A Marssal hamarabb boldogulunk, mint a Földdel?

Az egyik hazai kereskedelmi csatornán egy fiatalember asztrobiológiai vállalkozását mutatta be, melynek hosszú távú célja a Mars terraformálásban való aktív részvétel. Mivel a műsorban befektetők és vállalkozók találnak egymásra – ráadásul előbbiek a saját tőkéjüket kockáztatják, amikor beállnak egy-egy potenciálisan jó ötlet mögé –, gondolhatjuk, hogy mindez nem fikció, hanem a kőkemény valóság. Egy 750 millió forintos befektetéstervezet nyomatékosítja mindezt.   

Miközben hallgattam a fiatalember projektismertetőjét, láttam magam előtt a víziót. Egy arra kiszemelt meteoritkráterbe kell eljuttatni a növényi magokat, majd azokat egyesével szondázni, hogy célzottan lehessen támogatni a fejlődésüket. Elképzeltem, hogy milyen óriási siker lesz, amikor az első fa eléri a méteres magasságot. Ezt a történelmi sikert az egész emberiség ünnepelni fogja a Földön, még mi is, a lakásainkban… amelyek előtt ugyanabban a pillanatban talán egy 100 éves fát vágnak ki minden szívfájdalom nélkül.

Elképesztő, hogy itt élünk egy bolygón, ahol az életet szinte csak hagyni kell, és az magától elburjánzik. Nem becsüljük, hanem feláldozzuk a mindenkori pénzpiaci profit oltárán, aminek egy jelentős részét arra fordítjuk, hogy legyen 10.000 fa majd egyszer egy másik bolygón. Őrület.

Ha a Marsot be lehet telepíteni erdővel, akkor a félsivatagokat, sivatagokat a Földön nem? A mediterránum valaha volt erdei paradicsomait nem lehet visszatelepíteni? Ha csak ezt az irgalmatlan energiabefektetést igénylő kutatásfejlesztést ténylegesen a Föld biológiai egyensúlyának visszaállítására használhatnánk, annak nem lenne semmi eredménye, de majd a Marson lesz?

Tudom, ilyenkor szokott felébredni bennünk az „emberiség megérett a pusztulásra” – gondolat. De ezt sosem tudtam elfogadni.

Az emberiség inkább megérett a gondolkodásra! Saját társadalmi és gazdasági struktúráinak újratervezésére és újraszervezésére.

Az is világosan látszik, hogy ezt a legkisebb egységtől kell kezdeni, azaz önmagunkból. Az a jó hírem van, hogy ez már elkezdődött. A globális kommunikációnak vannak pozitív hozadékai is, az egyik például az, hogy az önismereti fejlődés tételei soha ilyen széles körhöz nem jutottak el, mint ma. Egyre többen és többen döbbennek rá, hogy minden idebent, mélyen önmagunkban kezdődik és kiteljesedni is csak rajtunk keresztül tud. Persze ez csak az első, ám úgy vélem, legfontosabb lépés.

Ezt követően jön a szembenézés a körülményeinkkel, és az önismereti utunk kellő pontján mind ráébredünk, hogy nem lehetünk tovább azok rabjai. Ez persze nem egyszerre következik be, hanem folyamatosan. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan tartanak itt ebben a pillanatban is.

Hiszem, hogy képesek vagyunk a változásra és a változtatásra. Most még itt tartunk, az egyéni felelősségvállalás felismerésénél és a kezdeti lépéseknél. Előbb-utóbb lesz annyi közös érték- és érdekegyezés (mert ez elkerülhetetlen, éppúgy mint a jól ismert ellentétek), hogy kialakulnak az új csoportosulások, szervezetek. Az élet már csak ilyen itt a Földön. Szinte csak hagyni kell, és az magától elburjánzik.