A túlsúlyos nőknek kevesebb a fizetésük

Sajnos nagyon úgy tűnik, hogy az elfogadás csak elméletben erősödött meg. Ha megkérdezel valakit, hogy a külseje alapján ítéli-e meg az embereket, egyértelműen nem a válasz. Ám valójában ez csak a felszín. Ha jobban mögé nézünk, kiderül, hogy még mindig nagyon fontos szerepe van a megjelenésnek, testünk felépítésének abban, hogyan vélekednek rólunk mások. Különösen abban az esetben, ha a szóban forgó személy nő.

Gondoljunk csak bele, hányan hallottuk gyerekként – vagy halljuk akár ma is kisgyerekes közegben –, hogy ne piszkold össze a ruhádat, egy kislány nem nézhet ki úgy, mint egy malac. Vagy a második szelet sütit már ne edd meg, mert duci leszel, és milyen menyasszony leszel akkor! Többek között az ilyen megjegyzéseknek is köszönhető, hogy a gyerekek, különösen a lányok már nagyon korán elkezdenek foglalkozni azzal, sőt mi több, aggódni amiatt, hogyan néznek ki. Egyes tanulmányok szerint a lányok már hatéves korukban szembesülnek a karcsúság elvárásával, 11-16 éves korukban pedig közel felük (46 százalék) aggódik rendszeresen azon, elég vékony-e. A gyerekkorunkból származó beidegződéseket pedig nagyon nehéz felülírni, gyökeresen megváltoztatni.

Szégyenérzet

A nőknek ugyanakkor nemcsak a saját elvárásaikkal kell megküzdeniük, hanem a társadalmi megítéléssel is. A túlsúly egy olyan tényező, ami szégyenérzetet kelt az érintettben, hiszen sokan még mindig úgy vélekednek róla, hogy az érintett személy hibájából alakul ki, mert nem tesz eleget ellene. Biztosan nem figyel oda az egészséges étkezésre, és nem sportol, vagyis igénytelen és lusta.

Holott közel sem ennyire egyszerű a képlet. Nem mondhatjuk ki, hogy abban az esetben válik valaki túlsúlyossá, ha elhanyagolja magát, hiszen számos olyan körülmény van, ami súlynövekedést okoz. Ilyen például az, ha valaki PCOS-ben szenved, ha antidepresszánsokat kell szednie, de gyakran számolnak be jelentős súlynövekedésről a szexuális zaklatások áldozatai is, és még ezer okot sorolhatnánk fel, aminek nincs köze a lustasághoz vagy túl sok evéshez. Vagyis a problémakör nem fordítható le arra, hogy aki nem elégedett a súlyával, az egyen kevesebbet, mozogjon többet, és ennek következtében le fog tudni fogyni, mert valójában nincs teljes kontrollunk a súlyunk felett. Arról nem is beszélve, hogy bőséggel ismerünk igénytelen és lusta, de vékony embereket, illetve mindenki tud a környezetében példát mondani szorgalmas, okos, sokat kiránduló, aktív és igényes, de súlyosabb nőkre, férfiakra egyaránt.

Annak ellenére, hogy a fejlett világban a túlsúly az 1980-as évektől egy folyamatosan növekvő tendencia, egyre többen érintettek, az irántuk tanúsított empátia és elfogadás nem nőtt. A Harvard Egyetem implicit előítéletekre vonatkozó vizsgálata során arra kérte a résztvevőket, hogy a különböző jellemzőket, mint például a szexuális irányultság, vallási hovatartozás, súlyra vonatkozó állítások, sorolja be a jó vagy rossz kategóriába.

Összességében az előítéletek szinte minden területen csökkentek, kivéve ezt.

A szexuális irányultság miatti negatív megítélés például harmadával csökkent az elmúlt tíz évben. Az egyetlen kivétel, amelynek mentén tovább nőtt a diszkrimináció és a stigmatizálás mértéke, az a túlsúly.

A túlsúly az új üvegplafon?

Szeretjük magunkat abba az illúzióba ringatni, hogy ma már kitartással és tudással felvértezve bármit elérhetünk. Egy okos, ambíciózus nőnek nem kell azon aggódnia, hogyan néz ki, mert karrierépítésére ennek nem lesz hatása. Sajnos azonban nem ilyen rózsás a helyzet. Elég csak megvizsgálni a nők fizetése és súlya közötti összefüggést, hogy észrevegyük, milyen kölcsönhatás van köztük. Míg a fejlődő országokban a gazdagabb társadalmi rétegeket általában nagyobb mértékben érinti az elhízás, addig a fejlett országokban épp fordított a reláció. Sokáig azzal magyarázták ezt a jelenséget, hogy a nyugati világban a túlsúly egyértelműen a szegénység velejárója, mivel a szerényebb körülmények között élők nem engedhetik meg maguknak, hogy megvegyék az egészségesebb, de drágább élelmiszereket, túlterheltségükből adódóan gyakrabban esznek feldolgozott élelmiszert vagy gyorséttermi ételeket, és kevésbé van idejük és elkölthető pénzük, amit sportolásra fordíthatnának. A probléma ezzel a gondolatmenettel az, hogy a súly és fizetés közötti korreláció zömében csak a nőkre igaz. Vagyis a gazdag nők általában jóval vékonyabbak, mint a szegényebb társadalmi csoportokba tartozók, míg a gazdag férfiakat nagyjából ugyanolyan mértékben érinti az elhízás, mint a szegényebbeket.

Több tanulmány is kimutatta, miszerint az elhízott nők fizetése alacsonyabb, mint a karcsúaké, míg a férfiak esetében nem figyelhető meg fizetéskülönbség a súlyuktól függően. Amerikai, brit, kanadai és dán adatok szerint az elhízáshoz kötődő diszkrimináció okozta fizetéskülönbség akár tíz százalékos is lehet a nők esetében. Sőt, a merészebb becslések szerint a plusz összeg, amit egy nő pusztán a karcsúságának köszönhetően kap, olyan jelentős lehet,

mint amit egy újabb diploma megszerzésével érhetne el.

Ráadásul, ahogy a nők idősödnek, tovább nyílik az olló a karcsúak és a nagyobb termetűek fizetése között. David Lempert közgazdász szerint ennek oka, hogy a túlsúlyos nőknek nemcsak a kezdőfizetése alacsonyabb, hanem a karrierjük során kevesebbszer is léptetik őket elő és gyakran kisebb mértékben részesülnek fizetésemelésben, mint az azonos képzettséggel és kvalitásokkal rendelkező, de karcsú nők. Mindezek alapján tulajdonképpen nagyon is racionális, hogy a nők aggódnak a megjelenésük miatt, hiszen ha az nem felel meg a társadalmi elvárásoknak, annak nagyon is konkrét gazdasági következményei is vannak.

Meddig éri meg elmenni a vágyott testsúly eléréséért?

Az érintett nők sokszor túl nagy árat fizetnek azért, hogy megszabaduljanak néhány kilótól vagy hogy fenntartsák a vágyott súlyt. Szoronganak, szégyenkeznek, aggódnak, miközben rengeteg időt, energiát és pénzt fordítanak különböző diétákra, edzőtermi órákra. Mindezzel persze nem az egészséges étkezés és a sport jelentőségét szeretném vitatni, de teljesen más, ha valaki a kikapcsolódás, a mozgás okozta öröm miatt jár el futni, vagy

ha pusztán a fogyás érdekében sanyargatja a testét.

Ugyanígy nem mindegy, hogy valaki egy kiegyensúyozott, zöldségben-gyümölcsben gazdag egészséges étrendet követ, vagy ha minden falat előtt duplán átgondolja, hogy megeheti-e azt. Ráadásul a szélsőséges diéták hiába segítik elő a súlyvesztést, gyakran rossz közérzetet okoznak, a folyamatos éhségérzettől ingerlékennyé, feszültté válik az ember, és kevésbé lesz képes koncentrálni.

Mi akkor a jó döntés? Próbáljunk megfelelni az elvárásoknak, vagy engedjük el azokat és törődjünk bele az ezzel járó negatív hatásokba? Egyik sem az igazi. Valós megoldást a társadalmi berögződések megváltozása, a valódi elfogadás hozhatna, de nagyon úgy tűnik, hogy ettől még messze vagyunk.

Ajánljuk még: