Tényleg a jövőt veszem el az unokáimtól, ha ezután is kézzel mosogatok?

Persze jogi normák között nem így hangzik a szöveg, ez csupán bennem dübörög e reklámokat hallgatva: „Ha nem veszed meg a terméket, elpusztítod a bolygót, ember! Hát nem gondolsz az unokáidra, az ő jövőjükkel játszol?! Kiszárítod az egész bolygót! Hát nem zsákmányoltad már ki eléggé? Nézz szét, ezer sebből vérzik, és te csak saját magaddal vagy elfoglalva? A saját kényelmeddel? Mit érdekel téged, csak mosogathass tovább kézzel…”

Elegem van a bűntudatkeltésből. Azt már elfogadtam, hogy bármilyen internetes tevékenységemet, minden kattintásomat szondázzák azért, hogy a lehető legtöbbet ki lehessen hozni „belőlem”, mint fogyasztóból. Elfogadtam a célzott reklámokat, sőt, néha még örülök is, amikor ezek hatására korábban ismeretlen ajánlatokat kapok egy engem érdeklő témában. Azt is tudomásul vettem, hogy az ingyenes internetes tartalmak tulajdonképpen nem ingyenesek, hirdetések akaratlan megnézésével fizetek értük. De amikor ezek a tartalmak bennem akarnak lelkiismeret-furdalást kelteni – minimum vitatható állításokkal –, azt nem tudom szó nélkül hagyni.

Gondoltam, utánajárok a számoknak, mert ma minden gondolatot ezzel szoktunk alátámasztani. Ha le lehet egy állítást fordítani a számok nyelvére, akkor az megkérdőjelezhetetlenül igaz vagy hamis. De várjunk egy kicsit! Nem lehet, hogy valójában éppen így jutottunk oda, hogy efféle reklámok egyáltalán létezhetnek? Hiszen ha a számok szerint igaz valami, akkor jó; ha nem igaz, akkor nincs vele dolgunk… Mintha a probléma ezzel megoldódna. A számok vezetnek bennünket.

De miért gondoljuk, hogy az élet számokból áll? Nem lehetne egyszerűen csak a józan paraszti észre hagyatkozni?

Hogy e második állításom igazolhassam – miszerint a számok és táblázatok juttatnak bennünket ide – mégis kénytelen vagyok elővenni a számításokat. Természetesen ezek a reklámok is alá vannak támasztva kutatásokkal, táblázatokkal, különben fogyasztóvédelmi szempontból nem állnák meg a helyüket. A kérdés csak az, hogy az élet egészét milyen dimenziókra, milyen szempontokra bontjuk, amelyekkel mérhető egy-egy probléma, és ezek közül mit veszünk majd figyelembe a táblázatokban, és mit nem. Tehát nem mindegy, hogy konkrétan csak az átlagos vízfogyasztást nézzük a két alternatíva esetén, vagy például azt, hogy ténylegesen melyik terheli jobban a környezetet. Aki egy efféle összehasonlításra vágyik, az talál egy remek cikket erről itt. 

A környezetvédelmi szempontokat előtérbe helyező (piaci célokat szolgáló) állítások valóban tudományos kutatásokon, felméréseken alapulnak, csakhogy azokat olyan szempontok szerint állítják össze, melyek marketingszempontból a legjobban hangzanak. Alá lehet támasztani számokkal, hogy a mosogatógép kevesebb vizet fogyaszt, mint mi a kézi mosogatás során? Alá. Felelőssé lehet ebből kifolyólag tenni a bolygón fellépő vízhiányért azt, aki nem vesz mosogatógépet? Nem, nem és nem!

Ha elővesszük a józan paraszti eszünket, hogyan lehetne a legkörnyezetkímélőbben eljárnunk például a mosogatás kérdésében? Most is, mint általában, minden környezetünket érintő kérdésben nem tudok mást mondani, hogy

a legoptimálisabb az, ha olyan életterünk van, ami lehetővé teszi az öngondoskodást, vagy kicsit bátrabb szóval: valamiféle önellátást.

Ha már a környezetünkért aggódunk, és a tudatos döntésekről beszélünk, akkor az első és egyben vízválasztó kérdés ez: az élettér. Például egy panellakásban valóban lehet jelentősége az energiahatékony termékeknek, mivel majdhogynem ez a legtöbb, amit tehetünk. De – ha már a környezettudatosságról beszélünk – hozhatunk másféle döntést, másféle áldozatokat is, és élhetünk máshol, máshogyan. Egy kertes házban élve már lényeges más, például a mosogatás kérdése is.

Először is, egy családi házban úgy lehetnénk ebből a szempontból a legtudatosabbak, ha minden természetes vízforrást kihasználnánk. Ebben az esővízgyűjtésnek is kiemelkedő szerepe van, amelyet nem csupán öntözésre lehet használni, hanem tisztítva minden egyéb célra is, például mosogatásra. Ha ezt a vizet napkollektorral melegítjük föl, amikor lehetséges, akkor megint léptünk egyet előre. Ha nem folyóvíz alatt mosogatunk, hanem a tálcában, akkor ismét. Ha ezt a szürke vizet tovább szűrve kerti locsolásra használjuk, akkor újfent. Ezeknek az ötleteknek ma már se szeri, se száma, és remek, valóban környezettudatos megoldásokat adhat például ez az oldal. 

Végezetül, visszatérve a kezdeti reklámokhoz, úgy vélem, hogy ezek teljesen feleslegesek. Már csak azért is, mert valószínűleg egy mosogatógép mellett a kényelmi szempontok szólnak leginkább, és ezzel nincs is semmi baj. Az idő épp oly’ ritka és gyorsan fogyó kincs, mint a víz. Nem érdemes bűntudatra pazarolni, különösen, ha tényleg tehetünk valamit környezetünkért és unokáink jövőjéért.

A környezettudatos életmóddal spórolni is lehet. Lehet olyan apró lépésekkel kezdeni, mint a használt holmik, választhatod a hazait és a szezonálisat, és egyre több használati tárgyból választhatod a fenntarthatóbb változatot.