Régi csipkékbe borulva – a Sisi ruháit újraalkotó Czédly Mónika divattervezővel beszélgettünk

Üknagyapád, D’Elia Ferenc 1886 májusában nyitotta meg üzletét Budapesten, a Dorottya utcában. Egy ilyen családban szinte egyenes út vezetett ahhoz, hogy elmerülj az elegáns szalonok ruhakölteményeiben?

Igen, a Dorottya utcai üzlet volt a családi kezdet. A történet nagy részét sokáig homály fedte – a zivataros évek dolgait elhallgatta, el akarta feledni a család. De az nem tagadható, hogy az üzlet a Gerbeaud közelében volt: a cukrászdából származó eredeti receptet őrzi a családi szakácskönyv, és ma is az alapján készülünk minden karácsonyra! Most, hogy egyre több információt sikerült kiderítenem, szeretném megírni a történetünket, mert olyan regényszerű, és itt-ott feltűnik benne Erzsébet királyné is. Üknagyapámék többek közt női ruhakellékeket, kesztyűket, fűzőket, csipkekellékeket árultak ebben a belvárosi szalonban. A csipkék engem gyerekkorom óta elbűvölnek,

nagyanyám az üzlet maradék csipkéit dolgozta fel, ámulva néztem a kezében a míves darabokat.

Nekem is varrt egy táncruhát, fekete csipkéből! Amikor később ugyanazt a csipkemintát megpillantottam a Gödöllői Királyi kastély kiállításán, kicsordultak a könnyeim a meghatottságtól! Mindig hosszú csipkeruhákat rajzolgattam, és most is imádom őket. Hagyatékból, idős néniktől is kapok csipkéket, elbűvölnek a szépségükkel, ezeket is felhasználom a ruhákhoz. A régi, szakadt, feslett darabokat pedig a mintájuk alapján újra el lehet készíttetni. Vannak csipkeverők, akik képesek ilyen alkotásokat újraéleszteni, igaz, aranyáron mérik az efféle munkát.

A szüleid mit szóltak a döntésedhez?

A családunkban sok varrónő volt, apukám nem engedte, hogy én is ezt a szakmát válasszam – bár varrni már korán megtanultam. Textilvegyész-technológus lettem, de mire végeztem, a textilipar haldoklott. Ezért döntöttem úgy, hogy esküvői ruhaszalont nyitok. Ugye, rajongtam a hosszú csipkeruhákért. Varrni tudtam, elvégeztem a kereskedelmi iskolát, cégvezető képesítést szereztem, hogy minél jobban tudjam menedzselni kis vállalkozásomat. Eljártam szakemberekhez a ruhakészítés apró titkaiért, hiszen vannak olyan részletek, amelyeket csak a mesterektől lehet ellesni. Legutóbb a MOME kalapkészítő kurzusát végeztem el. Ugyanis nem találtam olyan kalapost, aki elkészítette volna a ruhákhoz illő, megfelelő darabokat. Viszont én most már bátran nekifogok egy-egy régi képen látott kalap elkészítésének!

Itt van Sztáray Irma sötétkék, fácántollal díszített kalapjának a hasonmása, Erzsébet királyné udvarhölgye ezt viselte Genfben azon a napon, amikor a császárnét meggyilkolták. De felpróbálhatom a szalonban Sisi fekete strucctollal ékes lovaglókalapját is. Erzsébet királyné hiteles ruharekonstrukcióit szívesen hívják kiállítani a múzeumok, az elmúlt években sorra jártad velük a világot. Miért éppen Sisi ruhái varázsoltak el, és hogyan tudod megalkotni az egész gardróbját, vannak maradtak fent róla információk? 

2004-ben robbant be a Sisi-projekt az életembe. Egy nagy betegség idején érintett meg a császárné ruháinak különleges szépsége, és három éven át szorgosan kutattam a ruhatárát. Képek, fotók, levelezések voltak a forrásaim, és össze kellett vetnem őket ahhoz, hogy a leghitelesebb eredményre jussak.

Újságcikkekben taglalták olykor a ruhák összetételét, levéltári feljegyzésekben is ejtenek szót róluk.

Egyes újságok mellékleteként megjelentettek snitteket, mert akkoriban is igyekeztek a lányok, asszonyok utánozni az uralkodónő gardróbját. Sokat segít nekem e munkában a mai napig is Káli-Rozmis Barbara, Erzsébet királyné kutatója és Pálinkás Patrícia Zita történész. Ha olyan dokumentumra, vagy akár csak egy fél mondatra akadnak munkájuk során, amely a ruházatra irányul, máris értesítenek róla. A ruhákon keresztül sok minden mást is meg lehet érteni az életéből, a korból. Olykor egészen érdekes dolgok kerülnek napvilágra! A korabeli leírások szerint a fia, Rudolf halála után nem hordott más ruhát, csak feketét. De nemrég előkerült egy rózsaszín ruha, amit mégiscsak felvett abban az időben – tehát a fekete korszak e szerint mégsem volt teljes mértékben a gyász színe. Maga a kivitelezés hitelessége is fontos, bizonyos keretek között. Vannak korabeli maradék anyagok, ezekhez hasonlót keresek vagy legyártatok. Így szinte az eredetihez megszólalásig egyező lesz a végeredmény. Olykor persze kompromisszumot kell kötni: vagy a megfizethetetlen ár miatt, vagy egyéb okokból. Például a hernyóselymet szívesen lyuggatja ki a moly, múzeumi körülmények között ez ellen szinte lehetetlen megvédeni a ruhákat, ha nem vitrinben kerülnek kiállításra. Ezért ilyen esetben muszáj szintetikus selymet alkalmazni. A filigrán ékszereket a fotók, festmények alapján ügyes kezű mestereim élethűen tudják elkészíteni. A tervem az, hogy 2024-ig a komplett Sisi-sztorit befejezem.

Addigra elkészül Erzsébet királyné teljes ruhatára a fiatal korától egészen a haláláig, minden részletében.

Már a szemeim előtt van, ahogyan összeáll az egész gardrób, minden apró kiegészítővel együtt, ruhákkal, ékszerekkel, kalapokkal, cipőkkel, alsóneműkkel. S a múzeumok valóban nagyon érdeklődnek iránta.

Mit kell tudnunk a gyémántos, valódi koronázási ruháról?

Ez egy egészen varázslatos, virtuóz ruha, most a Gödöllői Királyi kastélyban látható. Valódi hernyóselyem alapon, bordázott mintával készült, szakasztott, mint az eredeti. A gyémántokat Swarovski-kristályok helyettesítik, ez az egyetlen, amelynek olyan a csillogása, mint a gyémántnak.

Számításom szerint az eredeti misegarnitúra 26-28 kilogrammot nyomott összesen,

képzeljük csak el, mekkora súly ez, mekkora feladat volt ebben a ruhakölteményben kecsesen mozogni! Ma a lányok, akikkel Sisi-hasonmásként lehet találkozni a rendezvényeken, csupán 18-20 kilogrammos ruhákat öltenek magukra. A hajkoronákról pedig még nem is esett szó!

A szalonodban alkalmi ruhákat is készítesz, menyasszonyokra álmodsz mesebeli költeményeket. Visszaköszönnek ezekben is a hagyományok, kedvelik ezeket a 21. századi nők?

2009-ben csináltam egy divatversenyt. A témája az volt, hogy ma milyen ruhát viselt volna Diana hercegnő vagy Erzsébet királyné? A résztvevők szinte mindegyikét Sisi ihlette meg, és egészen csodás ruhakölteményeket álmodtak és valósítottak meg. Ezekből az alkotásokból két ruha, és rengeteg rajz látható most a Gödöllői Királyi kastélyban, Az én Sisim című kiállításon. Sisi divatikon, a ruhái megbabonázzák és elvarázsolják az embereket. A ruhák közt sétálva vagy azok hasonmásait magukra öltve a nők ki tudnak kapcsolódni, belebújhatnak egy másik korba, annak a hangulatát, kultúráját viselhetik egy kicsit, mintha oda tartoznának, és ott érezhetik magukat Erzsébet királyné mellett. Engem ez is vonz. Amikor rajzolok, tervezek, varrok, kikapcsolom a külvilágot, egy meseországban utazik a lelkem a ruhákon át. Ezt adom át azoknak, akik magukra öltik az öltözékeimet. Most a szalonomat is átalakítom, hamarosan egy olyan csuda világba csöppennek majd az ide látogatók, ahol századfordulós, eredeti schönbrunni bútorok közt próbálhatnak a menyasszonyok és azok, akik egy autentikus, 19. század báli ruhát szeretnének magukra ölteni, akár csak egyetlen fotó erejéig.

Fotók: Czédly Mónika