Ezért olcsó környezettudatosan élni!

Az internet hulladékmentes bugyrait bújom, és az elmúlt években ugyanis kitapasztaltam már, hogy ha okosan csinálja az ember, a hétköznapi környezettudatosság igenis kifizetődő szokás.

A kezdetek kezdetén...

Úgy indult a dolog – mikor az ökoszorongásnak még híre-hamva sem volt felénk –, hogy a bolti nejlonzacskókat lecseréltem néhány vászonzsákra. Aztán jött az üvegkulacs, és nem vettem többé ásványvizet magamnak. A fast fashion-nek búcsút mondva turkálókban kezdtem vásárolni, a klímaváltozás miatt csökkentettem a húsfogyasztásom, meghorgoltam a sminklemosómat és akkor heuréka, a pénztárcámba pillantva hirtelen úgy éreztem, feltaláltam a spanyolviaszt. 

Sok kicsi végül olyan sokra ment, hogy hó végére feltűnően kövér maradt a zsebem.

Eleinte a spúrságomra fogtam a dolgot, elvégre hogy lehetne olcsó környezettudatos megoldásokat választani, miközben egy fémborotva tízezerbe kerül, az eldobható meg csak kéccába’ és minden fenntartható termékre ráteszik újabban az öko-felárat?

A válasz valójában pofonegyszerű, úgyhogy elmesélem, mire jöttem rá többévnyi zöldülés után.

1. Észre sem vettem, és tudatos vásárló lettem

A környezettudatosságnak van egy olyan pöpec tulajdonsága, hogy először halálra rémít a közeledő világvégével, aztán megnyugtat: van még remény, csak fogyasszunk kevesebbet. A mértéktelenség korában élünk, márpedig pont a túlfogyasztás miatti erőforrás-kimerülés és klímakatasztrófa az, ami a jövőnket fenyegeti. Egy dolgot tehát leszögezhetünk: a környezettudatos életmód alapja az, hogy lehetőleg keveset és tudatosan vásároljunk.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Például kisebb otthont, szezonálisabb ételeket, rövidebb – vagy semmilyen – repülést. Búcsút a világ másik feléről érkező kínai vackoktól. Ugyanazt a telefont évekig. És a környezetbarát címkével ellátott termékek elutasítását is, ha valójában nincs rájuk szükségünk.

A kacatokban örömet lelni, a bolygó számára nem fenntartható megoldás. Jó hír viszont, hogy minél kevesebb felesleges dolgot vásárolunk meg magunknak, annál több pénz marad a pénztárcánkban.

Fotó: Unsplash / Lenka Dzurendova

2. Szelektív helyett semmilyen 

Az én zöldülésem Bea Johnson kardinális zero waste tippjével indult, miszerint a szelektív hulladékgyűjtés helyett egyáltalán ne termeljünk szemetet, azaz

ha valamit nem találunk meg műanyagmentesen, azt ne is vegyük meg többé!

Ez a gyakorlatban azzal jár, hogy amit az ember nem tud műanyag csomagolás nélkül beszerezni, kénytelen lesz otthon, magának előállítani. A bolti tisztítószerek helyett jöhet a szódabikarbóna és a kimérős ecet, zacskós száraztészta helyett a házi tésztagyártás, kiscsomagos popsitörlő helyett az, amit üvegcsében vásárolt olajból és egy régi textilpelenkából készítünk. Egy biztos: nálam az otthoni kotyvasztós-kézműveskedős spórolásnak maximum a „nincs időm rá” kifogás tehet keresztbe, ráadásul a csomagolásmentesen beszerezhető alapanyagok olcsóbbak, mint a kész termékek.

3.Turkáló, bolhapiac, csere-bere

A használt holmik iránti rajongásom régebbre nyúlik vissza, mint a környezettudatosságom, úgyhogy állíthatom: másodkézből megvenni valamit maga a megtestesült spórolás és ökológiai világmegváltás egyszerre.

Emlékszem az első látogatásomra a turiban, szinte megdöbbentem a filléres végösszeg láttán. Később rájöttem, hogy az interneten jóformán bármi megtalálható, így a háztartásomat már szemrebbenés nélkül second hand cuccokból szereltem fel. A bolygó piszok jól járt velem, mert nem sok holmit kellett miattam a szűkös erőforrásokból új dolgok legyártására pazarolni … elvégre mindegy, milyen szép termékeket népszerűsítenek az öko-bloggerek,

a fenntarthatóság még mindig ott kezdődik, hogy azt használjuk, amink van, és ha valamink nincs, először attól próbáljuk beszerezni, akinek van, de nem kell.

Fotó: Unsplash / Onur Bahcivancilar

4. Ma befektetés, holnap megtérülés

A fenti pénztárcakímélő példák ellenére nem tagadom, hogy

a környezettudatosságnak is megvan a maga anyagi vonzata,

összességében mégis azt látom, hogy sokat spóroltam az elmúlt években a zöld szokásaimnak köszönhetően.Tudatos vásárlóként sokkal kevesebb holmit veszek meg, mint korábban, és amit veszek, azt többnyire használtan – ez már önmagában harmadolta a kiadásaimat a korábbiakhoz képest. Az eldobható eszközök tartósra cserélése járt ugyan némi többletkiadással, de az áruk rég visszajött azzal, hogy nem kellett újból és újból megvásárolnom őket. Egyszerűen szólva, fa wc-kefét venni drága, tömegközlekedéssel járni olcsó – utóbbival mégis többet spórolok, mint amennyit az előzőre költök.

Azt hiszem, hogy bár 2019-ben a környezettudatosságnak már nem pénzkérdésnek kellene lennie, hanem felelősségvállalásnak, de ha nem jön szívből a zöldülés, még mindig tekinthetünk rá afféle hosszútávú befektetésként, amire ki kell adni némi pénzt, hogy idővel megtérüljön. A fenntarthatósággal mindenesetre nem lehet veszíteni mostanság a klímatőzsdén.