Ezért olcsó környezettudatosan élni!

GolfÁramlat

Ezért olcsó környezettudatosan élni!

Három éve élek környezettudatosan, és azt hiszem, egyre többet spórolok vele.

Az internet hulladékmentes bugyrait bújom mostanság, fapartvist keresek és intimkelyhet, az árakat látva pedig majdnem egyetértek azokkal, akik szerint zöldebben élni sokba kerül. De azért mégsem. Az elmúlt években ugyanis kitapasztaltam már, hogy ha okosan csinálja az ember, a hétköznapi környezettudatosság igenis kifizetődő szokás.

A kezdetek kezdetén...

Úgy indult a dolog – mikor az ökoszorongásnak még híre-hamva sem volt felénk -, hogy a bolti nejlonzacskókat lecseréltem néhány vászonzsákra. Aztán jött az üvegkulacs, és nem vettem többé ásványvizet magamnak. A fast fashionnek búcsút mondva turkálókban kezdtem vásárolni, a klímaváltozás miatt csökkentettem a húsfogyasztásom, meghorgoltam a sminklemosómat és akkor heuréka, a pénztárcámba pillantva hirtelen úgy éreztem, feltaláltam a spanyolviaszt. 

Sok kicsi végül olyan sokra ment, hogy hó végére feltűnően kövér maradt a zsebem.

Eleinte a spúrságomra fogtam a dolgot, elvégre hogy lehetne olcsó környezettudatos megoldásokat választani, miközben egy fémborotva tízezerbe kerül, az eldobható meg csak kéccába’ és minden fenntartható termékre ráteszik újabban az öko-felárat?

A válasz valójában pofon egyszerű, úgyhogy elmesélem, mire jöttem rá közel háromévnyi zöldülés után.

 
Fotó: Michael Longmire / Unsplash

1. Észre sem vettem, és tudatos vásárló lettem

A környezettudatosságnak van egy olyan pöpec tulajdonsága, hogy először halálra rémít a közeledő világvégével, aztán megnyugtat: van még remény, csak fogyasszunk kevesebbet. A mértéktelenség korában élünk, márpedig pont a túlfogyasztás miatti erőforrás-kimerülés és klímakatasztrófa az, ami a jövőnket fenyegeti. Egy dolgot tehát leszögezhetünk: a környezettudatos életmód alapja az, hogy lehetőleg keveset és tudatosan vásároljunk.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Például kisebb otthont, szezonálisabb ételeket, rövidebb – vagy semmilyen – repülést. Búcsút a világ másik feléről érkező kínai vackoktól. Ugyanazt a telefont évekig. És a környezetbarát címkével ellátott termékek elutasítását is, ha valójában nincs rájuk szükségünk.

A kacatokban örömet lelni, a bolygó számára nem fenntartható megoldás. Jó hír viszont, hogy minél kevesebb felesleges dolgot vásárolunk meg magunknak, annál több pénz marad a pénztárcánkban.

2. Szelektív helyett semmilyen 

Az én zöldülésem Bea Johnson kardinális zero waste tippjével indult, miszerint a szelektív hulladékgyűjtés helyett egyáltalán ne termeljünk szemetet, azaz

ha valamit nem találunk meg műanyagmentesen, azt ne is vegyük meg többé!

Ez a gyakorlatban azzal jár, hogy amit az ember nem tud műanyag csomagolás nélkül beszerezni, kénytelen lesz otthon, magának előállítani. A bolti tisztítószerek helyett jöhet a szódabikarbóna és a kimérős ecet, zacskós száraztészta helyett a házi tésztagyártás, kiscsomagos popsitörlő helyett az, amit üvegcsében vásárolt olajból és egy régi textilpelenkából készítünk.Egy biztos: nálam az otthoni kotyvasztós-kézműveskedős spórolásnak maximum a „nincs időm rá” kifogás tehet keresztbe, ráadásul a csomagolásmentesen beszerezhető alapanyagok olcsóbbak, mint a kész termékek.

 
Fotó: Anna Oliinyk / Unsplash

3.Turkáló, bolhapiac, csere-bere

A használt holmik iránti rajongásom régebbre nyúlik vissza, mint a környezettudatosságom, úgyhogy állíthatom: másodkézből megvenni valamit maga a megtestesült spórolás és ökológiai világmegváltás egyszerre.

Emlékszem az első látogatásomra a turiban, szinte ledöbbentem a filléres végösszeg láttán. Később rájöttem, hogy az interneten jóformán bármi megtalálható, így a háztartásomat már szemrebbenés nélkül second hand cuccokból szereltem fel. A bolygó piszok jól járt velem, mert nem sok holmit kellett miattam a szűkös erőforrásokból új dolgok legyártására pazarolni … elvégre mindegy, milyen szép termékeket népszerűsítenek az öko-bloggerek, a fenntarthatóság még mindig ott kezdődik, hogy azt használjuk, amink van, és ha valamink nincs, először attól próbáljuk beszerezni, akinek van, de nem kell.

4. Ma befektetés, holnap megtérülés

A fenti pénztárcakímélő példák ellenére nem tagadom, hogy

a környezettudatosságnak is megvan a maga anyagi vonzata,

összességében mégis azt látom, hogy sokat spóroltam az elmúlt években a zöld szokásaimnak köszönhetően.Tudatos vásárlóként sokkal kevesebb holmit veszek meg, mint korábban, és amit veszek, azt többnyire használtan – ez már önmagában harmadolta a kiadásaimat a korábbiakhoz képest. Az eldobható eszközök tartósra cserélése járt ugyan némi többletkiadással, de az áruk rég visszajött azzal, hogy nem kellett újból és újból megvásárolnom őket. Egyszerűen szólva, fa wc-kefét venni drága, tömegközlekedéssel járni olcsó – utóbbival mégis többet spórolok, mint amennyit az előzőre költök.

Azt hiszem, hogy bár 2019-ben a környezettudatosságnak már nem pénzkérdésnek kellene lennie, hanem felelősségvállalásnak, de ha nem jön szívből a zöldülés, még mindig tekinthetünk rá afféle hosszútávú befektetésként, amire ki kell adni némi pénzt, hogy idővel megtérüljön. A fenntarthatósággal mindenesetre nem lehet veszíteni mostanság a klímatőzsdén.