Van időd olvasni! – Így szakíthatsz időt a könyvekre

Kult

Van időd olvasni! – Így szakíthatsz időt a könyvekre

„Jó neked, hogy egyáltalán van időd olvasni” – őszintén szólva, szerintem neked is lehetne!

„Jó neked, hogy egyáltalán van időd olvasni” – mondják kedves ismerőseim és barátaim is, valahányszor az épp aktuális könyvélményeimmel traktálom őket. Abból pedig, tekintve, hogy körülbelül hetente kivégzek egy könyvet, bőven van.

Tudom-tudom: az első gondolat ilyenkor, ami egy pillanat után felmerül az emberben, az a nagybetűs „lehetetlen”. Család, munka, edzés, kutya, cica, háztartás, barátok, család, világmegmentés stb. mellé még becsempészni egy olyan alulértékelt, tévesen időmilliomosoknak szánt tevékenységet, mint a könyvolvasás? A válasz: igen. Mert ez fontos.

Természetesen nekem is volt egy olyan szakasz az életemben, amikor túl elfoglaltnak gondoltam magam ahhoz, hogy olvassak. Pedig piszkosul hiányzott, tekintve, hogy 6 éves korom óta definiáltam úgy az életem, hogy vannak a könyveim, első helyen, és van az a valóság nevű valami – szigorúan a második helyen.

El is szégyelltem magam a 3. könyvmentes hónapom végén, mert egyébként, csak zárójelben megjegyzem, Barack Obama nyolc elnöki éve alatt összesen 86 könyvet olvasott el pusztán önerőből, munkától teljesen függetlenül, Bill Gates pedig 1 év alatt átlagosan 50-et.

Ilyenkor azért titkon megkérdőjeleződik a „nincs időm olvasni” kifogás relevanciája – legalábbis én megkérdőjeleztem magamban.   

Egy kicsit matekoztam, gyököt vontam és kalkuláltam is ezzel kapcsolatban: utánanéztem, és egy felnőtt ember 200-400 szót képes elolvasni percenként, egy könyv pedig átlagosan 50 ezer szóból áll. Ha 300 szóval számolunk percenként, akkor kb. 176 perc elolvasni egy könyvet, ami 4 perc híján 3 óra. Tehát kb. napi 25 percet kellene olvasni ahhoz, hogy egy hét alatt befejezzünk egy könyvet. Ez azért nem a világ vége, ugye? Számomra máris nem tűnt olyan lehetetlennek.

Mindemellett tudom, és nem is tagadom: olvasni fárasztó. Másfajta figyelmet igényel, mint rápillantgatni a Facebookra, ráadásul arra az 1-2 percre, míg sorra kerülünk a kasszán vagy várjuk a buszt, nem is érdemes kinyitni egy könyvet.

Abba bele kell mélyedni, idő kell ahhoz, hogy hasson, intenzívebb figyelmet igényel, mint a kelletlen Insta-pörgetés. Viszont még ennek tudatában is rengeteg alternatív olvasótermet kínálnak a mindennapok – csak ritkán élünk a lehetőségekkel.    

Az élet valahogy mindig elénk dob felesleges 10-15 percet,

amit várakozással, bosszankodással vagy unalmas telefonbabrálással töltenénk, ha nem lenne nálunk könyv. Az egyik legjobb tippem tehát arra, hogy hogyan olvassunk többet, zavarba ejtően, arcpirongatóan triviális: mindig legyen nálunk könyv. Ennyi. Én olvastam már a bankban, az orvosnál és a postán várakozás közben, de a fodrászomnál is. A vonaton, villamoson és a buszon, de hallgattam autóban rádió helyett hangoskönyvet is. Olyan is volt, hogy több órányi munka közben különösebb ok nélkül csak megálltam 15 percre, és kinyitottam egy könyvet, mert szükségem volt arra, hogy legalább picit másra tereljem a figyelmemet.

Ha belegondolok,

15-20 perc luxust igazán megérdemlünk a mindennapokban:

ezért is olvasok például esténként a habokban, ez az én kedvenc énidőm, mini wellnessem, ami nélkül mostanra lehet, ki sem bírnám a mindennapi stresszt.

Akik pedig a „nincs időm” helyett a „nem tudok állandóan könyvet cipelni magammal, ami ráadásul még drága is” mantrát ismételgetik: valóban nem kényelmes ezeroldalas regényeket cipelgetni magunkkal, de mára egyre több kisformátumú, okostelefon-méretű könyvet dobnak piacra a kiadók.

Mit mondhatnék? Olvasni, ráadásul minden nap? Könyvet, nem pedig híreket és cikkeket?

Igen. Lehetséges.

Ha a heti egy könyv túl nagy vállalásnak is tűnik, legyen akkor havi egy. Ennyit szerintem mindenki be tud vállalni, az idővel folytatott szélmalomharcban, minden kritika ellenére is.

Ajánljuk még: