A rózsák világa rendkívül sokszínű és megosztó terület, ami számos szakmai vitára is okot ad - ezek közül az egyik legtöbb villámot szító kérdés a rózsák télállósága. A szakemberek egy része szerint a rózsák gond nélkül áttelelnek, másik részük viszont kiáll amellett, hogy fagyérzékeny növényként kell tekintenünk rá. Természetesen, mint a legtöbb esetben, most is mindkét félnek igaza van, hiszen ez a kérdés sem fekete-fehér: számos körülménytől és részlettől függ.
A rózsabokrok nagy részénél az adott évi hajtás nem érik be teljesen a hideg idő beálltáig, így a hajtáscsúcs nem fásodik, nem zárul le a növekedés - ezáltal érzékenyebb lesz a fagyokra is. A legtöbb szakember erre alapozva teszi le a voksát a metszés mellett. Emellett természetesen számos más előnye is lehet a metszésnek: a beteg részek eltávolítása, a rózsa nyitottabbá tétele és ezzel a légáramlás megfelelő biztosítása, ebből következően pedig a betegségek hatékonyabb megelőzése. A jobb légáramlás következtében ugyanis a rózsa kisebb eséllyel betegszik majd meg.
Nem elhanyagolható tény az sem, hogy a magasra nőtt rózsa ki van téve a viharos időjárás ártalmainak is, így a visszametszett tövek nagyobb biztonságban lesznek ilyen szempontból is. Végül egy praktikus gyakorlati tanácsra szeretném felhívni a figyelmet: a visszavágott hajtásokkal alakított rózsakoronát sokkal könnyebb takarni, így könnyebb biztosítani a téli fagyvédelmét is.
Mikor van erre a legnagyobb szükség? Például a törzses rózsák esetében, amelyekről azt kell tudnunk, hogy a gyökérzet és a törzs vadrózsa, viszont a korona nemes rózsa - így a korona kifejezetten fagyérzékenynek tekinthető. A törzses fajtákat tehát mindenképpen el kell látnunk a megfelelő fagyvédelemmel: védenünk kell a koronát a hidegtől. Egy rózsanevelésben jártas kollégámtól hallottam a papírhézagolás technikáját: a megmetszett rózsa ágai közé újságpapírokat gyűrűnk, majd a koronára zsákot húzunk, így biztosítva a megfelelő védelmet.
Szeptemberben tehát elérkezett az idő a rózsák téli felkészítésének, amit azzal kell kezdenünk, hogy a hónap közepétől abbahagyjuk az öntözést és a tápanyagutánpótlást. Célunk, hogy lelassítsuk a növény életfolyamatait, hogy ne az új hajtás nevelésére menjen el az ereje - már csak azért sem, mert ez könnyen elfagyhat. Bár szeptemberben még nincs levélhullás, hamar eljön az október, amikor a rózsa elkezdi ledobni leveleit: ha teljesen kopasszá válik, akkor fél méter magasságban visszavágjuk a töveket, és ha teljes gondossággal szeretnénk eljárni, akkor körülbelül 25-30 cm magasságban be is takarjuk komposzt, föld és szerves trágya keverékével, aminek tetejét szalmával borítjuk be.
Nagy szerencsénkre hazánkban a legtöbb parkrózsa, bokorrózsa, futórózsa és az ADR minősítésű rózsák fagytűrők, és utóbbiak a legtöbb betegséggel szemben ellenállók is. A profi rózsatermesztők szerint van egy jó módszer a rózsa fagyérzékenységének megállapítására: minél illatosabb rózsával van dolgunk, valószínűleg annál fagytűrőbb is. Ezért ne kockáztassuk a kaspóban, edényben tartott rózsák kint hagyását sem- hiszen az edényes növények esetében a föld hamar megfagyhat, kiszáradhat, ami a rózsánk elhalásához fog vezetni.
A korábban említett ADR minősítés garancia a jó fajtaválasztásra, hiszen szigorú feltételeknek kell megfelelni ahhoz, hogy egy rózsafajta elnyerje. Kedvelt ADR minősítésű fajták a halvány rózsaszín Pastella, az élénk rózsaszín Mirato, a sárga Dukat futórózsa, a levendulaszínű Nautica ágyásrózsa, a bordó Soul bokorrózsa, a fehér-rózsaszín Aspirin, a narancssárga Bentheimer Gold és a fehér Sirius bokorrózsa is.
De ne feledkezzünk meg a magyar rózsákról sem! A hazai nemesítésű fajok esetében külön érdemes kiemelnünk Márk Gergely munkásságát, aki évtizedeken át foglalkozott rózsanemesítéssel- több, mint száz fajta megismerése köthető a nevéhez. https://www.markrozsa.hu/ Márk Gergely 2021-ben távozott közülünk, de az általa teremtett rózsavilág örökre megmarad. Munkásságáról bővebb információ itt érhető el: https://www.rozsamarkgergely.hu/mark_gergely.html
Vágórózsák közül a Manyika, Széchenyi István és Pázmány Péter is figyelemreméltó, ahogyan az Esztergom, a Széphalom és a Diósgyőr floribundák is. Parkrózsái közül igen értékes az Anikó és az Árpádházi Szent Erzsébet, de nem hagyhatjuk ki a sorból az olyan teahibrideket sem, mint az Angyal Dezső emléke, a Budatétény, a Csobánc vagy a Csodálatos mandarin.
