A medvehagymát könnyen összetéveszthetjük a gyöngyvirággal – évek óta ezzel riogatják a márciusi természetjárókat. Engem is sokszor keresnek meg különféle médiumok, hogy meséljek már erről a fontos dologról. Nem vagyok híve az effajta riogatásnak, és el is mondom, hogy miért.
A medvehagymát sok mással is össze lehet téveszteni. Akinek semmi affinitása sincs a növényvilághoz, annak minden zöld levél, ami kibújik a földből, egyforma. Neki minden, medvehagyma, gyöngyvirág vagy salamonpecsét, csalán vagy útifű, kányazsombor vagy podagrafű – egyre megy. Zöld, növény. Aki így áll hozzá, annak nem kell szednie semmit, se medvehagymát, se mást.
Aki megvizsgálja az összetéveszthető, lándzsa alakú leveleket, és nem látja köztük a különbséget, annak sem kell növénygyűjtésre fecséreli az idejét. Jobb, ha más hobbi után néz, vagy keres valakit, aki tudója a növényeknek.
Akit egy kicsit is érdekel a természet, felvértezheti magát tudással.
Az iskolában kimaradt tudást könyvekből, vagy az internetet segítségül hívva lehet kezdeni a növényekkel való ismerkedést! De vigyázzunk, mert a világháló információs erdeje több veszélyt rejt, mint a négyszögletű kerek erdő, vagy a Dunántúli középhegység. Rossz fordítás, hiányos ismeret, véletlen tévedések látnak olykor napvilágot. És régen megszoktuk, hogy amit megír az újság, amit látunk a tévében, annak hihetünk. Az internetre ez cseppet sem igaz! Gondosan utána kell járni, megkeresni a hiteles forrásokat. A legjobb azokat, ahol egy-egy hiteles, megbízható személy áll a megosztott információ mögött, és akivel – ha úgy alakul – akár személyesen is találkozhatunk szervezett séta vagy oktatás során.
Vadnövények – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Az utóbbi időben trendi lett vadnövényt enni. Amíg jó ideje még futóbolondnak néztek, és őrültségnek receptjeimet, most már szinte minden magára valamit is adó blogger előveszi a „gazokat”. Mi ezzel a baj? Magam úgy gondolom, hogy vadnövények evésére biztatni másokat akkor lehet, ha biztosak vagyunk a tudásunkban. Ha rendelkezünk kellő ismerettel, tapasztalattal. Egyébként, hogyan lenne hiteles? Egy belvárosi gasztroblogger egyszer kitéved a természetbe, mert most ez a trendi – szabad-e elhinni neki, hogy tényleg jó, tényleg követendő, amit állít?
Veszélyes, mert azt hiszed, tényleg árvacsalánt szed, mert azt írta ki az oldalára – holott kerekrepkény, amit bemutat. És innentől már megtanultál valamit, ami nem igaz. Nemrég egy TikTokra felkerült videóban limonádé készítésére buzdították lelkesen a nézőket, sárga virágokból. Aranyvessző, aranycserje, aranyeső, hangzott el érthetetlen összevisszaságban, a limonádéban pedig az aranycserje enyhén mérgező virági libegtek. Ennek semmi értelme nincs, mert ettől senki nem kapott hasznos tudást, és aki nincs otthon a virágzó cserjék világában, annak rendesen összekavart a fejében mindent. És gazdagította hamis, ráadásul veszélyes információval.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Az alapozó utáni következő lépes, hogy kimerészkedünk a vadonba, és feltérképezzük a növényvilágot. Itt elkelhet a szakszerű segítség, mert
ami a könyvben két dimenzióban látszik, az a valóság 3D világában máshogyan mutat.
Nem mindegy, hol, mikor, mit találunk. Megvizsgáljuk a termőhelyet, a mikrokörnyezetet: ez már sok támpontot ad. Megnézzük, milyen a növény színe, tapintása, illata. Vannak-e szőrei vagy tüskéi, hengeres-e a szára, vagy négyszögletes, esetleg üreges? Bocsát-e ki nedvet magából, vagy becsukódik-e bizonyos esetetekben? És még sok-sok olyan ismertető jegy van, ami megkülönbözteti egymástól a zöld növényeket. Ehhez szakvezető segítsége a legjobb választás. Ő megmutatja azt is, amit amúgy nem vettünk volna észre, amire figyelni kell, ismeri a védett növényeket, a mérgezőket, a veszélyeseket.
Ha nem bízol magadban, ne gyűjts! Túrázz, élvezd a jó levegőt, a madárdalt, azt, hogy körülölel a természet! Járj csöndes, tiszta alázattal!
Legfeljebb néhány fotót vigyél haza emlékbe, és a szemetedet – ha keletkezett útközben. Vannak persze jó növényfelismerő applikációk, mint pl. a Plantnet, amelyek jól használhatók, de 100%-ig ne bízzunk meg bennük! Bármilyen kétely esetén véletlenül se kóstoljuk meg a növényt, a legjobb, ha le se szedjük!
A szedésnek is vannak szabályai, és etikai kódexe. Mert ha növényt szedni indulunk, akkor tisztában kell lenni, kié a terület.
Az állami területeken magánszemélyek fajtánként és naponta 2 kg-ot gyűjthetnek mindenből, de a magánterületekre és a kereskedelmi célú gyűjtésre más szabályok vonatkoznak.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Amiről viszont kevés szó esik: az etikus gyűjtés. Hogy maradjon másnak is, és a növény is élni tudjon. Ezért nem csupálunk le egy bokrot a leveleiért, nem tépjük le összes virágát. Nem ásunk ki semmit, nem szedjük le egy tő medvehagyma minden levelét. Csak annyit szedj, amennyire neked mindenképpen szükséged van! Vannak olyan növények, amelyeket jól meg lehet szárítani, és eltenni későbbre, ezekből is csak annyit, amennyi a legközelebbi szüretig – akár egy évig – kitart.
Tavasszal aktuális a rügyek gyűjtése is: ebben még fokozottabb figyelemmel és gyöngédséggel kell eljárni, hiszen a rügyben van a jövő ígérete! Rügyekből mindig csak annyit szedjünk, amennyi tényleg szükséges, egyetlen darabbal se többet!
A természet patikája ingyen van – halljuk sokszor. A növénygyűjtés kiváló alkalom arra, hogy végiggondold: tényleg ingyen van? Vagy a természet éppen a legdrágább kincsünk, és igazán megtisztelő számunkra, hogy részesülhetünk javaiból? Egyre fontosabb és időszerűbb ez a kérdés. A válasz pedig egyszerű: a természet sincs ingyen, és ha mi nem vesszük ezt komolyan, később éppen mi, magunk fizetjük meg az árát.
Ajánljuk még:
A kézfogás is tabu, szokványos randi pedig nincsen – ilyen a testiség nélküli ismerkedés
Lefokozott szentek: a hithősök névsorát is meg-megújítják
„Bármiről lemondok, de a karácsonyról soha!” – a nem keresztény vallású magyarok viszonya a karácsonyhoz
Megfogadtam, hogy ezt a csodát én is elhozom – Gyerekkori emlékek a templomból
Kisgyerekként sokat jártam mamával a falusi templomba. De akkoriban az még másmilyen volt. Nem az épület, nem a falak, nem a freskók, hanem az egész volt más. Nekem a templom olyan tiszta, akár a hóval borított falu. A benne lévő melegség pedig olyan, mint a szánkózó gyerekek pírja, akiknek szeme csillog, lelke kacag, legyen bármilyen hideg körülötte.
