Kíváncsiságból beírtam a keresőbe, hogy szexi kislányruha. Szinte semmi találat. Egy esetről találtam néhány cikket, ahol egy gyermekvédelmi szervezet kifogásolta, hogy egy neves divatmagazin az egyik szabásvonalat szexinek nevezte egy kislányruhán. Az eredeti szöveget már törölték, a cikkek mindegyike elítélte a divatmagazin szóhasználatát. Ennyi találat volt.
Aztán csak beírtam, hogy kislány divat, kisfiú divat. A képtalálatok sajnos meg sem leptek: léptem-nyomon valami groteszk felnőttesség, természetellenesség sugárzott róluk. Most megpróbálok elvonatkoztatni attól, hogy a képeken gyerekek vannak.
A kislányokról (vagyis a ruháikról) el tudom mondani összeszorított fogakkal: illik rájuk a kívánatos, csábító, dögös, szexi, izgató, vadító jelző. A kisfiúkról pedig valami ilyesmi jut eszembe: sikkes, sármos, magabiztos, megnyerő – és szintén a szexi.
A Google-keresés első oldala mindkét keresőszóra
Ezeken a képeken még csak nem is kamaszok, vagyis „majdnemfelnőttek” láthatóak, akik esetleg már saját akaratukból próbálgatják a felnőtt szerepeket az öltözködésükkel is – ezzel nem is lenne akkora baj szerintem. Viszont többnyire ovisokat, esetleg kisiskolásokat mutatnak a fotók.
Van a neten szexi gyerekruha, de tilos azt mondani, hogy „szexi gyerekruha”
A netes keresgélésem arra világított rá, hogy nagyon nagy szakadék tátong az ideális valóság és a valóság között. Nagy az egyetértés abban, hogy szegény gyerekeket nem szabad szexualizálni, védeni kell őket, találat sincs arra, hogy szexi kislányruha, mert gondolom azonnal letiltásra kerülne a tartalom – amivel persze maximálisan egyetértek. Még az amúgy is vitatott pornográfia berkein belül is nagyon szigorú retorziói vannak a kiskorúak szerepeltetésének, de még a kiskorúnak tűnő szereplők alkalmazhatósága is szabályokba ütközik sok országokban.
Ehhez képest ha csak ártatlanul ruhát szeretnék venni az unokahúgomnak, a webshopon az egyik négyéves kéjesen az ajkát harapva, napszemüvege mögül néz rám, a másik csücsörítve küld puszit ejtett vállú pink ruhácskájában.
De a fiúruhák is egyértelműen sugározzák a felnőtt társadalom (egyes) férfimintáit. Legyen lezser, de határozott, sármos, sikeresnek látszó. A totyogó kisfiú szétvetett lábakkal áll, kezecskéje a zsebében, haja felzselézve. A fotó kattintásakor azt sugározta a világ felé, hogy a nők (majd úgy húsz-harminc év múlva) bízhatnak benne, hiszen tele (lesz) a pénztárcája, nem lesz mellette gondjuk, és amúgy is egy macsó, szóval a legjobb választás.
Nem a ruha teszi az embert, de akkor is üzenünk vele, ha nem is tudjuk, hogy mit
Ezzel az egésszel persze az első probléma, amit lépten-nyomon hallunk: idő kell a szexuális fejlődésre, a kiskorban megszerzett szexuális tapasztalatok, ismeretek sok esetben ártanak a gyerekek lelkének, arról nem is beszélve, hogy az üzletek divatképei a gyermekkor évei alatt észrevétlen formálják a gyerekek nemi szerepekhez való hozzáállását. Hogy értéket adnak-e ezek a vizuális tanulófelületek? Abban már kevésbé vagyok biztos. Melyikünk akarná, hogy a kislánya számára nőnek lenni elsősorban csücsörítő ajkakat és kivillanó combokat jelentsen? Vagy hogy a kisfia a Like a boss feliratú pólóban hamarabb érezze magát főnöknek, minthogy megtanul pótkerekes biciklin tekerni?
Veszélybe kerülhetnek ezek a gyerekek, mert nem biztos, hogy tudják, mi is az, amit kommunikálnak ruházatukkal a világ felé. Márpedig a ruha, és a hozzá illő testbeszéd nagyon is jelentéssel bír. Ki tudja, akaratukon kívül, néhány évvel később milyen veszélyt hoz rájuk az ösztönösen leutánzott metakommunikáció?
Pénz beszél, kutya ugat
Unásig ismert közhely, hogy mindenért a pénz a hibás, de épp azért az, mert tényleg így van. Fogyasztóvá is nevelődnek az emberek, gyerekkoru(n)któl kezdve. És ha a józan ész azt diktálja, hogy a gyerekek és a szexualitás legyenek nagyon messze egymástól, hivatalosan senki nem állítja az ellenkezőjét, és mégis szexi a gyermekdivat, akkor egy dologban biztosak lehetünk: ez egy hatalmas üzlet. Mert mire felnőttek leszünk, már tudjuk, hogy sikeresek akarunk lenni a munkában és a magánéletben, tudjuk, hogy ehhez jól kell kinéznünk, hiszen a márkák arcai általában pont ezt képviselik: szó ami szó, elég sikeresnek tűnnek, és egytől egyig szexik is. Tehát a kettő között biztosan van összefüggés. Ha mi is ezt a célt lőjük be, követnünk kell a trendet, ehhez pedig vásárolni kell. Ez viszont akkor fog a legjobban menni, ha jó korán elkezdjük, sőt már a szüleink elkezdik helyettünk.
Nincs minden veszve!
Nem véletlenül ábrázolják sok kultúrában, például az ókori görögöknél vaknak a bölcseket. Már akkor is tudták, hogy a látás könnyen megvezethetővé teszi az embert. A vizuális ingerek mindennél erősebben hatnak ránk, és a gyerekekre pedig még annál is erősebben. Pontosan tudják ezt a divatvilág vezetői is, ezt nap mint nap tapasztaljuk. De a végső döntés mégis a mi kezünkben van, sokan adnak tovább valódi értékeket az újabb generációnak, tehát ez sem lehetetlen küldetés!
Persze a gyerekek helyzete ebben is speciális, hiszen jópár évig semmi beleszólásuk nincs, mi kerüljön rájuk. De szülőként tiszteljük meg őket azzal, hogy igényes, előnyös, tiszta, jó minőségű ruhába öltöztetjük őket, és jó példát mutatunk: öltözködni nagyon jó, és egy ajándék, ha kialakíthatjuk a saját stílusunkat. Láthatják rajtunk ők is, hogy jól öltözködni fontos, mert hozzájárul ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Amikor majd már önállóan választanak a ruhák közül, biztosan fognak lázadni,(számunkra) hajmeresztő göncöket felvenni, keresgélni a stílusok között, próbálgatni a nőiségüket, férfiasságukat. Kipróbálják majd, milyen szexinek lenni, csoportokhoz igazodni, de kisebb eséllyel fogja őket a ruhaipar marionettbábuként irányítani, és valószínűleg, mire felnőttek lesznek, felelős, saját döntéssel választják majd olykor a szexi outfitet!
Ajánljuk még:
Egyház és szexuális zaklatás: évszázados eltusolás után jöhet a fordulat
„De kár, hogy nem fiúnak születtél!” – portré Karacs Ferencné Takács Éváról, akit minden magyarnak illene ismerni
„Mindegyikünk valamilyen célzattal jött ebbe a világba” – Interjú Lakatos György hegedűművésszel
