Az arcunkba hulló méregről, avagy minden, ami pár lövésnyi tűzijáték mögött van

Megosztó

Az arcunkba hulló méregről, avagy minden, ami pár lövésnyi tűzijáték mögött van

Az egész valahogy úgy kezdődött, hogy nem sokkal az első ezredforduló előtt puskaporral töltött bambuszrudakkal próbálták meg elűzni a rossz szellemeket. A tüzes égboltok pár száz évvel később az egyházi szertartások és ünnepek kísérő eseményei lettek, és nem kellett sokat várni az első tűzijátékgyárakra sem. A mára már mindenféle színben és formában robbanó rakéták meghódították a világot, és benne a legtöbb embert is. És így túl sokáig nem foglalkoztunk azzal, hogy ez az alig pár percnyi szórakozás milyen nem várt károkat okoz. 

Tűzijáték-történelem röviden: az istenek tüze hazánkban

Magyarországon az első nagyobb tűzijátékot jó eséllyel 1476. december 22-én Mátyás király és Aragóniai Beatrix esküvőjén lőtték fel. A mennyei játékot egy német matematikus és csillagász rendezte, akinek műsorában állítólag tüzes buzogányok, tűzkerekek, tűzgolyók, rakéták, röppentyűk és gyújtónyilak is szerepeltek. A török hódoltság azonban véget vetett a dínom-dánomnak, hogy aztán a felszabadulás után a nagyurak és uralkodók kerti mulatságaiban újra felelevenítsék az égbolt fényre festését: Eszterházy Miklós, Sándor Lipót főherceg és Napóleon is nagy hódolói lettek a tüzes rakétáknak.

A hazai pirotechnika megalapítása Emmerling Adolf és Janitsári Iván nevéhez fűződik, akik Pesterzsébeten gyárat is üzemeltettek – ezt a gyárat államosították 1946-ban, később Balatonfűzfőre költöztették és beolvasztották a Nitrokémiai Ipartelepek gyártelepébe. Itt dolgozott Teleki György vegyész- és Fekete Károly gépészmérnök, akik 1965-ben forradalmi találmánnyal lepték meg a piacot: Európában először használtak elektromos vezérlésű indítást. 

1946. nemcsak az államosítás miatt fontos dátum, hanem azért is, mert ebben az évben tiltották be magánszemélyek számára a tűzijátékozást Magyarországon. Ezt az állapotot aztán 1993-ban megszüntették, és újból megindult a hazai tűzijátékozás fellendülése. Ma már a pirotechnikai anyagokat zömmel Kínából szerezzük be:

jelenleg a világon legyártott tíz tűzijátékból hetet-nyolcat Kínában állítanak elő. 

Mégsem azzal okozza a legtöbb kárt a tűzijátékipar, hogy keresztbe-kasul átszövi a világot, s a szállításokkal szennyezi a környezetet, fogyasztja egyébként is szűkös erőforrásainkat. 

Miért káros a tűzijáték? 

A tűzijátékban van nagyjából „minden”: kén- és szénvegyületek, nehézfémek, ózon, kén-dioxid, nitrogén-oxid stb. Ezek a méreganyagok a tűzijáték fellövése és robbanása után a levegőbe kerülnek, és súlyosan szennyezik azt. Azok az emberek, akik belélegzik ezeket a méreganyagokat, akár már egyetlen alkalom után számolhatnak légzőszervi- illetve szív- és érrendszeri problémák kialakulásával. 

A perklorát aztán egy olyan vegyi anyag, amit gyakorta kevernek össze kénnel és szénnel, hogy lőport hozzon létre, és felrobbantsa a tűzijátékokat. Ez a szervezetbe jutva megzavarhatja a pajzsmirigyhormonok termelődését, amelyek nélkülözhetetlenek az anyagcsere- és a szellemi fejlődési folyamatokhoz. 

Másik nagy mumus a stroncium, egy nehézfém, amelyet a tűzijátékok élénkvörös színének előállítására használnak. Számos súlyos egészségügyi következménnyel hozható összefüggésbe, beleértve a születési rendellenességeket, a csontvelő károsodását, a csontnövekedés gátlását vagy a véralvadási zavarokat. A tűzijátékok által szétszórt egyéb vegyszerek lehetnek például az alumínium, a bárium, a kadmium, a dioxin és a rubídium radioaktív és ismert rákkeltő anyagok. Ezeknek a vegyi anyagoknak történő kitettség számos egészségügyi problémához kapcsolható, ilyen például a Alzheimer-kór, a demencia, a bipoláris zavar, a depresszió és szorongás, szívbetegségek, vesebetegségek, ízületi problémák, gyomor- és bélrendszeri betegségek, és még hosszasan sorolhatnánk… 

A vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a lebegő részecskék (SPM), a szén-monoxid, nitrogén-oxidok, szénhidrogének és a kén-dioxid szintje soha nem látott szintre emelkedik a levegőben a tűzijátékok ideje alatt. Ennek legfőképpen a terhes nők, a gyermekek és a krónikus asztmában szenvedők látják kárát. A magas SPM-szintek torok-, orr- és szemproblémákat okozhatnak, fejfájáshoz és csökkent szellemi reakcióképességhez vezethetnek. De sokkal súlyosabb hatásai vannak a szív-, légzőszervi vagy idegrendszeri betegségekben szenvedőknél: fokozhatja a köhögési rohamokat, valamint torok- és mellkastorlódást is okozhat.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy egy szilveszteri tűzijáték megnézése után daganatos betegek leszünk,

de számolnunk kell azzal, hogy a levegőbe szétlőtt anyagok nem maradnak egy helyen. Lehullnak élővizeinkre, a talajra, ahol szintén a föld alatti vízrétegekbe kerülhetnek, visszagyűrűznek a táplálékláncba, szennyezik a környezetet, és előre nem látott következményekkel járnak. Abban a pillanatban, hogy útjukra indulnak, hatásuk bármikor visszaköszönhet. Voltaképp nem is a pillanatnyi arcunkba hulló radioaktív anyagoktól kell a legjobban tartanunk, hanem azoktól az elváltozásoktól, amit hosszú távon okoznak környezetünkben, és ezáltal bennünk is.

Külön szakterülete van a tűzijátékok okozta szemsérülések kutatásának. Egy átfogó vizsgálat kiderítette, hogy

a tűzijáték és petárdázás során szemsérüléseket szerzők csaknem fele ártatlan bámészkodóként válik áldozattá.

Az sebesültek zömmel férfiak (77%), és legnagyobb részük fiatal (82%). A behatoló szemsérülések és égési sérülések az esetek körülbelül 18%-át teszik ki, és több, mint 16%-ban súlyos látásvesztéssel járnak. A kutatás során arra a következtetésre jutottak, hogy minden hatodik, szemet ért tűzijáték-sérülés súlyos látásvesztést mutat, főleg a fiatal férfiaknál. 

És ha ez még nem lenne elég, a fülünket sem kíméli: a Környezetvédelmi és Természeti Erőforrások Minisztériuma (DENR) által a környezetre vonatkozóan meghatározott szabványos zajszint 60 decibel nappal és 50 decibel éjszaka. A tűzijátékok meghaladhatják a 140 decibelt is.

Vajon mindenkit boldoggá tesz a tűzijáték?

A tűzijátékok szorongást és félelmet okozhatnak egyes emberekben, elég csak az autizmus-sprektrumzavarral élőkre vagy a háború elől, esetleg a harcokból menekültekre gondolni. A tűzijáték mesés robbanásai ágyúk, fegyverek, rakéták hangjait idézhetik fel, és pillanatok alatt poszttraumás stresszt okozhatnak ezekben az embereknek. Ilyenkor a bennük élő traumatikus események szempillantás alatt újra aktiválódnak, és nemcsak a frissen átélt borzalmak után, hanem hosszú-hosszú évtizedekkel később is. Ebből kifolyólag pedig szeretett és tisztelt időseink fokozottan kitettek a tűzijátékok okozta traumáknak – pont ők, akik többnyire alapesetben is a nyugalomra, békére vágynak.

Állatok és a tűzijáték

A lelkiismeretes gazdák minden évben igyekeznek hangosabb és hangosabb kéréseket intézni embertársaikhoz: ne lőjetek tűzijátékot! Mivel a kutyák 60 000 Hz-ig hallanak – míg mi, emberek nem hallunk semmit 20 000 Hz felett –, a számunkra is terhelő hanghatásokkal járó csinnadratta kikészíti őket. Sokuk lefagy, megbénul, sokkot kap, menekül, és menekülés közben a vesztébe rohan. Gyakori súlyos tüneteik még a nyálfolyás, tachycardia, intenzív ugatás, vizelés vagy székletürítés, fokozott aktivitás, túlzott éberség és gyomor-bélrendszeri rendellenességek. És ha kutyánk nem húzódik be farkát maga alá húzva a sarokba, akkor is komoly lehet a baj! Mert mindezen jelek is a stresszre, félelemre, kétségbeesésre utalhatnak. 

De amikor a garázsban kuporgunk a kutya mellett, vagy a lakásban ölünkbe vesszük házi kedvencünket, vajon eszünkbe jutnak-e vadon élő társainak tízezrei, akik az emberek párperces eufóriájától a szenvedések teljes skáláját élik át éppen? Tudjuk azt, hogy a városban élő és éjszaka repülő denevéreket és madarakat könnyedén meg is ölheti a hangsokk?  Számos alkalommal bebizonyították, hogy az újévi csinnadratta katasztrofális hatással van az élővilágra, például azáltal, hogy a tájékozódási zavart okoznak, így rákényszerítik a madarakat a rossz időben történő repülésre, amik akár potenciálisan halálos kimenetelűek is lehetnek. A körforgásban pedig igencsak látjuk ennek kárát, mikor a madarakra szükség volna...

Nem ritka a nagyobb állatok vesszőfutása sem: a lovak is stresszt élnek át a tűzijáték során, átugranak a kerítésen, menekülnek, menekülés során pedig megsérülnek, vagy halálos gázolás áldozatai lesznek.

Egy-egy szép, fényes tűzijáték után a vemhes haszonállatok elvetélhetnek,

a mókusok elhagyják fészküket, majd annyira eltévednek, hogy nem találnak vissza. A halak lenyelik a tűzijátékok mérgező törmelékét, amely a tavakban, folyókban és patakokban landolt. Hosszú, fájdalmas halál várhat így rájuk – efelől ne legyen kétségünk!

Számos állatkert emelt már szót a tűzijáték ellen, mert szinte nincs olyan év, hogy ne okozná a hangzavar egy-egy állatuk halálát. Búcsúztak már el antiloptól, kengurutól, de törte már ki nyakát zsiráf is menekülés közben. Az állatkertek vezetői van, ahol már odáig jutottak, hogy a magáncélú tűzijátékok betiltását követelik, felhívva a figyelmet azokra az okozott tragédiákra, amelyeket a legnagyobb igyekezetükkel sem tudnak kivédeni egy-egy szikrázó égi ünnepség alkalmával.

Az adatgyűjtés végére érve már csak egy dolgot nem értek: miért?

Mégis miért olyan fontos ez a pár percnyi szikrázás? Mi olyat tud okozni pár villanó fény és robbanások sorozata, ami miatt mindez megéri? És valóban itt tartunk? Egy könnyűszerrel nélkülözhető pár percnyi dirr-durr fontosabb életeknél? Fontosabb az egészségnél, a környezetnél, halálukat lelő állatoknál, szülőket vesztett gyermekeknél – gyakorlatilag mindennél? 

Ajánljuk még:

Borzalom a Benczúr utcában: a családjával végző belügyminiszter zavaros története az ötvenes évekből

Pesten járunk, Külső Terézváros egyik leghangulatosabb részén, a diplomata-negyednek nevezett, elegáns utcák egyikén. A híres Andrássy úttól a Keleti pályaudvar felé eső, de attól tisztes távolságban húzódó párhuzamos utca, tekintélyes fasorral, tavasztól-őszig árnyas fákkal, de még télvíz idején is egészen szép. Itt történt egy máig különösnek ható, nagy tragédia.

 

Már követem az oldalt

X