Kult

Puccs sétapálcával – egy titkokat rejtő Baross utcai ház története

Baross utca, a végeláthatatlan. Ugyan nem főút, nem is túl széles, mégis meghatározó forgalmat bonyolít emberemlékezet óta, a Kálvin teret köti a Fiumei úttal. Józsefváros fő ütőerének elején járunk, épp a Wenckheim-palota mögött, de egy egészen más hangulatú, szomorkás, sötét sarokházban. Egy időben sokat jártam itt, főiskolai legjobb barátnőm lakott a másodikon. Lakásába soha az életben nem sütött be a nap, simán aludtunk délután kettőig az örökös félhomályban. Az előtérben derengett pár négyzetméteren a tán Zsolnay csempe szokatlan fényű halványzöldje, egyébként semmi nem maradt a századelő vélhetően virágosabb korából. Aztán házkutatásaim során egyre gyakrabban merült fel a Baross utca 28. címe. Gondoltam, utánanézek kicsit.

Az ingatlan első tulajdonosa az érdekes, tehetős és tehetséges, művelt tagjairól híres, nagy, zsidó származású család gyermeke, Wodianer Béla volt. Közgazdász volt, földbirtokos, politikus, a Szabadelvű Párt színeiben országgyűlési képviselő, továbbá diplomata. Az 1890-es évek elején 69000 pengő forintért vette meg az akkor itt álló házat. 1894-ben ezen a címen volt érdemes keresni a Német Birodalmi „alconsulatust”, amit Wodianer Béla vezetett. 1898-ban már 89000 forintért kelt el az ingatlan, Wodianer lányai adták el ennyiért az ingatlant Csávássy Kiss Jankának.

Janka „a fővárosi úri társaság matrónája”-ként tisztelt hölgy volt, ki azzal hívta fel magára a századelő sajtójának figyelmét, hogy 1900-ban édesapja, Csávássy Kiss Károly fővárosi gyógyszerész emlékére alapítványt hozott létre a fővárosi szegények megsegítésére. Kemény Kálmán pest vármegyei főjegyző anyósaként a pesti jogászbálok állandó résztvevőjeként tartották számon egészen 1915-ös haláláig. 1905-ben folyamodott engedélyért a fővárosi hatóságokhoz, hogy az általa 1898-ban megvásárolt Baross utca 28. alatt addig létező ingatlan helyére a ma álló földszint plusz 4 emeletes bérházat felépíthesse, amely 1907-ben személylifttel gazdagodott.

A homlokzat az eredeti terveken sem volt sokkal díszesebb, mint most, a sarkon évtizedekig hervadozó közért, illetve a ma ott kékellő, ukrán menekülteket segítő iroda helyén bizonyos „Komárominé” kávéházának nevét olvashatjuk, amit nyomtalanul sodort el a történelem. A mai sötét udvarra néző gangokról anno, a második világháborút követő lakásleválasztások előtt szintenként három darab, egy három, egy négy, illetve egy ötszoba-cselédszobás, tágas lakás nyílt. A környező kórházaknak köszönhetően leginkább orvosok és egyetemi tanárok költöztek a mainál jóval magasabb presztízsű bérházba. A terveken Klenovits és Báthory építészpáros szignója olvasható, akiknek messze nem ez a megbízás volt a legizgalmasabb munkájuk. Kivitelezőként vettek részt a város egyik legérdekesebb és legkalandosabb történetű budai villája, a gellérthegyi Bayer-villa 1907-es építésében, de a Pasaréti út 42., vagy saját házuk, a Lónyai utca 54. alatt is a Baross utcai háznál szemrevalóbb épületeket találunk. Viszont lakott itt, a Baross utca 28.-ban néhány igazán különös ember.

Baross utca 28

 

Puccs sétapálcával

A kezdetektől egészen az 1940-es évekig lakott itt egy bizonyos dr. Csilléry András fogorvos, aki a kor szokása szerint rendelőt is üzemeltetett lakásán. Az orvoslás mellett politikával is foglalkozott, méghozzá a szélsőjobb oldalon, mai szemmel kabaréba illő jelenetektől sem riadva vissza. A gyászos emlékű tanácsköztársaság horrorisztikus hetei után 1919 augusztus elsején megalakult az úgynevezett „szakszervezeti kormány” Peidl Károly nyomdász, szakszervezeti tisztviselő vezetésével, amely kormány összetételével a harcias doktor nem volt megelégedve. A hervatag legitimitású kabinetben valóban volt három olyan tag is, akik a kommunista diktatúrában is tisztséget vállaltak. Ezen tény okán Csilléry doktor feljogosítva érezte magát arra, hogy a Peidl-kormány létezésének ötödik napján, 1919 augusztus 6-án megjelenjen a Sándor palotában, és

az épp miniszteri tanácskozásra készülő grémiumot egy szál sétapálcával kezében – felfegyverzett ellenforradalmárok és rendőrök kíséretében – Habsburg József főherceg nevében lemondásra szólítsa fel,

amely felszólításnak a kormány előzékenyen eleget is tett.

A harcias fellépés előzménye és háttérintézménye az úgynevezett Fehér Ház szervezet volt, amely Csilléry doktor lakásán, a józsefvárosi Baross utca 28. alatt született leginkább hivatásos és tartalékos tisztek részvételével. A lakásban működő fogorvosi rendelő kiválóan tudta álcázni a katonatisztek jövés-menését a tanácsköztársaság ideje alatt is. A szervezettel kapcsolatban volt Pekár Gyula író és Friedrich István mátyásföldi gépgyáros is, akiről az a hír járta, hogy Habsburg József főherceg fia. Az őszirózsás forradalom alatt épp ő, Friedrich vezette a tömeget az úgynevezett lánchídi csatába, amikor is a csendőrség a tömegbe lőtt; Friedrich ugyan nem sérült meg, de hárman meghaltak. 1918-ban hadügyi államtitkárként Károlyi Mihály ellenzékének számított, aki aztán meg is vádolta Friedrichet Tisza István meggyilkolásának előkészítésével, amely vád alól bíróság előtt tisztázta magát. 1919 augusztusában ő váltotta a fogorvos által elkergetett Peidl Gyulát a miniszterelnöki székben, ugyanaz év novemberéig Habsburg hercegi hátszéllel maradhatott miniszterelnök. Ő volt egyébként az egyetlen ezen a poszton, aki volt válogatott focista és miniszterelnök is. Kormánya súlytalan maradt a megszálló román csapatokkal és az antanttal szemben is, eredménytelenül harcolt a Siófokon berendezkedő Horthyval és a Lehár Ferenc zeneszerző testvére, Lehár Antal ezredes vezette nyugat-magyarországi ellenforradalmárokkal szemben is. A Fehér Ház mozgalom tagjainak többségét már kortársai is elfelejtették. Az alapító Csilléry doktor rövid ideig népjóléti miniszter volt, mielőtt 1944-ben Kanadába menekült, ott is halt meg. Fogorvosi rendelőjével álcázott ellenforradalmi klubját 1945-ig emléktábla jelölte a Baross utca 28. falán.

Nagyjából a kormánykergető fogdoktorral egy időben, de a budapesti lakcímjegyzék szerint 1914-ben biztosan itt, a Baross utca 28.-ban élt idősebb dr. Lóczy Lajos geológus egyetemi tanár, többek között gróf Teleki Pál tanára, a Földtani Intézet igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, az 1904-es és 1905-ös években az ELTE Bölcsészettudományi kar dékánja. Leghíresebb munkája a gróf Széchenyi Béla vezette, 1877 és 1880 közt zajló kelet-ázsiai expedíció tagjaként végzett tudományos felfedező, feltáró tevékenysége. A Fortepan oldalán lakásának berendezéséről is található kép. Regénybe illő életének utolsó éveit élte itt, a fénykorban a mainál sokkal igényesebb és kevésbé szomorú Baross utcai házban:

 Baross utca 28. a Lóczy család lakásában. Balról ifj. Lóczy Lajos, Cholnoki Lászlóné, Fink Ida és Cholnoky Jenő
Forrás: Fortepan / Cholnoky Tamás

Érdekes lakó volt még Pásint (Pázsint) Ödön. Pásint úr 1900 és 1950 közt élt, és már születése és halála körül is akadnak kérdőjelek, legendák övezte rejtélyek. Bethlen István miniszterelnök személyi titkára volt, de az ilyes pletykákra mindig éhes pesti rossznyelvek szerint nemcsak titkára, hanem negyedik, születési sorrendben első saját fia is. Halálát az Államvédelmi Hatóság folyamatos vegzálásának köszönhető öngyilkosság okozta – mely körülmény szintén nem egészen tisztázott. Életéről sajnos rendkívül kevés dokumentum maradt fenn, pedig beosztásából kifolyólag sejthető, hogy látott egyet s mást, amit aztán soha senki nem tanított a történelemórákon. 

A negyedik, anno itt élő érdekes ember számomra különösen kedves. Nemcsak mert fiatalkorom egyik legmeghatározóbb olvasmányának, Thassy Jenő Veszélyes vidék című könyvének egyik főszereplője, hanem mert ismertem a fiát és az unokáját is. Dr. Zárday Imre belgyógyász, kardiológus, egyetemi tanár volt, egy aranyszívű orvos, aki a háború alatt orvos századosként mentette meg sokak életét a 11-es számú Helyőrségi Kórházban. A korabeli telefonkönyvek tanúsága szerint 1942-ben biztos itt élt a családjával, időnként itt, saját lakásában rejtegetve azt, akinek épp nem volt hova mennie.

Baross utca 28

 

Szomorkás pesti ház ez is, bár korához képest nincs rossz állapotban így a 120. születésnapja környékén. Még megvannak a mindent túlélt majolika lapok az előtérben néhány fehérbe faragott, mosolytalanul a végtelenbe néző szecessziós hölgy társaságában, az udvaron eredetinek tűnik a kő, és a gangok kovácsoltvas oszlopai és korlátjai. 

A regényes lakókra, embermentőkre, tudósokra rég nem emlékeztet semmi.

Forrás: itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt
Helyszínbejárás 2023 december

Ajánljuk még:

Kiállítás a budapesti vigalmi negyedről, amit a szúnyogok vittek csődbe

Csuda egy hely lehetett az a 19. század végén, a nagy millenniumi ünnepségsorozat idején Lágymányoson felépített szórakozónegyed, mely Konstantinápoly névvel nyitotta meg kapuit 1896. május 23-án! A Gerster Károly által tervezett épületegyüttes mindössze féléves volt, mikor a szúnyogok miatt csődbe ment – finanszírozójával, Somossy Károly vállalkozót is a tönk szélére sodorva. A könnyűszerkezetes, díszletszerű építészeti kuriózumról ma nyílik időszaki kiállítás a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban.