A miért fáj ennyire kérdésre persze léteznek tudományos magyarázatok. A „megszakad a szív” bizonyítottan több, mint pusztán egy érzékletes metafora, hiszen kutatási eredmények alapján a társas elutasítás, még idegenek esetében is valódi, fizikai fájdalommal jár. A valahova tartozás elméleteként is ismert elgondolás lényege, hogy erős késztetést érzünk arra, hogy legalább minimális tartós és pozitív kapcsolatot alakítsunk ki és tartsunk fent a körülöttük élőkkel. A kilencvenes években pszichológusok vetették fel (konkrétan Baumeister és Leary), hogy az összetartozási igényünk, alapvető emberi szükséglet.
Éppen ezért, ha sérül, rosszul érezzük magunkat. Logikus. De mindenféle pszichológiai háttértudás nélkül, pusztán saját tapasztalatok alapján kijelenthető, hogy kevés kellemetlenebb dolog van, mintha valakinek nem kellünk. És kevés olyan kellemetlen dolog van, amiről jobban szeretnénk beszélni, mint egy szakításról.
Pár hónapja elkezdtem falfirkákat gyűjteni és képpárokat készíteni hozzájuk.
Az összegyűjtött több száz firka jelentős része az elmúló félben lévő, vagy viszonzatlan, esetleg reménytelen szerelmek okozta bánatról szól.
A szomorúan, dühösen vagy csak egyszerűen részegen falra vetett üzenetek körvonalazzák a budapesti éjszakák kollektív szívfájdalmait.
Ezekből válogattam ki a kedvenceimet!
Képgaléria:
Fotók: @akeberb
Ajánljuk még:
Ma is hasznos a Posoni kert – az első magyar kötet a kertészkedésről, 1667-ből
Irodalom és kert: tudod, hol alkottak a magyar géniuszok?
Ikonikus első mondatok – felismered, melyik regényhez melyik tartozik? Kvízezz!
