Az arcunkba hulló méregről, avagy minden, ami pár lövésnyi tűzijáték mögött van

Tűzijáték-történelem röviden: az istenek tüze hazánkban

Magyarországon az első nagyobb tűzijátékot jó eséllyel 1476. december 22-én Mátyás király és Aragóniai Beatrix esküvőjén lőtték fel. A mennyei játékot egy német matematikus és csillagász rendezte, akinek műsorában állítólag tüzes buzogányok, tűzkerekek, tűzgolyók, rakéták, röppentyűk és gyújtónyilak is szerepeltek. A török hódoltság azonban véget vetett a dínom-dánomnak, hogy aztán a felszabadulás után a nagyurak és uralkodók kerti mulatságaiban újra felelevenítsék az égbolt fényre festését: Eszterházy Miklós, Sándor Lipót főherceg és Napóleon is nagy hódolói lettek a tüzes rakétáknak.

A hazai pirotechnika megalapítása Emmerling Adolf és Janitsári Iván nevéhez fűződik, akik Pesterzsébeten gyárat is üzemeltettek – ezt a gyárat államosították 1946-ban, később Balatonfűzfőre költöztették és beolvasztották a Nitrokémiai Ipartelepek gyártelepébe. Itt dolgozott Teleki György vegyész- és Fekete Károly gépészmérnök, akik 1965-ben forradalmi találmánnyal lepték meg a piacot: Európában először használtak elektromos vezérlésű indítást. 

1946. nemcsak az államosítás miatt fontos dátum, hanem azért is, mert ebben az évben tiltották be magánszemélyek számára a tűzijátékozást Magyarországon. Ezt az állapotot aztán 1993-ban megszüntették, és újból megindult a hazai tűzijátékozás fellendülése. Ma már a pirotechnikai anyagokat zömmel Kínából szerezzük be:

jelenleg a világon legyártott tíz tűzijátékból hetet-nyolcat Kínában állítanak elő. 

Mégsem azzal okozza a legtöbb kárt a tűzijátékipar, hogy keresztbe-kasul átszövi a világot, s a szállításokkal szennyezi a környezetet, fogyasztja egyébként is szűkös erőforrásainkat. 

Miért káros a tűzijáték? 

A tűzijátékban van nagyjából „minden”: kén- és szénvegyületek, nehézfémek, ózon, kén-dioxid, nitrogén-oxid stb. Ezek a méreganyagok a tűzijáték fellövése és robbanása után a levegőbe kerülnek, és súlyosan szennyezik azt. Azok az emberek, akik belélegzik ezeket a méreganyagokat, akár már egyetlen alkalom után számolhatnak légzőszervi- illetve szív- és érrendszeri problémák kialakulásával. 

A perklorát aztán egy olyan vegyi anyag, amit gyakorta kevernek össze kénnel és szénnel, hogy lőport hozzon létre, és felrobbantsa a tűzijátékokat. Ez a szervezetbe jutva megzavarhatja a pajzsmirigyhormonok termelődését, amelyek nélkülözhetetlenek az anyagcsere- és a szellemi fejlődési folyamatokhoz. 

Másik nagy mumus a stroncium, egy nehézfém, amelyet a tűzijátékok élénkvörös színének előállítására használnak. Számos súlyos egészségügyi következménnyel hozható összefüggésbe, beleértve a születési rendellenességeket, a csontvelő károsodását, a csontnövekedés gátlását vagy a véralvadási zavarokat. A tűzijátékok által szétszórt egyéb vegyszerek lehetnek például az alumínium, a bárium, a kadmium, a dioxin és a rubídium radioaktív és ismert rákkeltő anyagok. Ezeknek a vegyi anyagoknak történő kitettség számos egészségügyi problémához kapcsolható, ilyen például a Alzheimer-kór, a demencia, a bipoláris zavar, a depresszió és szorongás, szívbetegségek, vesebetegségek, ízületi problémák, gyomor- és bélrendszeri betegségek, és még hosszasan sorolhatnánk… 

A vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a lebegő részecskék (SPM), a szén-monoxid, nitrogén-oxidok, szénhidrogének és a kén-dioxid szintje soha nem látott szintre emelkedik a levegőben a tűzijátékok ideje alatt. Ennek legfőképpen a terhes nők, a gyermekek és a krónikus asztmában szenvedők látják kárát. A magas SPM-szintek torok-, orr- és szemproblémákat okozhatnak, fejfájáshoz és csökkent szellemi reakcióképességhez vezethetnek. De sokkal súlyosabb hatásai vannak a szív-, légzőszervi vagy idegrendszeri betegségekben szenvedőknél: fokozhatja a köhögési rohamokat, valamint torok- és mellkastorlódást is okozhat.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy egy szilveszteri tűzijáték megnézése után daganatos betegek leszünk,

de számolnunk kell azzal, hogy a levegőbe szétlőtt anyagok nem maradnak egy helyen. Lehullnak élővizeinkre, a talajra, ahol szintén a föld alatti vízrétegekbe kerülhetnek, visszagyűrűznek a táplálékláncba, szennyezik a környezetet, és előre nem látott következményekkel járnak. Abban a pillanatban, hogy útjukra indulnak, hatásuk bármikor visszaköszönhet. Voltaképp nem is a pillanatnyi arcunkba hulló radioaktív anyagoktól kell a legjobban tartanunk, hanem azoktól az elváltozásoktól, amit hosszú távon okoznak környezetünkben, és ezáltal bennünk is.

### ZONE-2 ###

Külön szakterülete van a tűzijátékok okozta szemsérülések kutatásának. Egy átfogó vizsgálat kiderítette, hogy

a tűzijáték és petárdázás során szemsérüléseket szerzők csaknem fele ártatlan bámészkodóként válik áldozattá.

Az sebesültek zömmel férfiak (77%), és legnagyobb részük fiatal (82%). A behatoló szemsérülések és égési sérülések az esetek körülbelül 18%-át teszik ki, és több, mint 16%-ban súlyos látásvesztéssel járnak. A kutatás során arra a következtetésre jutottak, hogy minden hatodik, szemet ért tűzijáték-sérülés súlyos látásvesztést mutat, főleg a fiatal férfiaknál. 

És ha ez még nem lenne elég, a fülünket sem kíméli: a Környezetvédelmi és Természeti Erőforrások Minisztériuma (DENR) által a környezetre vonatkozóan meghatározott szabványos zajszint 60 decibel nappal és 50 decibel éjszaka. A tűzijátékok meghaladhatják a 140 decibelt is.

Vajon mindenkit boldoggá tesz a tűzijáték?

A tűzijátékok szorongást és félelmet okozhatnak egyes emberekben, elég csak az autizmus-sprektrumzavarral élőkre vagy a háború elől, esetleg a harcokból menekültekre gondolni. A tűzijáték mesés robbanásai ágyúk, fegyverek, rakéták hangjait idézhetik fel, és pillanatok alatt poszttraumás stresszt okozhatnak ezekben az embereknek. Ilyenkor a bennük élő traumatikus események szempillantás alatt újra aktiválódnak, és nemcsak a frissen átélt borzalmak után, hanem hosszú-hosszú évtizedekkel később is. Ebből kifolyólag pedig szeretett és tisztelt időseink fokozottan kitettek a tűzijátékok okozta traumáknak – pont ők, akik többnyire alapesetben is a nyugalomra, békére vágynak.

Állatok és a tűzijáték

A lelkiismeretes gazdák minden évben igyekeznek hangosabb és hangosabb kéréseket intézni embertársaikhoz: ne lőjetek tűzijátékot! Mivel a kutyák 60 000 Hz-ig hallanak – míg mi, emberek nem hallunk semmit 20 000 Hz felett –, a számunkra is terhelő hanghatásokkal járó csinnadratta kikészíti őket. Sokuk lefagy, megbénul, sokkot kap, menekül, és menekülés közben a vesztébe rohan. Gyakori súlyos tüneteik még a nyálfolyás, tachycardia, intenzív ugatás, vizelés vagy székletürítés, fokozott aktivitás, túlzott éberség és gyomor-bélrendszeri rendellenességek. És ha kutyánk nem húzódik be farkát maga alá húzva a sarokba, akkor is komoly lehet a baj! Mert mindezen jelek is a stresszre, félelemre, kétségbeesésre utalhatnak. 

### ZONE-3 ###

De amikor a garázsban kuporgunk a kutya mellett, vagy a lakásban ölünkbe vesszük házi kedvencünket, vajon eszünkbe jutnak-e vadon élő társainak tízezrei, akik az emberek párperces eufóriájától a szenvedések teljes skáláját élik át éppen? Tudjuk azt, hogy a városban élő és éjszaka repülő denevéreket és madarakat könnyedén meg is ölheti a hangsokk?  Számos alkalommal bebizonyították, hogy az újévi csinnadratta katasztrofális hatással van az élővilágra, például azáltal, hogy a tájékozódási zavart okoznak, így rákényszerítik a madarakat a rossz időben történő repülésre, amik akár potenciálisan halálos kimenetelűek is lehetnek. A körforgásban pedig igencsak látjuk ennek kárát, mikor a madarakra szükség volna...

Nem ritka a nagyobb állatok vesszőfutása sem: a lovak is stresszt élnek át a tűzijáték során, átugranak a kerítésen, menekülnek, menekülés során pedig megsérülnek, vagy halálos gázolás áldozatai lesznek.

Egy-egy szép, fényes tűzijáték után a vemhes haszonállatok elvetélhetnek,

a mókusok elhagyják fészküket, majd annyira eltévednek, hogy nem találnak vissza. A halak lenyelik a tűzijátékok mérgező törmelékét, amely a tavakban, folyókban és patakokban landolt. Hosszú, fájdalmas halál várhat így rájuk – efelől ne legyen kétségünk!

Számos állatkert emelt már szót a tűzijáték ellen, mert szinte nincs olyan év, hogy ne okozná a hangzavar egy-egy állatuk halálát. Búcsúztak már el antiloptól, kengurutól, de törte már ki nyakát zsiráf is menekülés közben. Az állatkertek vezetői van, ahol már odáig jutottak, hogy a magáncélú tűzijátékok betiltását követelik, felhívva a figyelmet azokra az okozott tragédiákra, amelyeket a legnagyobb igyekezetükkel sem tudnak kivédeni egy-egy szikrázó égi ünnepség alkalmával.

Az adatgyűjtés végére érve már csak egy dolgot nem értek: miért?

Mégis miért olyan fontos ez a pár percnyi szikrázás? Mi olyat tud okozni pár villanó fény és robbanások sorozata, ami miatt mindez megéri? És valóban itt tartunk? Egy könnyűszerrel nélkülözhető pár percnyi dirr-durr fontosabb életeknél? Fontosabb az egészségnél, a környezetnél, halálukat lelő állatoknál, szülőket vesztett gyermekeknél – gyakorlatilag mindennél?