„Sok szó esik neves férfiakról, de a nők háttérbe szorultak” –  Híres nőkről írt mesekönyvet Kertész Edina

Kult

„Sok szó esik neves férfiakról, de a nők háttérbe szorultak” – Híres nőkről írt mesekönyvet Kertész Edina

A gyerekeknek szükségük van példaképekre. Nőkre és férfiakra egyaránt. Ahogyan a meséknek is óriási feladatuk van a kisebb korosztály mindennapjaiban. A kettő zseniális ötvözése az a gyermekkönyvsorozat, amely példaértékű, kimagasló teljesítményt nyújtó, magyar hírességekről szól. Kertész Edina a nőkre fókuszált, s így születtek mesék világklasszis, magyar női alakokról. 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány, aki felnővén híres nőkről írt mesekönyveket óvodásoknak és iskolásoknak. Magyartanári diplomát szerzett, közben kacskaringós útja a Budapesti Rendőr-főkapitányságig vezetett. A Vizsgálati Főosztályon gépírónőnek állt, ahonnan ihletet merítve két nyomozós sorozattal is megajándékozta a kisiskolás korosztályt.

Majd hamarosan óriási kutatómunkába kezdett, hogy megírhasson egy igazán különleges és fontos, értékeket közvetítő sorozatot, aminek már a folytatásán töri a fejét. Közben a felnőttekről sem feledkezett meg, hozzájuk is rendszeresen szól, de leginkább mesebeli ösvényeken szeret sétálni a lány, aki híres nőkről írt mesekönyveket. Ő Kertész Edina. 

A Naphegy Kiadó gondozásában Mészöly Ágnestől jelent meg Bartók Béláról, Boldizsár Ildikó tollából pedig Kós Károlyról egy-egy fantasztikus mesekönyv. A sorozat eddig megjelenő kötetei között a te neved is szerepel, hiszen Hugonnai Vilma, Balázs Júlia és Szabó Magda életét te tártad a gyermekközönség elé. Miért nőkről szerettél volna írni?

A sorozat eredetileg Erdős Pál matematikussal indult és egy külföldről átvett ötleten alapszik. Deborah Heiligman meséjét fordították magyarra, s ezek után kezdtünk közösen gondolkodni a kiadóval a folytatásról. Mindenképp olyan nőkről szerettem volna írni, akik valamilyen területen az elsők voltak vagy kimagasló teljesítményt nyújtottak. Viszonylag sok szó esik neves férfiakról, ami szintén nagyon fontos, viszont a nők – úgy érzem – kicsit háttérbe szorultak. Az utóbbi években valami mégis megmozdult, hiszen Hugonnai Vilmáról nemrég elneveztek egy kis teret a VIII. kerületben, és nyáron indult egy kampány is, ami arra hívta fel a figyelmet, hogy nagyon kevés Magyarországon a híres nőkről készült szobor. Én pedig arra gondoltam, miért ne állíthatnánk a gyerekek elé még több női példaképet a meséken keresztül? 

Miért pont őket választottad?

Hugonnai Vilma neve kézenfekvő volt, hiszen ő volt az első magyar női orvos, és ezen felül az egész élete lenyűgöző.

Sokat kellett küzdenie azért, hogy valóra váltsa álmát, ami az akkori magyar törvények miatt csak ötvenéves korára sikerült.

Elképesztő küzdelmet vívott úgy, hogy szembeszállt a kora összes normájával, de még a saját családjával is. Ezt a hatalmas csatát mégsem harcosan, erőszakosan vívta, hanem mindvégig szelíden, alázatosan küzdött, és végül nyert. Ez a történet megérdemli, hogy a gyerekek is olvashassanak róla.

Balázs Júliára azért esett a választásom, mert mindig is érdekelt a csillagászat, amit lenyűgöző tudománynak tartok. Ő volt az első magyar csillagásznő, aki ezen a területen szerzett diplomát, férje, Detre László, a XX. század kiemelkedő csillagásza oldalán. Rengeteg kutatást végeztek együtt is, de kifejezetten az ő nevéhez is fűzhetünk tudományos érdemeket.

 

Igen érdekes, hogy Detre Lászlóról neveztek el kisbolygót, Balázs Júliáról soha. Négy közös gyerekük volt, akiket a csillagvizsgálóban neveltek fel. Nagyon érdekelt, és izgalmas történet, hogy miként lehet egy csillagvizsgálóban háztartást vezetni, anyaként nevelni a gyerekeket, és e nem kis feladatok mellett még csillagászkodni is.

Szabó Magda neve pedig a kiadó ötlete volt, aminek azért örültem, mert mindig is szerettem a könyveit. Az írók kikerülhetetlen női alakjáról van szó. 

Kamaszkoromban nagyon szerettem, és néha még felnőttként is előveszem Kertész Erzsébet csíkoskönyveit. Ő szintén hatalmas cselekedeteket véghez vitt nőkről írt regényeket. A véletlen játéka, hogy egyezik a vezetéknevetek?

Teljesen véletlen, nincs köztünk rokonsági kapcsolat. Ő is híres személyiségekről írt, bár ő a kicsit nagyobbakhoz szólt. Viszont az tényleg érdekes, hogy ugyanaz a vezetéknevünk, és a témáinkban is van átfedés. 

Ki a mesekönyvsorozat célközönsége? Kiknek szólnak ezek a valós történetek?

Azt hiszem, minden gyereknek. Az én fiam nagy kedvence Hugonnai Vilma, és biztos vagyok benne, hogy a többi fiú is élvezettel olvas efféle könyveket. Óvodásoknak és kisiskolásoknak szántuk ezt a sorozatot,

mert bennük még semmiféle előítélet nincs arra vonatkozóan, hogy például a fiúk nem akarnak lányokról olvasni vagy a lányok férfi hősökről.

Szerintem a fiúk is ugyanannyira nyitottak ezekre a női történetekre ebben az életkorban, mint a lányok, vagy akár a szülők. Ráadásul mindegyik életút izgalmas, kalandos, már-már vadregényes. 

Látszik, hogy komoly kutatómunka előzte meg az írást. Hogyan zajlott a gyűjtés?

Hugonnai Vilma kapcsán lehetőségem nyílt a leszármazottaival beszélgetni: az első házasságából született fiának az utódjával és feleségével, akik a mai napig abban a házban élnek, amit még Hugonnai Vilma vásárolt. Ez a VIII. kerületi Tisztviselőtelep zöldövezeti épülete. Hatalmas dolog volt, hogy bemehettem ebbe a házba és körülnézhettem.

 

A doktornő önéletírásaiból és egyéb dokumentumokból is sokat merítettem. Balázs Júliának a lányával és a fiával beszélgettem csillagász édesanyjukról, valamint családi fotókat is megnézhettem. Tőlük rengeteg közös történetet megtudtam, aminek jó részét bele tudtam dolgozni a szövegbe. Szabó Magda esetében pedig arra támaszkodtam, amit ő írt magáról a regényeiben vagy a vele készített interjúkban mesélt csodálatra méltó életéről. 

Ki lesz a következő híres nő a sorozatban?

Nagyon szeretnék Elek Ilonáról írni, aki az első magyar női olimpiai bajnok volt. Vívásban jeleskedett, én pedig annak idején szintén vívtam, úgyhogy ez a sport a kötődés kettőnk között. De a megvalósítás még a jövő zenéje. Viszont az már biztos, hogy folytatódik a sorozat, mert már most látszik, hogy külön-külön is sikeresek a könyvek. A továbbiakban nőkről és férfiakról is lesznek újabb mesék. 

Ha kézbe veszi egy szülő ezeket a köteteket, láthatja, hogy kifejezetten igényes munkáról van szó, de ez nem csak a szövegeken érezhető.

A kiadó külön hangsúlyt fektet rá, hogy olyan illusztrátorokat válasszon, akik valóban minőségi rajzokat tudnak a szövegek mellé illeszteni. Ki is emelném, hogy mennyire nehéz dolguk van a művészeknek, ugyanis hűen kell ábrázolniuk az adott kor tárgyi környezetét, amit szintén nem kis kutatómunka előz meg. Egyáltalán nem mindegy a Hugonnai Vilma könyvben, hogy milyen orvosi eszközök kerülnek azokra a rajzokra, ehhez Maros Krisztina sok adatot gyűjtött. A különböző részeken más-más illusztrátor dolgozott, de kivétel nélkül precíz és csodás munkák születtek Bertóthy Ágnes, Bölecz Lilla és Takács Viktória műhelyében.

Korábban nemcsak a Dörmögő Dömötörben publikáltál, hanem az Élet és Irodalomban is. Hogyan kanyarodott az utad végül a gyerekek felé?

Még most is párhuzamosan írok gyerekeknek és felnőtteknek. A felnőtt korosztállyal a saját Facebook-oldalamon osztok meg különböző, aktuális témákban rövidebb novellákat, de való igaz, hogy a könyveim inkább a gyerekeket érintik.

Valószínűleg még bennem is van egy gyerek, aki szeretne megszólalni, és még mindig nagyon érdekelnek az őt körülvevő témák.

Érdeklődéssel figyelem őket, és reflektálok arra, ami velük történik. Szeretnék nekik mesélni ezekről a fontos dolgokról. A Lajhár, a sztár vagy A milliomos szamár kapcsán például arról, hogy az online térben hogyan tudnak helyt állni, tájékozódni vagy boldogulni, mi az, amire használni lehet ezt a világot. A technika most nagy szelete a gyerekek életének, a valóságuk részévé vált, ezért erre érdemes odafigyelni könyvformában is. 

Igen mozgalmas volt eddig a pályád, hiszen magyartanárként szereztél diplomát, aztán pr-szakértő lettél, előtte pedig dolgoztál a BRFK Vizsgálati Főosztályán mint gépíró. Utóbbi ötletként is szolgált.

A rejtélyes kulcs című könyvemnek, és a Pötyi és Pepita nyomoz, valamint a Dodó nyomozó sorozataimnak van némi köze a rendőrségen szerzett tapasztalataimhoz. Valahogy ez a nyomozósdi belém ivódott és nagyon érdekelt is a téma, ahogyan a gyerekek fantáziáját is izgatják a rejtélyek. 

Jelenleg gyerekkönyv-szerkesztőként is tevékenykedsz, valamint fordítasz is. Megfigyelhető-e valamiféle trend a gyermekkönyvpiacon?

Az a tapasztalatom, hogy sokféle létezik. Bizonyos trendek erősödnek, mások később már nem annyira dominálnak. Mostanában közkedveltek a történetválasztós könyvek, amikor az olvasó dönthet a folytatásáról. Jelenleg többféle ilyen termék is van a palettán, és a gyerekek kifejezetten szeretik, ha ők alakíthatják a cselekményt. A neves személyiségekről szóló kötetek is egyre népszerűbbek. Például Greta Thunberg, éghajlatváltozás-aktivista jelentős figura a mesekönyvpiacon is. 

Hogy látod: olvasnak a mai gyerekek, és olvasnak nekik a mai felnőttek?

Általában 12 éves korig nem nehéz náluk elérni, hogy minden nap olvassanak, onnantól kezdve inkább a lányok maradnak meg a mindennapos olvasásnál. De persze a fiúkat sem olyan nehéz meggyőzni, ha jókor adunk a kezükbe jó könyvet. Azt érzem, hogy a szülők rendkívül szeretnék, ha olvasna a gyerek, és a felnőttek is nagyon szeretik a gyerekkönyveket. Ha a felnőtteknek nincs is ideje arra, hogy saját szórakozásukra olvassanak, a gyerekeiknek azért minden este elővesznek egy mesét. 

Ajánljuk még: 

MESEORSZÁG, AVAGY A MEGOSZTOTTSÁG MINDENKIÉ
MOSTAN SZÍNES KOCKÁKRÓL ÁLMODOM – EGY LEGÓS FELHÁBORODÁS MARGÓJÁRA