Már a 2010-es évek elején tanulmányok, tanácsadó füzetek és újságcikkek jelentek meg azokról az érzékszerveink teljességét megmozgató szobákról, amelyek nagyon ritkán enyhe javulást, gyakrabban pedig szinten tartást biztosítanak demenciában szenvedő rokonainknak, ismerőseinknek. Akiknél pedig nem érhető el legalább a stagnálás, azok is jól érezhetik magukat ezekben a szobákban, a zajos, hangos és ijesztően változatos, nem egyszer konfliktusokkal terhelt világból kikapcsolódva – nem véletlenül nevezik ezeket a magyar gyakorlatban gyakran „nyugiszobáknak”.
Mi az az MSE-szoba?
A szenzoros vagy multiszenzoros szobák általános velejárói a nem éles, hanem kifejezetten megnyugtató, kellemes fények, a halk zene, a mozgás, a pihenés sokféle lehetősége, a tapintható tárgyak sokasága. Az MSE szobákat (Multi Sensory Environment) a 80-as években Hollandiában a mozgásproblémákkal és tanulási nehézségekkel küzdő fiataloknak alakítottak ki.
Csakhamar rájöttek, hogy általuk a demenciában szenvedőknek is segíthetnek – a benn tartózkodók gyermekkoruk kedvenc játékait játszhatják egyedül, társaikkal vagy hozzátartozóikkal, de kisebb munkákat is végezhetnek: varrás, kisebb tárgyak elemeinek összeillesztése, papírhajtogatás vagy borítékok megcímzése formájában.
Mi van egy multiszenzoros szobában?
Sok szenzoros szobában a demensek gyermekkorában használt tárgyakhoz hasonló tárgyak sokasága található, általában pontosan ott, ahol akkoriban voltak (ritkán előfordul a teljes gyerekkori szoba megjelenítése, újraépítése is). Ezt kiegészíthetik családi képek vagy olyan híres emberek képei, akikkel kapcsolatban a betegeknek pozitív érzései vannak. Ez a környezet megnyugtatást, otthonosságot és magabiztosságot eredményez a bizonytalanodó demens számára.
A gerontológusok a multiszenzoros szobában néha olyan tárgyakat helyeznek el vagy olyan képeket vetítenek a falra, amelyek megnyugtató látványukkal hatnak – gyakran előfordulnak átlátszó műanyag oszlopban álló vízben lassan mozgó színes buborékok vagy akár olyan, egész falra kiterjedő szín-képek, amelyek harmóniát árasztanak. Szintén előfordulnak akár egy teljes falfelületet betöltő akváriumok is a terápiában. Ezeket látva a demencia súlyosabb fokán lévő emberek is lenyűgözötten állhatnak a látványtól, és hosszú ideig koncentrálva követik a változásokat, ami serkenti az agyműködésüket. (A legmodernebb szobákban nem egyszer Xbox-controllerek és konzolok vannak telepítve, amelyekkel a páciensek memóriát és egyéb agyi területeket fejlesztő játékokat játszhatnak).
Nem egy MSE-szobában vízágyak és vibrációs székek is találhatók, amelyek szintén hozzásegítik az embert a mélyebb relaxációhoz, de ahhoz is, hogy ha kap feladatot, arra teljes mértékben tudjon koncentrálni.
Előfordul, hogy a szenzoros szobába kellemes anyagú párnák, szőrmeállatok, de akár élő kisállatok, cicák vagy kutyák kerülnek, akiket simogatva szintén jó érzések keltődnek a demenciával élő ember számára. A jó érzéseket kellemes illatok is serkenthetik.
Lényeges, hogy a szobában legyen közösségi tér és olyan is, ahová az illető magányosan elhúzódhat, utóbbiba különösen fontos a személyes tárgyak elhelyezése.
Mi a helyzet a demensek otthoni ápolásával, ott mit tehetünk, hiszen a legtöbb lakásban nem tudunk MSE-szobát kialakítani? A feladat ekkor természetesen sokkal egyszerűbb: magát a demens hozzátartozónk, barátunk, ismerősünk szobáját kell szenzorossá alakítanunk egy-két megoldással: megnyugtatóbb fénnyel, színekkel vagy olyan képekkel, amelyek őt élete pozitív eseményeire emlékeztetik. Nagyon fontos, hogy legyen egy sarok, ahová akkor is elhúzódhat, ha éppen mások is tartózkodnak a szobában. A szoba kialakításába pedig ő maga is bevonandó, hiszen további életében a kialakított körülmények között tölti majd napjait. Ha a szoba „jól működik”, azt tapasztaljuk majd, hogy a beteg nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb. Ezzel pedig elértük célunkat.
Ajánljuk még:
