Sziklabércen, kevélyen áll Riegersburg, a stájer virágboszorkány vára

Idén már két sziklabércen ékeskedő várat sikerült becserkésznem Ausztriában. Karintia jelképét, a Hochosterwitz várkastélyt a nyár végén vettük be, a burgenlandi Forchenstein, azaz Fraknó vára pedig tavasz végén került fel a szép emlékek tárházába. Mindkettő csodálatos élmény volt – valamiért mindig vonzanak az ilyen merész meredélyek kihívó várai.

Riegersburg sincs messze a magyar határtól, kedvelt turisztikai célpont.

Sokan a település híres csokoládé manufaktúrájának meglátogatásáért utaznak ide, és csak messziről csodálják meg a várat.

Pedig ezt is több módon lehet megközelíteni.

Riegersburg várába lépve – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

Felsétálhatunk a település központjából indulva, szépen emelkedő, több kapun át vezető úton. Ha ezt választjuk, akkor lépésről-lépésre kerülünk egyre közelebb a célhoz, és közben megérthetjük a vár védőinek és megtámadóinak nehézségeit is. Választhatjuk az átellenes oldalról induló üvegliftet, amely pár másodperc alatt röpít fel a várfalak tetejére. Közben gyönyörködhetünk a kilátásban és megspórolhatjuk a kutyagolás fáradságát.

Itt van egy harmadik lehetőség is, persze csak a bevállalósak és a gyakorlottak részére. Ugyanis

a sziklafalon felmászva, több nehézségi fokú drótköteles pályán is eljuthatunk a várba.

Riegersburg várkapuja – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho  

Amint azt tapasztaltuk, vasárnap délután igen sokan választották akár családostul is ezt a variációt. Sisakban, megfelelő sziklamászó felszereléssel vágott neki kicsi és nagy a várfalnak. Mi pedig meglepődtünk, amikor a napsütötte teraszon kávénkat kortyolgatva megkondult mellettem a kis harang, és leugrott egy boldog fiatalember a falról. Akkor vettük észre, hogy éppen a fali feljáró érkezési pontjához sikerült leülnünk. A harang egy-egy újabb érkező sikerét jelezte,

láthatóan sokak számára remek vasárnapi családi program a falmászás.

Magaslatból a táj – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho  

Tehát ha így vagy úgy, de szerencsésen megérkeztünk a várba, akkor az első, hogy körültekintünk, mert a dimbes-dombos vidék, Délkelet-Stájerország igen szép arcát mutatja ebből a nézetből.

Vulkanlandnak hívják a régiót, hiszen egykori vulkánok nyomait rejti a föld. Szép időben az Alpok vonulatait is felfedezhetjük a szőlőhegyek és gyönyörű erdők mögött.

Riegersburg majd’ 900 éves vára is egy vulkáni eredetű szikla tetején trónol, 482 méter magasságban. A hatalmas erődítményt 7 kapu, 11 bástya, két mély várárok és 4 km hosszú fal övezi. A jól védhető Riegersburg Hartberg, Fürstenfeld és Radkersburg váraival együtt Ausztria fontos keleti védvonalát képezte előbb a magyar, majd a török betörésekkel szemben.

A vár belső udvara – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho   

A vár ugyan 1822 óta a Lichtenstein család tulajdonában van, hosszú története alatt azonban sokszor cserélt gazdát és kíméletlen támadásoknak kellett ellenállnia.

A XV. században Mátyás király csapatai többször feldúlták a környéket, de a várat nem sikerült végül bevenniük.

Az 1664-es török háború alatt sok ezren találtak menedéket a biztonságot adó falak között, amíg Montecuccoli csapatai kiszorították a törököket a Rába völgyéből. A német-római hadvezér „a kereszténység legerősebb erődjé”-nek nevezte Riegersburgot.

A várudvar vasalt ablakok mögül – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho   

A vármúzeumban a kalandos történeteknek állítanak emléket, valamint a harcokhoz használt eszközöket is megtekinthetjük. Igazi vár-élmény, mert vannak apró ajtók, bekukkantani hívó apró ablakok, a táj felé nyíló lőrések, és nagyszabású, reneszánsz kort idéző belső udvar, csodaszép kúttal.

Gyerekekkel is remek program, mert a múzeumlátogatás nem túl hosszú, viszont változatos.

A várudvarban rendszeres solymászbemutató és lovagi torna várja az érdeklődőket, a vártaverna pedig finom falatokkal szolgál. Tehát minden adott egy remek családi programhoz.

A vár homlokzata – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho   

Ami viszont a vár különlegessége, az egy szomorú és egyben rémisztően kegyetlen történet. A vármúzeum legnagyobb kiállítása ezt mutatja be korabeli tárgyakon és multimédiás eszközök segítségével.

A Boszorkánymúzeum az európai történelem egyik legkegyetlenebb fejezetébe enged betekintést. A XVII-XVIII. században Stájerországban több mint 300 állítólagos boszorkány és varázsló került bíróság elé.

Boszorkánymúzeum: Katharina Palthaus cellájában – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho   

A legnagyobb boszorkányper a szomszéd településen, Feldbachban zajlott le, ahol a 95 megvádolt férfi és nő közt ott volt Katharina Paltauf, a riegersburgi kastélygondnok felesége, a „virágboszorkány” is. A jégeső okozásával megvádoltakat végül a legváltozatosabb módon végezték ki. A kiállítás egy része hátborzongató, hiszen az emberi elme találékonysága a legelképesztőbb kínzóeszközökben ölt testet.

Megismerhetjük az állítólagos boszorkányok eszközeit is: tudós könyveket, gyógynövényeket, főzeteket.

Katharina Palthaus, a „virágboszorkány” – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho   

A boszorkányság története messzire nyúlik vissza, olyan időkbe, amikor sámánok, gyógyítók és javasasszonyok varázslatokkal, rituálékkal segítették a közösség tagjait, ha védelemre, gyógyulásra vagy éppen termékenységvarázslásra volt szükség. A boszorkányok a közösségek megbecsült alakjai voltak, akik természetfelettinek tűnő erejükkel segítettek. A XV. században viszont az egyházi és a világi hatalom összefonódása a boszorkányságot a sátánnal hozta összefüggésbe, akkor kezdődtek el a boszorkányüldözések.

A perbe fogottak nagy része nő volt, akik túl szókimondók, túl szépek, vagy túlságosan szabadelvűek voltak.

Vallomásaikat kínzással szerezték meg a perek során, és az Európa szerte lobogó máglyák a társadalmi elnyomás és a tudatlanság szimbólumaként kerültek be a történelembe.

Börtöncella – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho   

A kiállítás szörnyű részén gyorsan végigfutottam, mert a multimédia túl életszerűvé tette, és szinte éreztem a talpam alatt a parazsat, amikor a virágboszorkány máglyája felett kellett átlépkedni. Ám a következő termek még inkább figyelemre méltónak tűntek.

Ugyan Könyves Kálmán már rég kijelentette, hogy „boszorkányok pedig nincsenek”, ma mégis úgy tűnik, hogy fordult a kocka.

A XXI. századra a boszorkányról alkotott kép teljesen átalakult. Mióta világ a világ, az ember kereste azokat a módokat, amelyekkel kapcsolatba kerülhet a természettel, amelyekkel jobban megérthetik a folyamatait és ezzel együtt önmagukat.

A boszorkánymúzeum gyógynövénykertje – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho    

Elég megnézni bármelyik közösségi oldalt, ahol ezernyi boszorkány kínálja szolgáltatást, tehát ezek szerint megnőtt az igény a mágiára. Egyre többen vallják magukat boszorkánynak, varázserővel bíró bűbájosoknak. Ma már szó sincs arról, hogy üldöznék őket, sőt. A mai boszorkányok erős hősök, akik a mágia segítségével a gonosz ellen küzdenek. Legyenek ők való, hús-vér emberek, vagy történetek szereplői.

Talán ezért olyan népszerű a Harry Potterből is ismert Hermione.

Azért jutott nekem is eszembe ez a regény, mert a vár belső képében felfedeztem némi hasonlóságot azzal, amit a Harry Potter könyvek nyomán a fejemben összeállt. Misztikus és mesebeli egyszerre, ahol a zord falak évszázados titkokat rejtenek.

A várkastély ebédlője – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho    

A vártúra után a településen szelídebb dolgokat is felfedezhetünk. Ilyen a Zotter csokoládé manufaktúra, a Cheese Art sajtműhely, a Vulkanland pezsgő manufaktúra, vagy a számos borászat, tökmagolaj-készítő műhely. Aki pedig nem csupán az ínyenc élvezetekre fókuszál, annak változatos túrautak kínálnak kellemes pillanatokat, gyalogosan vagy két kerékre pattanva, ahonnan a várat a lehető legtöbb szemszögből csodálhatjuk meg.

Visszapillantás a főkapuból – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho    

Nyitókép: Halmos Monika @rozsakunyho