Megosztó

„Az ősi hitünk egyben lázadás a fogyasztói kultúra ellen” – Tasi Istvánnal a Krisna-tudatról beszélgettük

Miért vállalja valaki nagy örömmel, hogy lemondjon finom ételekről és italokról, illetve csak gyereknemzés céljából éljen szexuális életet? Többek között erről kérdeztük a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola oktatóját, Tasi Istvánt.

A krisnásokról annyit tudnak a legtöbben, hogy ételt osztanak, a nők száriban járnak, a férfiaknak egy tincs lóg le a tarkójukon, illetve szeretnek énekelni. Bár ezek a sztereotípiák igazak, de nem adnak teljes képet. „A Krisna-hívők külső megjelenése a hinduizmus vaisnava irányzatát tükrözi, azon belül is a bengáli vaisnava irányzatot” – osztja meg a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola oktatója, Tasi István a külsőség kapcsán, hozzátéve: a hinduizmus különböző irányzatainak mindig van külső megjelenése. A Krisna-tudat hívőinek egy hangvilla alakú jel húzódik a homlokán és az orrnyergén, ez az egyistenhit jele, ugyanezt szimbolizálja a férfiak lelógó hajtincse.

Amikor Krisna-hívőkkel találkozunk, általában élelmiszert gyűjtenek vagy osztanak, ugyanis ez a szervezet alapvető feladata. Ennek teológiai háttere, hogy az emberek nehézségein szeretnének segíteni, hiszen „éhes ember nem tud lelki szinten prosperálni, mert a fizikai szükségletei nincsenek kielégítve.” Ételeiket megszentelik, ezáltal nemcsak a testnek, a léleknek is táplálékul szolgálnak.

Krisna-hívők Magyarországon

A Krisna-hívőknek két központjuk van. Az egyik Budapesten a 3. kerületben a Budapesti Haré Krisna Templom, ahol István húsz évig élt szerzetesként mielőtt megházasodott volna és gyermeke született. Másik a Krisna-völgy és biofarm, ami egy 300 hektáros terület, és arra hivatott, hogy példát mutasson arról, a több ezer éves értékek hogyan tudnak közösségi szinten realizálódni ma is. Krisna-völgyében nincsen vezetékes áram, és ásott kutakat használnak, bár be van szerelve a vízvezeték-hálózat. Nincsenek háztartási gépek, autóval lehet közlekedni, de a 30-as sebességkorlátozás él, nincs zaj és szennyezés.

120 ember él itt egyszerű életet Istennel a középpontban.

Közös imával és mantrázással indulnak a reggelek, előadásokat tartanak, földet művelnek és teheneket tartanak, amiket soha nem ölnek meg. 

„Ez a hely az ősi indiai kultúra egyszerű, fenntartható életmódjának mintaképe szeretne lenni, mai szemmel nézve afféle lázadás is a fogyasztói kultúra ellen” – mondja István, akinek édesanyja is a völgyben él, ugyanis agnosztikus édesapján kívül családja is áttért a Krisna-hitre. István úgy érzi, a Krisna tudat alapelvei szerint élve békésebbek és elégedettebbek a napjai. Minden vallást annak az üzenetnek a részének tekintek, ami a Védákban is le van írva. „Sajnos az emberek elfeledkeztek a szent könyvekben leírtakról, és ma ennek a következményeit szenvedjük." 

A Krisna-tudat nem egy újkeletű mozgalom, ősi gyökerekre nyúlik vissza, a védikus írásokra, köztük a Bhagavad-gítá szent könyvekre támaszkodik. A 15. és 16. században tulajdonképpen a vaisnava irányzat egy megújulása történt, a 20. században pedig világszerte elterjedt A. C. Bhaktivedánta Szvámi Prabhupáda tanítómester által, aki 70 évesen egy teherhajó fedélzetére szállva úgy határozott, hogy India ősi lelki üzenetét eljuttatja a nyugati világba. Úgy látta, hogy a nyugati világ egyre jobban belesüllyed a materialista értékekbe, ebből kifolyólag rengeteg társadalmi problémával küzd, spirituálisan kiüresedik az emberek élete. Nagy küldetéstudattal elkezdte fordítani a védikus irodalom legfontosabb köteteit. Egy évnyi küzdelem után alapította meg a Krisna-tudatú Hívők Nemzetközi Közösségét. Élete során több mint hatvan kötetnyi szent írást fordított, magyarázatot írt azokhoz, körbeutazta a világot többször is, illetve 108 Krisna-központot alapított.

Lehet rátok mondani, hogy hinduk vagytok? – faggatom Istvánt. „Tágabb értelemben lehet mondani, hogy hinduk vagyunk, de tudni kell, hogy a hinduizmus egy gyűjtőfogalom, amin belül sokszínű irányok léteznek. A szentírások nem is említik a hindu szót. A szentírások a lélekhez szólnak, és a lélekről beszélnek, a bárhol és bármelyik korban élő ember olvassa. A fő üzenet az, hogy örök lelkek vagyunk. Nem a testünkkel vagyunk azonosak, időtlen idők óta bolyongunk az anyagi világban, és az élet tökéletessége mindig az, amikor az ember törekszik a végső forrásával felvenni a kapcsolatot. Vannak persze olyanok Indiában is, akik nem ismerik a saját szentírásukat mélységeiben, és kasztrendszerben gondolkodnak, vagy nacionalisták, és úgy vélik, a lelki felemelkedés csak az indiaiak számára adatott meg. De a Bhagavad-gítában világosan le van írva, hogy bárki elérheti a legfelsőbb rendeltetési helyet, azaz visszatérhet lélekként az örök birodalomba” – hangzik a felelet.

Világi és beavatott hívők

Már a 70-es években is voltak Krisna-hívők Magyarországon, de a közösség csak a rendszerváltáskor vált bejegyzett egyházzá. Amikor a 90-es évek elején a Krisna-hit terjedni kezdett Magyarországon, lejárató kampány is indult ellene egész szélsőséges módon. „Például egy újság azt állította, hogy a Krisna hívők borotvát hordanak a zsebükben, hogy bármelyik pillanatban felvághassák az ereiket” – meséli István. Mint mondja, igazi kihívás volt a hívek számára, hogy tisztázzák a félreértéseket és az évtizedek alatt elérjék, hogy szervezetük ma már az ötödik helyen áll az adó egy százalékát kapók listáján.

Több ezer Krisna-hívő él ma hazánkban, akik között létezik egy szűkebb kör, az önkéntes és misszionárius hívők csoportja, akik egyházi tevékenységet folytatnak. „A mi vallásunk nagyon gyakorlatias, minden nap körülbelül kétórányi lelkigyakorlatot igényel, amikor is egyéni meditáció során dicsérjük az Istent. A Haré Krisna mantra, amit sokan ismernek, a központi imánk”.

Négy erkölcsi szabályt kell vállalni annak, aki avatott hívő akar lenni, ami tehát egy emelkedett fokát jelöli a vallásgyakorlásnak. 

Az avatott hívő fogadalmat tesz arra, hogy nem eszik húst, halat, tojást, gombát, és hagymát.

Ennek egyrészt az erőszakmentesség az oka, másrészt a védikus írások azt írják bizonyos ételekről, hogy nem segítik a meditációt, beszennyezik a tudatot. Nem fogyasztanak továbbá alkoholt és kábítószereket, beleértve a kávét és fekete teát, azaz a koffeines italokat. Nem űznek szerencsejátékot sem, mert úgy látják, hogy ez a mohóságot erősíti az emberben. A negyedik fogadalom pedig az, hogy csak házasságon belül, gyereknemzés céljából él az avatott hívő szexuális életet. „Valószínűleg e miatt a negyedik szabály miatt nem olyan tág a belső körünk”, neveti el magát István. „Amikor valaki aktív lelki életet él, akkor a testi szükségletei lecsökkennek. A nem avatott hívők között vannak, akik csak egy-két fogadalmat tartanak be, vannak, akik csak a lélekvándorlásban hisznek, de nem gyakorolnak nagyon aktívan. A cél az, hogy az ember élete végén, mikor elhagyja a lélek a testet, akkor vissza tudjon térni Istenhez. Ha anyagi vágyai vannak, bűnöket követett el, akkor még nem kész rá, és újjászületik” – magyarázza István, aki avatott hívőként az Ísvara Krisna Dásza (a legfelsőbb irányítónak a szolgája) nevet kapta, amelyet mára elmondása szerint önazonosabbnak érez polgári nevénél.  

A hit megszületését nem pecsételi ceremónia, ám aki avatott hívő akar lenni és betartja mind a négy szabályt, az egy tűzceremónián vesz részt, amely azt képviseli, hogy az illető múltbéli sorsa elég. Gabonaszemeket dobnak a hívők a tűzbe, mantrákat ismételgetnek, hogy az avatott múltbeli élete és annak rossz hatásai eltöröltessenek. „Mitől kell megtisztulni? Az anyagi világban rossz tulajdonságok ébredtek fel bennünk: mohóság, féltékenység, kapzsiság, agresszió. Ezek eredetileg idegenek a lélektől, de most lehúznak bennünket. A lelki gyakorlatok célja, hogy mindezeket fokozatosan kiradírozzák és visszaadják a léleknek a jó tulajdonságait, mint a kedvesség, önzetlenség, és a szeretet” – így István.

Színészből Krisna-hívő

István édesanyjával egy időben ismerte meg a Krisna közösséget, édesanyja Egerben, ő Budapesten. Bár nem volt elkötelezett református hívő, mindig tudta, hogy van Isten. Már a 80-as évek elején hallottak a Krisna-hitről, ugyanis István egyik testvérének két osztálytársa is a legelső Krisna-hívők között volt.

„Én színészkedtem abban az időben egy amatőr színházban, ahol éppen egy Balázs Béla indiai mesedarab előadására készültünk. A rendező azt mondta, hogy tanuljak meg dobolni, hogy autentikusan tudjam a színdarabot kísérni. Felvitt a Krisna-templomba, ahol én miközben tanultam dobolni és megkóstoltam az ételeket, kérdezgettem. Két évig olvastam és kérdeztem, de igazából csak kötözködtem, próbáltam rést találni a pajzson. Nagyon felkavarodtam, kerestem a válaszokat, mi értelme az életnek. Sokszor feltettem a kérdést:

miért pont ez a vallás lenne igaz?

Közben azt is éreztem, hogy a világgal valami baj van, és nem akarok olyan lenni, mint akik a világot olyanná tették, amilyen. Inkább tennem kell valamit a problémák ellen. Aztán megismerkedtem a lelki tanítómesteremmel, aki végtelen nyugalommal és humorral tanított, míg végül elköteleződtem a Krisna-tudat mellett. Ennek több oka volt, például a tanítások logikussága, a hívők kedvessége, de racionálisan nem tudom megfogalmazni, melyik volt a döntő” – osztja meg István. „Egyetem után ért meg bennem a gondolat, hogy én nem világi értelmiségi akarok lenni, inkább afféle lelkész, prédikátor. Beköltöztem a templomba, és igen lemondó életet éltem. Kora hajnalban kellett kelni, aztán meghatározott szolgálatot végezni. Én írtam, tanítottam, intellektuális munkát végeztem. Azt terveztem, hogy életem végéig elköteleződöm a szerzetesség iránt, de idővel éreztem, hogy ehhez túl gyenge vagyok. Végül feleségül vettem egy fiatalabb, Krisna-hívő hölgyet, akivel neveljük a kétéves fiunkat, akiben sok örömömet lelem.” 

 

„Van különbség férfi és nő tekintetében a Krisna vallásban?” – tettem fel a kérdést Istvánnak, ha már a házasság szóba került. Felelete szerint a nők ugyanolyan lelkek mint a férfiak, csak más testük van. A hagyományos indiai társadalomban, amit ideálisnak tekintünk, a nők a gyerekekkel és a háztartással foglalatoskodnak első sorban, a férfiak pedig a társadalmi életet viszik. A mai európai környezetben azonban ezt nálunk is sok minden befolyásolja. A nők is nagyon aktív szerepet töltenek be a hazai krisnás közösségekben. Bármilyen szerepkörben részt vehetnek, bár a felsővezetők általában itt is férfiak.

Mai napig heves vitát vált ki a nemzetközi közösségekben, hogy lehetnek-e nők is guruk, azaz avató lelki tanítómesterek.

Érdekes kérdés, hagyományosan ez nem jellemző, de egy két példát tudunk a történelemből. Pillanatnyilag egy ilyen avató női tanítómester van a több mint nyolcvan országban jelen lévő világszervezetben.

A párválasztás a Krisna hívőknél szimpátia és megbeszélés kérdése, ám a misszionáriusi körben van egy ütemezés, ami szerint valaki eljut a házasságig. Ez azért van, mert a Krisna-tudat nem támogatja a válást. Fontosnak tartják, hogy a házasulandó felek ne szenvedélyből döntsenek, hanem igazán ismerjék meg egymást, ezért a menetrend. Az ismerkedési szakaszban, mint István mondja, ott kell, hogy legyen a párral egy harmadik személy is, aki lehet, nem szól bele a beszélgetésbe, de jelen van. „Ezzel az a cél, hogy ne alakuljanak ki túlságosan szenvedélyes kapcsolatok, mert a férfi és nő közötti vonzás eltéríthet valakit a lelki útról, erre sok példa van a szent írásokban. Ezzel a menetrenddel az ismerkedésre helyezzük a hangsúlyt. Először templomon belül találkozunk, aztán templomon kívül, az összeköltözés pedig csak esküvő után jöhet. Lehet,

furcsán hangzik mindez azok számára, akik csak a világban élnek és nincsen lelki törekvésük, de nálunk nagyon jól működik a rendszer.” 

Hogy milyen egy átlagos nap a Krisna-hívőknél? Istvánnál ilyen: „Ideális esetben korán kelünk, és – bár a gyerek miatt ez nem mindig sikerül – reggelente tartunk egy énekes ceremóniát otthon. A kisfiamnak is van kis dobja, ő ösztönöz minket, hogy megcsináljuk ezt a szertartást. Amennyit tudok, otthon vagyok, aztán jövök be a főiskolára, vagy kutatok, vagy írok, most épp ökoteológia témakörben, arról, hogy a mi vallásunk hogyan tud hozzájárulni a környezetvédelmi válság megoldásához. A főiskolának továbbá folyóirata is van, amiben én szerkesztő vagyok. Este otthon vagyok a feleségemmel és kisfiammal.”

És hogy mi történik akkor, ha ez az élet valakinek nem tetszik, és ennek hangot is ad? Semmi. „Büszke vagyok a vallásomra és 30 év alatt nem csalódtam benne. Nekem a hitem sokkal többet ér, mint hogy valaki megjegyzi rólam, milyen furcsa nadrágban járok. Úgy érzem, hogy ezzel Istenhez közelebb vagyok, engem egy felsőbb vélemény mozgat, nem egyes emberek véleménye. Ezért nem volt nehéz az áttérés. A szabályok mindig nehezek, az érzékeknek megvan a nyomása, az életnek vannak hullámai, voltak elgyengülések, fizikai megpróbáltatások is, de nagyon sokat köszönhetek a Krisna-közösségnek, én így vagyok boldog és önazonos.”

Ajánljuk még:

Egy közkedvelt magyar márka E-mentes termékeivel hódította meg a román piacot

Aki ismeri a román konyhát, pontosan tudja, milyen gazdag ízvilág és igényes alapanyaghasználat jellemzi, ennek megfelelően a hagyományos és fúziós konyhát egyaránt kedvelő román fogyasztók széles termékkínálatból válogathatnak az áruházak polcairól. A minőségi verseny igen magasra teszi a lécet a piacra lépő külföldi márkák számára – többek között ezért is rendkívüli az Univer sikertörténete a román piacon. Baróti-Illyés Imolával, az Univer romániai üzletágának marketing igazgatójával beszélgettünk.

 

Már követem az oldalt

X