amerikában, de ez teljesen más, mint amit mi csináltunk” – hangsúlyozza.

Látták, hogy van olyan család, akinek nehéz a rendrakás, nekik meg könnyen ment. „Miért ne lehetne, hogy akkor mi nekik segítünk?” – ez volt a kiindulópontjuk. „Közrejátszott benne az is, hogy akkor születtek a gyerekeink. Ha megszületik az első, majd a második gyerek, fel kell állítani egy teljesen más rendszert, mint ahogy eddig működött az otthonunk. A gyerekek érkezésével lesz egy csomó új tárgy, eszköz, játék. Sokaknál már nehezen kezelhető ez a rengeteg minden” – magyarázza.

 

Háromszintes háztól a jelmeztárig

A legelső munkájuk egy nagy, háromszintes családi ház volt. Szinte az össze helyiségen végigmentek, ugyanis a sokat dolgozó házaspárnak nem volt ideje és energiája, hogy a játékok, a sok kinőtt ruha, bútorok között rendet tartson. Azt érezték, hogy összecsapnak a fejük fölött a hullámok, és mindent újra kellene gondolni.

Jelenleg Julia egyedül viszi a vállalkozást. A legtöbb megkeresés többgyerekes anyukáktól érkezik. „Ha valaki megkeres, először beszélgetünk. Arra vagyok kíváncsi, mi az, ami a legjobban zavarja, amin szeretne változtatni. Szoktam kérni fényképeket az érintett területről, mert ez alapján látom, hogy hány alkalom szükséges a rendrakáshoz, milyen előkészületek kellenek” – magyarázza a munkamódszerét. Az esetek nagy többségében a tulajdonossal közösen dolgoznak.

 

„A legjobban a gyerekszobákat szeretem rendbe tenni, az nagyon hálás feladat. A szülők izgulnak, hogy mit fog szólni a gyerek, ha kiselejtezzük a játékait, átrendezzük a szobáját. De mindig nagyon örülnek. Úgy érzik, mintha egy új szobát kaptak volna, és újra felfedezik azokat a játékokat, amik addig is ott voltak, csak a polc mélyén porosodtak.”

A hétköznapokat az is meg tudja keseríteni, hogyha egy konyhában nincs elég hely, tele van olyan konyhai gépekkel, amelyeket valójában nem használnak, vagy nem praktikusan tárolják az eszközöket, és ezért nehéz elővenni, megtalálni azokat. „Felgyűlik a nyolcszáz féle konzervnyitó, evőkészletek” – szemlélteti Julia.

 

De iskolai jelmezraktárat is raktak már rendbe, a szülőkkel közösen dolgoztak. „Egy igazi őskáosz volt” – mondja. Mindent teljesen újra kellett gondolni: mit, miben, hol kell tárolni. Az iskola több termét telepakolták azzal, ami abban a kis raktárban volt.

Sőt, a Rendberaklak már az országhatáron túlra is eljutott. Svájcban egy magyar családnak segítettek. „Érdekes, hogy náluk a szemétszállítás teljesen máshogy működik, mint Magyarországon. Nagyon sok pénzt fizetnek azért, hogy elvigyék a szemetet. Nincs ingyen lomtalanítás, és ha nagyobb tárgyaktól akarsz megválni, akkor komoly pénzeket hagysz a hulladékudvarokban. Ezért sokkal tudatosabbak abban, hogy mit is vesznek meg, miből mennyit” – emlékszik vissza Julia.

„Ha mindent egyszerre látsz, jobban tudsz szelektálni”

A Rendberaklak módszere, hogy nem helyiségek, hanem témák szerint dolgoznak. Ha például a gyerekek ruháit kellene rendbe tenni ahhoz, hogy a gyerekszoba működni tudjon, akkor az egész házból összeszedik az összes gyerekruhát; az előszobából, a garázsból, a pincéből, és ezt egységben kezelik. Julia a következőt tanácsolja: 

„Ha mindent egyszerre látsz, tudod, hogy miből mennyid van, akkor sokkal jobban tudsz szelektálni, át tudod gondolni, mi az, amire valóban szükséged van.”

„Van tizenöt szoknyád. Ebből melyik az, amit szeretsz, szívesen hordasz? Valószínűleg körülbelül három. Minden egyes darabot meg kell fogni, már ez segít a döntésben” – mondja. Ezután jöhetnek a kupacok, abból is három:

• egy, annak ami marad,
• egy, ami kuka,
• és egy, ami adomány.

„Nincs olyan kupac, hogy majd később eldöntöm. Ez az egyik fő tartópillér, hogy a rend tényleg meg is maradjon. Amennyiben nagyértékű dolgok kerülnek elő, amikre nincs szükség, akkor azokat el lehet adni. Például ha egy kisbaba megnő, és már nem kell a babakocsi, a bundazsák, a hinta vagy egy szép cipő, kabát” – sorolja. A munka egyik legnehezebb része, hogy az emberek nagyon nehezen válnak meg a dolgaiktól.

 

Átlátom a saját káoszom?

Sokan mondják, hogy ők pontosan tudják, mi hol van, és átlátják a maguk káoszát, de ez a gyakorlatban általában nem így van. „Van, hogy előkerül az ötödik ragasztópisztoly, mert valaki azt hitte, hogy nincsen, mert nem találta, és ezért vett egy másodikat, harmadikat, negyediket” – említ egy példát a Rendberaklak alapítója. Szerinte azért fontos, hogy egy rendezett közegben éljünk, mert amellett, hogy ezzel rengeteg időt és energiát lehet megspórolni, amellett nyugalmat áraszt, amire alapvetően vágynak az emberek. Minden alkalommal tippeket, útmutatókat ad személyre szabottan a családoknak.

Ha kérik, segít a költözésnél is. Azt vallja, hogy a sok stressz helyett ezt úgy is meg lehet oldani, hogy mikor megérkezel az új lakásba, odateszed a polc elé a dobozt, és abból már csak ki kell pakolni. A dobozban pedig már csak olyan tárgyak vannak, amiket valóban továbbra is meg akarsz tartani. És van úgynevezett „fenntartás” szolgáltatás is. Ez azt jelenti, hogy időről időre visszajár felügyelni, visszaalakítani a rendet, ami egyszer már működött.

 

Mágnesezés, selejtezés, visszarendezés

A Rendberaklak az úgynevezett aranyfonal módszerrel dolgozik. Lépéseket határoztak meg, hogyan jó csinálni a rendrakást, ez segít fókuszáltnak maradni, nem elkalandozni például az emlékekben.

• Az első lépés a mágnesezés: mindent, ami egy témához kapcsolódik, összegyűjtünk.
• A második lépés a kupacolás: szétválogatjuk a tárgyakat fajták szerint. Ruháknál például külön kupacba tesszük a nadrágokat, pulóvereket.
• A harmadik lépés a selejtezés: mindent egyesével megfogunk és eldöntjük megtartjuk-e, adománynak szánjuk, vagy kukába megy.
• A negyedik lépés a visszarendezés: minden tárgynak megtaláljuk azt a helyét, ahol a legkönnyebben elő tudjuk venni.

„Nem vagyok pszichológus, de a munkának azt a részét is nagyon szeretem, hogy mindig új embereket ismerek meg, jókat beszélgetünk. Nagyon bizalmi dolog, amikor beengednek az otthonukba, és pont azt a részt mutatják meg, amit a legkevésbé szeretnek, vagy szégyellnek” – mondja Julia, amikor arról kérdezem, mit szeret a munkájában.

„Az a legjobb, mikor állok a konyhában vagy a ruhásszekrény előtt, és nem egy óriási problémát látok, hanem látom magam előtt, hogy milyen lesz, milyen jó lesz annak a családnak később. Azon igyekszem, hogy az új rend, rendszer, könnyen fenntartható és nagyon személyre szabott legyen. Mindenkinek a saját stílusa, igényei, szokásai szerint – összegzi.

A KonMari módszerről

Végül Marie Kondo tanácsai is szóba kerülnek. „Szokták kérdezni, hogy ajánljuk, ajánlom-e az ő hajtogatási stílusát. Aki tudja vállalni, hogy minden ruháját így hajtogatja, akkor igen, de ez csak fiókos szekrénynél működik, polcnál már nem” – magyarázza. Mint mondja, szerinte nagyon nem európai szemlélet, ami szerint japán „kolleganője” dolgozik. Minden egyes tárgynak köszönd meg, hogy veled tartott az életedben és úgy válj meg tőle – hirdeti Marie Kondo. – „Ezzel alapvetően egyetértek, de a gyakorlatban már nem tud egy ilyen szeánsz megvalósulni” – teszi hozzá.

Fotók: Rendberaklak