Olvastam a minap egy irományt, amelynek szerzője sérelmezte, hogy egy LEGO Duplo készletben színesbőrű figurát talált, mondván: nehogy már a dán játékgyártó érzékenyítse az ő másféléves gyerekét. Nem irigylem az illetőt, mert ha már ez ennyire megijesztette, bele sem merek gondolni, hogyan fogja túltenni magát azon, ha a gyermek bölcsijébe/ovijába netán roma, ázsiai, neadjisten afrikai származású kortársak is járnak majd. Egy biztos: neki nehezebb lesz, mint a lurkónak, ugyanis a korai években ők egyáltalán nem foglalkoznak olyasmikkel, mint a bőrszín – a rasszizmus nem velünk született dolog, a szülők persze idővel sikerrel belenevelhetik a gyerekbe, ha ilyen csomaggal akarják elindítani őt az életbe.
Ellenben LEGO-fanatikusként kötelességemnek érzem, hogy pár dolgot a helyére tegyek, ha már a kedvenc játékom volt a felháborodás apropója. Kezdjük ott, hogy a 10931-es számú, teherautó és lánctalpas exkavátor nevű Duplo készlet, ami kiverte az illetőnél a biztosítékot, közel sem az első olyan szett, amiben színesbőrű figurát találhatunk. A nem fehér Duplo emberkék gyakorlatilag egyidősek a jelenlegi parlamenti demokráciánkkal, 1989-ben kerültek először a boltok polcaira. Egy már több mint 30 éves fejleményt „felfedezni” aligha újságírói teljesítmény. Utánanézni viszont pár percbe került volna.
Az első „rendes” LEGO minifigura, ami nem fehér (pontosabban: sárga, hiszen ez az alapszín), jóval később érkezett meg: 2003-ban, mégpedig a Star Wars Lando Calrissianjával, illetve az NBA-s kosarasok sorozatával. Vagyis eddigre már több mint egy évtizede játszottak a legkisebbek színesbőrű Duplo figurákkal, és talán pont azért merte náluk sokkal korábban meghúzni ezt a LEGO, mert a bölcsis korosztályt tényleg nem „zavarják” az ilyen jellegű különbségek.
Van másik magyarázat is: a hivatalos céges álláspont ugyanis az, hogy a sárga szín tudatos döntés volt a játékgyártó részéről, mert az semleges, és mindenki azt lát bele, amit akar. Az üzleti szempontokat a LEGO sosem hagyhatta figyelmen kívül, és itt érkezünk meg egy másik izgalmas jelenséghez. Tudniillik a felháborodott szerző valamiért abból indult ki, hogy a billundi cég célcsoportjába csakis fehér emberek tartoznak, nekik gyártanak játékokat, hát akkor mit keres a dobozban egy fekete? A valóság ezzel szemben az (és ez nem kellene senkit meglepjen), hogy
több mint 130 ország 300 millió gyermekének árul színes kockákat a LEGO.
Márpedig ha visszagondolunk általános iskolás földrajz-tanulmányainkra, összeállhat a kép, hogy a világon több nem fehér él, mint fehér. Ha még a matekot is segítségül hívjuk, az jön ki, hogy nagy eséllyel rengeteg nem fehér bőrű ember vesz LEGO készleteket. Sőt, mondok még merészebbet! Olyan fehér bőrű emberek is vásárolnak ebből a játékból, akik már láttak színesbőrűeket, talán még a szomszédaik vagy kollégáik között is. Emiatt igazán meg sem tudnak döbbenni egy ilyen „vegyes” szett láttán.
De már olyan gyerekekről is hallottam, akik szívesen játszanak olyan játékokkal, amelyekben a figurák legalább kicsit hasonlítanak rájuk. Egy profi cég rájuk is gondol – meg persze a zsebére. Egyszerű a történet: ha ez egy létező igény, azt ki kell elégíteni, és jót fog tenni az üzletnek.
Ha ezzel párhuzamosan van a cégben valós érzékenyítési szándék is, az mindenképp pozitív. A LEGO, például a nemrég kiadott kerekesszékes minifigurával, ebbe az irányba indult el – igen, a korszellemnek megfelelően, és igen, ez valóban változtathat néhány gyerek hozzáállásán. De nem a babákén; mert náluk nincs más, csak önfeledt játék, előítéletek nélkül.
Ajánljuk még:
Ezért olcsó környezettudatosan élni!
Hitel vagy lízing? Melyiket válasszuk?
„Tisztító, szent tűz hogyha általéget: Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget” – 5 magyar vers a szerelemről a költészet napjára
„Az önvédelem kizárja a valódi kapcsolódás lehetőségét” – interjú Dr. Almási Kittivel
„Megtanultam jobban bízni magamban, mint amit a körülmények indokoltak volna” – mondja Dr. Almási Kitti, akivel nemrég megjelent könyve, az Elvarratlan szálak kapcsán találkoztunk. A pszichológus betekintést engedett napi beosztása színes és szigorú rendben sorakozó elemeibe, és mintha a nap és annak felidézése inkább energiával töltötte volna fel. Derűs nyugalommal, magával ragadóan mesélt vállalkozásáról, új könyvéről és legfőképpen szakterületéről, a kapcsolatok szövevényes és megunhatatlan univerzumáról, melyben túlzás nélkül állítható, hogy jelentőset alkotott
