Vasco da Gama – a portugál felfedező, aki megváltoztatta a világkereskedelmet

Vasco da Gama 1460 és 1469 között született a portugáliai Sines városában, amely egy kis kikötőváros volt Lisszabontól délre. Édesapja, Estêvão da Gama jelentős befolyással bíró nemes volt, aki Sines várának parancsnokaként szolgált, és a Santiago Lovagrend tagja volt. Édesanyja, Isabel Sodré szintén nemesi származású volt, angol felmenőkkel. A da Gama család szoros kapcsolatban állt a portugál királyi udvarral, ami később jelentősen befolyásolta Vasco da Gama karrierjét.

Gyermekkorától kezdve a tengerészet és a navigáció világában nevelkedett, akkoriban ugyanis a tengeri szolgálat a nemesek számára karrierépítési lehetőséget jelentett.

Tanulmányait Évora városában végezte, ahol matematikát, navigációt és csillagászatot tanult. A kor szokásainak megfelelően már fiatalon csatlakozott a portugál haditengerészethez, ahol gyorsan kitűnt tehetségével és vezetői képességeivel. Első feladatai közé tartozott például a luzitán flottát támadó francia halók elfogása.

A nagy felfedezőút előkészületei

II. János portugál király uralkodása alatt kezdődött az India felé vezető tengeri út keresése. A király halála után utódja, I. Mánuel 1497-ben Vasco da Gamát bízta meg az expedíció vezetésével. A választás nem volt véletlen: da Gama már bizonyította képességeit korábbi afrikai küldetések során, ahol részt vett a portugál kereskedelmi állomások védelmében kalózok ellen.

Az expedíció előkészítése rendkívül alapos volt. A flotta négy hajóból állt:

• a São Gabriel zászlóshajó, amelyet maga da Gama vezetett,
• a São Rafael, amelynek kapitánya testvére, Paulo da Gama volt,
• a kisebb Berrio karavella, Nicolau Coelho parancsnoksága alatt,
• egy névtelen ellátóhajó, amelyet Gonçalo Nunes vezetett. 

A hajókat a legmodernebb technológiával szerelték fel, beleértve a legújabb navigációs eszközöket és az akkor forradalminak számító karavella-típusú vitorlázatot. A legénység összesen 170 főből állt, köztük tapasztalt tengerészek, tolmácsok és papok is voltak.

Roque Gameiro: Vasco da Gama elhagyja Portugália partjait 1497-ben (1900) – Fotó: Wikipedia / Biblioteca Nacional de Portugal

Az első út (1497-1499)

Az expedíció 1497. július 8-án indult útnak Lisszabonból. Az út első szakasza a Zöld-foki-szigetekig viszonylag eseménytelenül telt. Innen azonban da Gama merész döntést hozott: ahelyett, hogy Afrika partjai mentén hajózott volna, nagy ívben délnyugat felé vette az irányt az Atlanti-óceánon, kihasználva a kedvező szeleket és áramlatokat. Ez a stratégia – bár kockázatos volt – jelentősen lerövidítette az utat. November 4-én érték el a Szent Ilona-öblöt a mai Dél-Afrika partjainál.

A Jóreménység fokát november 22-én kerülték meg – jelentős viharok közepette –, majd december 25-én értek partot – a területet da Gama Natalnak (Karácsonynak) nevezte el.

Vasco da Gama első útja – Fotó: Wikipedia

Az expedíció következő jelentős állomása Mozambik volt, ahová 1498. március 2-án érkeztek. Itt szembesültek először az arab kereskedők ellenállásával, akik felismerték a portugálok jelentette kereskedelmi fenyegetést. Mombasában hasonló fogadtatásban részesültek, de Malindiban végre baráti kapcsolatokat tudtak kialakítani. Itt került a fedélzetre Ahmad ibn Mádzsid, a legendás arab navigátor, aki segített nekik átkelni az Indiai-óceánon.

1498. május 20-án a flotta megérkezett Calicut (ma Kozhikode) kikötőjébe.

Ez volt az első alkalom, hogy európai hajók közvetlenül értek el Indiába a Jóreménység fokának megkerülésével.

A fogadtatás kezdetben kedvező volt, a zamorin (helyi uralkodó) szívélyesen fogadta őket. Azonban a helyi muszlim kereskedők hamar felismerték a portugálok jelentette veszélyt monopolhelyzetükre, és sikerült megrontaniuk a kapcsolatot az uralkodóval.

Da Gama három hónapot töltött Calicutban, ez idő alatt próbált kereskedelmi egyezségeket kötni, változó sikerrel. Végül augusztus 29-én indult vissza Portugáliába, jelentős mennyiségű fűszerrel a rakományban. A visszaút azonban tragédiákkal volt terhes: a legénység nagy része megbetegedett skorbutban, köztük Paulo da Gama is, aki később belehalt betegségébe.

António Manuel da Fonseca: Vasco da Gama portéja (1838) – Fotó: Wikipedia

Második út (1502-1503)

Da Gama második útja már sokkal nagyobb volumenű vállalkozás volt. Húsz hajóból álló flottával indult útnak, egyértelmű katonai szándékkal. Ez az út már nem csak kereskedelmi célokat szolgált, hanem a portugál befolyás kiterjesztését és megszilárdítását is. Az expedíció során több arab kereskedelmi hajót süllyesztettek el, és több part menti várost is megtámadtak.

Calicutba érkezve da Gama ultimátumot adott a zamorinnak: vagy kiűzi a muszlim kereskedőket, vagy szembenéz a portugál ágyúk tüzével. Amikor az uralkodó ezt visszautasította, da Gama bombázni kezdte a várost, és több indiai halászhajót is elsüllyesztett. Ez a hódító fellépés megalapozta a portugál uralom kezdetét az Indiai-óceánon.

 

Harmadik út és utolsó évek (1524)

Da Gama utolsó útjára 1524-ben került sor, amikor III. János portugál király India alkirályává nevezte ki. December 24-én érkezett meg Cochimba, de már karácsony napján meghalt – valószínűleg maláriában. Testét először helyben temették el, majd 1539-ben visszaszállították Portugáliába, vidigueirai birtokára, majd – feltételezhetően 1880-ban – a lisszaboni Jeromos Kolostorban helyezték örök nyugalomra.

Vasco da Gama sírja a Jeromos Kolostorban – Fotó: Wikipedia / xiquinhosilva

Bár ma már a gyarmatosítás intézményét erős kritikával értékeljük, a felfedezők teljesítménye és történelmi jelentősége nem vitatható.

Vasco da Gama felfedezései forradalmasították a világkereskedelmet: az általa megnyitott tengeri útvonal lehetővé tette Portugália számára, hogy domináns szerepet töltsön be a fűszerkereskedelemben, megszüntetve az arab kereskedők és Velence monopóliumát.

Ez az útvonal nem csak kereskedelmi szempontból volt jelentős, hanem kulturális szempontból is: elősegítette az európai és ázsiai kultúrák találkozását és keveredését. Továbbá az sem mellékes, hogy az útjai során készült térképek és feljegyzések évszázadokig szolgáltak alapul a későbbi tengeri utazásokhoz. Technikai újításai a hajózásban és navigációban szintén jelentős hatással voltak a későbbi felfedezőutakra, de a portugál gyarmatbirodalom kiépítésének alapjait is az ő útjai teremtették meg.

Vasco Da Gama örökségének része ugyanakkor az erőszakos gyarmatosítás kezdete is. Különösen második útja során tanúsított kegyetlensége és az indiai-óceáni kereskedelmi rendszer erőszakos átalakítása miatt személye és tevékenysége ma is viták tárgya. Mindazonáltal vitathatatlan, hogy útjai fordulópontot jelentettek a világtörténelemben, és jelentősen hozzájárultak a modern globális kereskedelmi rendszer kialakulásához.