Megosztó

Körmöshöz jár a gyerek – hány éves kortól engedjük a géllakkot és a műkörmöket?

Engedékenyebb szülők akár már 10-12 éves kislányoknak is hagyják, hogy géllakkal díszítsék a körmüket. Mások szerint ennek kizárólag a középiskola éveiben jöhet el az ideje. Én úgy gondolom nem árt a tiltás, már csak azért sem, mert így egyébként szinte szakrális értékkel képes bírni végül a sminkelés és a lakozzás, a felnőtté válás beavatási szertása is lehet, egyfajta varázslat. Szerintetek hány éves kortól engedhető meg a géllakk és a műköröm?

Meg is lepődtem, meg nem is, amikor az egyik barátnőm tízéves kislánya kitörő örömmel mesélte, hogy a nyári szünetben gél lakkal lesznek kifestve a körmei. Az iskolában kifejezetten tilos még a sima körömlakk használata is, de ő annyira szeretett volna szép körmöket a szünidőre, hogy az édesanyja végül megengedte neki. Szépek lettek, jó ízléssel választott magának a kislány valóban hozzá illő, visszafogott színeket és mintákat, valójában meg sem lehet mondani, hogy géllak van-e a körmén, vagy csak sima körömlakk. Mégis elgondolkoztam a jelenségen: valóban jó, ha egy 10-11 éves kislány körmöshöz jár? Valóban szüksége lehet azokra a tartósan színes körmökre?

Fekete varázsceruza

Ötödik osztályos koromban kezdett érdekelni a sminkelés. Pontosabban már korábban is kipróbáltam a nagymamám vörös rúzsait és anya halványkék szemfestékeit, de ezek csak amolyan szárnypróbálgatások voltak, szigorúan a négy fal között, a tükörképemnek festegettem magamat. Amikor felső tagozatos lettem, a barátnőmmel együtt nézegettük az ifjúsági és tinimagazinok oldalán a modelleket, vizsgálgattuk, hogyan vannak kifestve, és arról álmodoztunk, egyszer majd mi is olyan szépek leszünk, mint ők azokon a képeken, vagy a lányok a videóklipekben.

A hatodik osztály előtti nyáron aztán ennek a barátnőmnek támadt egy ötlete: üljünk biciklire, menjünk el a boltba, és vegyünk valamilyen sminkszert. Így is lett, kiválasztottunk egy fekete szemceruzát, kifizettük, és izgatottan tekertünk hazafelé a zsákmánnyal. Felmentünk az emeletre, bezárkóztunk a szobába és előbb csak nézegettük, majd óvatosan ki is próbáltuk: láthatatlan kontúrt húztunk a szemünk köré, de mi tudtuk, hogy ott van, és ettől rendkívül nagylányosnak éreztük magunkat.

Olyannyira a hatása alá kerültünk a varázsceruzánknak, hogy pár nappal később benéztünk a helyi fotós üzletbe is, ahol megkértük az ismerős fényképészt, hogy készítsen rólunk egy közös képet – kisminkelve! Úgy, ahogy voltunk, pólóban és melegítőfelsőben, mert nem a ruha volt a lényeg, hanem a smink. Pedig az egyáltalán nem látszott, a mai napig megvan az a bizonyos fotó, ami akkor készült, 10-11 éves korunkban – és teljes természetességünkben. A fényképet egyébként ingyen megkaptuk két példányban. A szemceruza évekig kitartott, egy kulccsal zárható fiókban őrizgettük a barátnőm íróasztalában.

Körmöshöz járó meg nem járó fajták

Gimnazistaként lettem annyira nagylány, hogy már saját sminkkészlettel rendelkeztem. Elkezdtem a körmömet is lakkozni, persze szigorúan iskolán kívül. A műköröm volt akkoriban a divat, amit a legtöbben maguknak próbáltak felragasztani, több-kevesebb sikerrel. A műkörmösök és géllakkok térhódításakor az egyetemi éveim végén jártam.

Persze, könnyen török pálcát bárki feje felett, mert sosem voltam az a „körmöshöz járó” fajta. Életemben egyszer próbáltam ki, nagyon szép lett, de egy hét alatt meguntam, nem illett az összes szettemhez, szedtem volna már le, de otthon, a fürdőszobában nagyon nehéz és hosszadalmas művelet eltávolítani. Egy online videó segítségével mégis sikerült, azután már nem próbálkoztam többször.

Pedig egy szép franica manikűr akár még hordható is lehet a hétköznapokban, minden öltözékhez illik, kevésbé szembetűnő, lehet, egyszer ráveszem magam mégis egy következőre… Ahogyan már a barátnőm kislánya is nézegeti a köröm-ötleteket, mert lassan újabb színek kerülhetnek az ujjai végére, augusztusra eljön számára az idei nyár utolsó géllakkozása.

Praktikus a homokozóban

Szép, tartós, praktikus a strandon, a homokozóban és a sportpályán a géllak az egyszerű lakkhoz képest, mégsem biztos, hogy egy kislánynak körmöshöz kell járnia. Léteznek kifejezetten gyerekeknek gyártott körömlakkok, amelyek mindenféle veszélyes vegyszerektől mentesek, élnénk színűek és csillámosak, ráadásul nem gyúlékonyak és meleg vízzel, szappannal egyszerűen eltávolíthatók. Érdemes ezeket használni gyerekkorban.

Persze, lehet, ez nem elég egy kislánynak – többek között a közösségi médiának és az ilyen-olyan videóknak köszönhetően egyre korábban próbálnák ki a műkörmöket a lányok. Megoszlanak a vélemények és nevelési stílusok abban, hogy hány éves kortól hordhat egy kislány műkörmöket. Érdemes ilyenkor végiggondolni, hogy

  • valóban szükség van-e ezekre az extra körmökre? Rábeszélhető-e a gyerek, hogy csak ünnepi alkalmakkor viselje?
  • kérdezzük meg a szakembert, egyáltalán alkalmasak-e a gyerek körmei akár a géllakkozásra, akár a műkörömre. Ha rágja, töredezik, nem tűnik egészségesnek, talán jobb kihagyni ezt a beavatkozást.
  • elég érett-e már a gyerek ahhoz, hogy egy ilyen „nagylányos” jegyet viseljen?

Sokan kifejezetten szülői engedélyhez kötik a műkörömépítést 18 év alatt, a géllakk a kisebbeknek, 10-12 éveseknek is felkenhető, de fontos megbizonyosodni róla, hogy alkalmasak-e a gyerek körmei erre, és a szülő tudtával készül-e. Alkalomszerűen a géllakk a jobb választás, az nem akad bele semmibe játék közben.

Ajánljuk még:

Egy balkáni tavaszköszöntő hagyomány gazdag múltja – a márciuska története

Gyermekkorom egyik kedves emléke, hogy március elsején édesapám egy-egy csokor hóvirággal és márciuskákkal köszöntött bennünket: édesanyámat és engem. Az aprócska brosst, amely rendszerint négylevelű lóherét, hóvirágot, kéményseprőt vagy gólyát formázott, egy fehér-piros sodort, csokorba kötött selyemfonal díszítette, és ahogy megkaptam, fel is tűztem a legszebb kabátom kihajtott gallérjára. Ugyanígy kedveskedtek nekünk az iskolában, a fiúk is, és persze nagyon számított, hogy melyik lány hány márciuskát kapott. Jutott tehát minden kabátunkra, sőt, blúzainkon is szívesen viseltük a legkedvesebb darabokat – egészen március végéig. A számomra a román kultúrából ismert szokás tehát nemcsak a románok körében vált népszerűvé: mi, magyar lányok is szívesen hordtuk az ékszerbe zárt tavaszköszöntőt. Akkor még nem tudtam, hogy e balkáni hagyománynak ilyen gazdag története és ennyi formája van.

 

Már követem az oldalt

X