Kösz, én ebből se kérhetek! – a „mentes” nyaralás

Adriról nyolc éve derült ki, hogy többféle ételre és adalékanyagra allergiás. Úgy kezdődött, hogy apró kiütések lettek a lábán, úgy nézett ki, mintha minden egyes szőrtüszője be lenne gyulladva. Bőrgyógyászhoz fordult, aki allergiavizsgálatot kért adalékanyagokra. Kiderült, hogy érzékeny a nátrium-benzoátra és a guargumira. „El se tudod képzelni, mennyi mindenben van nátrium-benzoát és guargumi! Aztán jött a laktózterheléses vizsgálat és a tejtermékeket is száműznöm kellett az étrendemből. Viszont legalább azonnal megnyugodtam, örültem, hogy végre tudom, mi a bajom. Azóta csak olyan alapanyagok vannak nálam a kamrában és a hűtőben, amiket büntetlenül megehetek. Viszont minden nyaralás felér egy kihívással, akár külföldre megyek, akár belföldre. Sok helyen

nyűgnek és felesleges flancnak gondolják,

hogy nem eszem bizonyos összetevőjű ételeket, arról nem is beszélve, hogy ha társasággal megyünk, akkor mindig hozzám kellene igazodnia a többieknek, ami kellemetlen. Megpróbálják, de csak egy bizonyos fokig torelálják. Na, ezzel a tudattal indulj el nyaralni! – panaszkodik Adri.

Belföldön könnyebb, ha apartmanban száll meg, hiszen ismeri a hazai termékeket és el tudja készíteni a számára megfelelő ételeket. De étterembe már problémás menni: „Például előfordul, hogy megkérdezem, miben sütik a húst, közlik, hogy vajban. Nekem az a tapasztalatom, hogy viszonylag kevés fogás van az éttermekben, amiben nincs tejtermék, és ha szólok, hogy valamit másképp kérnék elkészíteni, akkor

én vagyok a problémás vendég.”

Vajon ezek között a feltételek között mit tud enni Adri nyaraláskor? „Amikor legutóbb Hévízen voltunk, kifizettünk egy regiment pénzt, és alig tudtam valamit megenni. Pedig volt reggeli és vacsora, de amiben nem volt tej, abban feltételezhetően volt nátrium-benzoát vagy guargumi. Gyakorlatilag a köretekben lehet biztos az ember, rizs, krumpli, zöldségek párolva vagy grillezve, illetve bizonyos levesek. Általában egyszerű, letisztult ételeket tudok enni, Horvátországban csevapot, az osztrákoknál grillcsirkét, az olaszoknál olyan pizzát vagy tésztát, amin csak paradicsom és fűszerek vannak. A helyi boltokban is azonnal a termékek összetevőit nézem, mi van benne, ehetem-e. Ha nem ismerem az összetevőket és megeszek egy olyan ételt, amelyikben benne van valamelyik „mumus”, akkor öt perc alatt lufi méretűre nő a hasam."

Karina kamaszkora óta szenvedett a problémás bőrével. Pattanások és ekcéma tette szinte elviselhetetlenné a mindennapjait, ezért az összes ilyenkor szokásos protokollt bevetették: belgyógyász, nőgyógyász, bőrgyógyász, fogorvos, endokrinológus is vizsgálta, de mindent rendben találtak. Mivel a probléma hosszú éveken át fennállt, és harmincon túl igencsak zavarta, hogy ennyire csúnya a bőre, kozmetikushoz járt. „Pont sikerült egy olyan kozmetikust találnom, aki a vendégei tapasztalatai alapján hitt abban, hogy a bőrproblémákat a belső rendszer zavara okozza. Azt mondta, kezdjek el kísérletezni egy úgynevezett eliminációs, kizárásos diétával. Négyhetente jártam hozzá, és megbeszéltük, hogy a kezelések között mindig kizárunk egy ételcsoportot. Szépen sorban jött a tej, a mogyoró, a szója, az olajos magvak, a cukor, az alkohol. Semmi javulás nem következett be a bőröm állapotában. A listán már csak a glutén maradt. Kizártam az étrendemből, és csodák csodája,

négy-öt nap alatt valamennyi kiütésem eltűnt.

Azóta tudatosan nem eszem glutént. Ha valamilyen étel mégis tartalmaz glutént, azt azonnal észreveszem, mert rögtön visszatérnek a korábbi tünetek.

Karina ezért a nyaralásra mindig visz magával egy kis vésztartalékot. „Van nálam gyümölcs, olajos magok, magkeverék, egy kevés gluténmentes édesség, keksz vagy pár szelet kenyér. Mivel húst sem eszem, főleg zöldségből, gyümölcsből, tejtermékből és tojásból áll az étkezésem, meg sok-sok olajos magból. Az anyukám, aki szintén gluténérzékeny, minden hétvégén egész hétre főz spéci kajákat. Én ezt egyáltalán nem igénylem. Ha sikerül főznöm, oké, ha nem, úgy is jó, akkor egyszerű ételeket eszem. Nyaraláskor egy kontinentális reggelihez le se ülök, inkább veszek egy marék fügét a piacon.

Hármunk közül én vagyok a legfrissebb „intoleráns”, négy hónapja derült ki a gluténérzékenységem. Sokszor volt diszkomfort érzetem evés után, előfordult, hogy felpuffadtam. Gondoltam, talán a tej lehet a ludas, azt lecseréltem növényi verzióra, de igazából nem történt változás. Végül úgy döntöttem, hogy benevezek egy jó drága allergiatesztre: megérte. Kiderült, hogy nemcsak a gluténre, hanem a zabra, a kesudióra és a pisztáciára is érzékeny vagyok. Egyelőre tanulom a leckét. Az alap az, hogy tudatosítani kellett magamban, nem ehetek rántott húst, tésztaféléket, hagyományos kenyeret, pogácsát, sütit, zabkását, és olyan ételeket, amelyek nyomokban tartalmazzák a fenti olajos magvakat.

Az első „mentes” nyaralásomra készülve sokat tervezgetek, előre csomagolt gluténmentes kenyeret, kalácsot, rágcsálnivalót viszek magammal, a szállodai reggeliben ugyanis klasszikus, tehát számomra ehetetlen péksütemények vannak. Arra kell még odafigyelnem, hogy számos szószt, levest liszttel sűrítenek, sőt, bizonyos szójaszószokban van búza is. A tészta, a pizza szóba se jöhet, a reggeli péksütemény sem. Arról nem is beszélve, hogy múltkor szemezgettem egy löncshússal, egészen addig, míg meg nem láttam az összetevők között a lisztet. A fagyi is necces, szóval egy csomó minden kikerül a listából. És hogy ez kit idegesít a legjobban? Hát persze hogy azokat, akikkel együtt nyaralok. Jaj, hát nem igaz, hogy semmit nem ehetsz. Szóval nem egyszerű…

Summa summárum: milyen is a nyaralás ételintoleranciával? Legalább nem jössz haza úgy, hogy degeszre etted magad, és híztál öt kilót, hanem inkább veszítesz a súlyodból, mert nem tudsz mit enni. Senki nem szeretné megkockáztatni, hogy baja legyen többezer kilométerre az otthonától vagy a nyaralás ideje alatt a szállodában kéne maradnia, mert rosszul van. Ebben leginkább az a rossz, hogy a helyi specialitásokat nem tudom megkóstolni...