A szilikon sütőformák és a belőlük kioldódó anyagok – Mi az igazság?

Tavaly év végén egy átfogó vizsgálat zajlott az európai háztartásokban használt szilikon sütőformákkal kapcsolatban. A vizsgálatot a BEUC (Bureau Européen des Unions de Consommateurs) nemzetközi szervezete vezette, ők 32 ország 46 független fogyasztói szervezetét fogják össze. Fő feladatuk képviselni az állampolgárokat az EU intézményeiben, és megvédeni a fogyasztók érdekeit, befolyásolni az ezzel kapcsolatos politikai döntéseket. 

A negyvennégy, vizsgált szilikon sütőformából tíz termék (23 százalék) bocsátott ki nagy mennyiségben szennyeződést. 

36 termékben (82 százalék) a teszt alacsony szinten mutatott ki aggodalomra okot adó anyagokat. Ugyanakkor olyanokat is, amelyeket az EU kiemelt vegyianyag-jogszabálya, a REACH „nagyon aggodalomra okot adó anyagokként” azonosított. 

De ne szaladjunk rögtön kihajítani a kuglófformát! A legtöbb szilikonforma ugyanis biztonságosnak tekinthető, viszont körültekintően kell vásárolnunk. A szakemberek szerint csak a silány minőségű termékek esetében áll fenn az egészségügyi ártalom kockázata, ezért ezeket jobb kerülni.

A NÉBIH oldalán is találunk több olyan esetet, amikor szilikon sütőformákról bizonyosodott be azok mérgező vagy egészségre ártalmas tulajdonsága. Volt, hogy a túl magas szerves illóanyag-tartalom miatt intézkedtek: egy tortaforma volt az érintett, aminek szerves illékony komponensei leginkább a nagy zsírtartalmú élelmiszerekbe jutnak át, főleg nagyobb hőmérsékleten. Ez esetben is egy nem megfelelő minőségű áru rejtette a veszélyeket.

A szilikon sütőformák alapvetően az élelmiszerek előállításához alkalmazható száz százalékos tisztaságú szilikonból készülnek egyedülálló technológiával. 220-260 fokig hőállóak, ellenállnak a különböző savaknak, az ízeket, illatokat nem szívják magukba, illetve az allergiások számára sem jelentenek kockázatot, mert cink- és nikkelmentesek.

Ha tehát olyan terméket vásárolunk, aminek címkéjén igazolják az élelmiszerekkel érintkező termékekre vonatkozó előírásoknak való megfelelést, akkor nyugodtak lehetünk,

legalábbis a tudomány mai állása szerint.

És miután mindenkit sikerült megnyugtatnom, meg kell mutatnom a másik oldalt is. Vannak ugyanis olyan szakemberek, akik szerint a fentiek nem igazán fedik a valóságot.

Miért veszélyes a szilikon?

A vegyészek egy része szerint a szilikon gyártása során különféle feldolgozószereket használnak (töltőanyagokat, vulkanizáló anyagokat, vulkanizált gyorsítókat és sokféle egyéb maradék adalékanyagot), ezenkívül a nyersanyagokban lévő szennyeződések, valamint az újonnan képződött anyagok is jelen lehetnek a végtermékben.

Az általánosan használt adalékanyagok közé tartozik a BHT, amely rákkeltő, valamint a DEHP- és DBP-ftalátok, amelyek endokrin-károsítók. A DEHP-t is rákkeltőnek vélik, és mindezek viszonylag nagy mennyiségben fordulhatnak elő a sütéshez használt formákban is. Más vizsgálatokkal is igazolták ezek jelenlétét, és találtak még két másik rákkeltő anyagot is: a naftalint és a bifenilt (más néven difenilt), valamint a dodecil-akrilátot, ami súlyos szem-, bőr- és légúti irritációt okozhat, továbbá allergiás bőrreakciót válthat ki. 

A vizsgálatok azzal is foglalkoztak, hogy a szilikonformák használata során mérhető súlycsökkenés következett be. Ez azt jelenti, hogy eltűntek, vagyis kioldódtak anyagok a formákból. 

Erre reagálva az európai országok hatvan milligramm kioldódási határértéket állapítottak meg egy kilogramm élelmiszerben. Ez azt jelenti, hogy ha egy kilós fasírtot sütünk szilikontepsiben, akkor legfeljebb 0,0021 uncia sziloxán vándorolhat az ételbe. Csakhogy a valóságban ennél nagyobb a kioldódás mértéke: kutatások bizonyítják, hogy előfordult olyan eset is, amikor egy hús sütésekor egy új szilikon sütőedényben 177 milligramm sziloxán került minden egyes kilogramm húsba. És ami még ijesztőbb: a sziloxánok száz óra használat után is bevándoroltak az élelmiszerekbe (Csak pár tanulmány itt, itt, itt, itt, itt és itt.)

Ugyanakkor kutatások ide vagy oda, jelenleg rengeteg formában találkozunk mindennapi életünk során a sziloxánnal: szövetbevonatokban, vízlepergető szerekben, tisztítószerekben, kozmetikumokban, testápolókban, dezodorokban, valamint hajápoló- és babatermékekben is előfordul ez az anyag. (itt,  itt,  itt,  itt és itt)

De káros-e a sziloxán?

A sziloxánok annyifélék, és olyan bonyolult a kémiájuk, hogy nehéz lenne határozott és általános állításokat megfogalmaznunk. Még jó, hogy bőven van kutatási forrás, amit segítségül hívhatunk. Ezekből kiderül, hogy a legtöbbet vizsgált ciklikus sziloxánok, a D4, D5 és D6 bizonyítottan mind közvetlen, mind közvetett módon toxikus hatásúak. Ráadásul a D4 és a D5 nem bomlik le, tehát felhalmozódhat a szervezetben. Állatkísérletek során a D4-et a reproduktív károsodással, a májelváltozásokkal és a jóindulatú méhdaganatokkal is összefüggésbe hozták, és kimutatták, hogy endokrin károsító lehet. A D5 a méh rákos megbetegedéseivel és káros reproduktív, neurológiai és immunológiai hatásokkal járhat – állítják a tudományterület neves kutatói. 

A D6 talán nem halmozódik fel a szervezetben, de összefüggésben állhat a máj és a pajzsmirigy megnagyobbodásával, valamint utódnemzési problémákkal. Az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) 2018-ban a D4, D5 és D6 anyagokat felvette a rendkívül aggodalomra okot adó anyagok jelöltlistájára (SVHC). Ráadásul a Dán Műszaki Egyetem azt javasolta, hogy a teljes napi D3-D8-mennyiség felnőtteknél maximum 12 milligramm legyen egy kilogramm ételben, gyerekeknél pedig ne haladja meg a két milligrammot. 

Kikeveredve a kémia kesze-kusza tengeréből, ideje levonni a következtetéseket. A fentiek után a magam részéről közel sem merném biztonságosnak nevezni a szilikon sütőformákat. Ha van más alternatíva, akkor amondó vagyok, nem érdemes kockáztatni, válasszuk az egyszerű, jól bevált eszközöket, amikben egészséges ételeket is süthetünk...

Mindenesetre a minőségre figyeljünk, vannak olyan esetek, amikor van jelentősége!