Pajzán és szent szokások: íme az 5 legérdekesebb húsvéti népszokás rejtett üzenete

Húsvét rovatunk szakmai partnere a Magyar Turisztikai Ügynökség.

1.      Virágvasárnapi barkaszentelés

A húsvétot megelőző vasárnapot nevezzük virágvasárnapnak, Jézus Jeruzsálembe való, királyi méltóságú bevonulásának ünnepét. Az ünnepnap fő eseménye a barkaszentelés, melyet előtte való napon a gyermekek gyűjtöttek a határban. Több helyen a fiúcskák papírcsákót tettek a fejükre, oldalukra fakardot kötöttek, felbokrétázva mentek, míg  a lányok virágkoszorúval a fejükön vonultak. A levágott barkát virágvasárnapi énekekkel vitték a templomhoz, azt háromszor megkerülték, majd oldalának támasztották az ágakat.

A barka virágzata, különösképp kinyílt formájában, virágporral olyan képet fest a napfényben, akár egy fénymag, mint a szentek ragyogó glóriája. Ezt a fénymagot szabadítják ki a tiszta szándékú kis huszárok, és hozzák el a szűzies tisztaságú leánykák. A szentelt barkának eztán különleges véderőt tulajdonítanak, majd minden ártó szándék ellen ezt használják egy évig, mígnem elégetik, ám hamuját továbbra is nagy becsben tartják. Például hamvazószerdán ezzel rajzolják a hívek homlokára  a keresztet, a „porból lettünk s porrá leszünk” ige szellemében.     

2.      „Nagypénteken mossa holló a fiát”

A hagyomány szerint, mikor Jézust a katonák a Gecsemáné kertjéből a városba vezették, át kellett gázolnia a megáradt Cedron patakon, mitől a patak vize aranyossá változott. Nagypéntek reggelén a falvak népe ezért mosdott, fürdött a patakvízben, hogy Jézus arannyá változtassa, mossa tisztára az ő lelküket is. A lányok eztán a fűzfák földig hajló ágai alatt maguk is meghajoltak, hogy hajukat, azaz szellemiségük fénylő jelölőjét, kifésülhessék, s maguk is a füzek tiszta fényességében (emlékezzünk vissza a barkafűzre) tündökölhessenek. Nagypénteken még a fekete holló is „fehérre” tudja mosni fiát.

3.      Nagyszombati tűzszentelés

Jézus halálának emlékezetére az otthonokban kioltották a tüzet, és csak a feltámadás hírére gyújtották újra. Abból az időből való e szokás, mikor még a tüzet, a parazsat őrizték, nehogy kialudjon, mert az különös balszerencsét jelentene a családnak. Ekkor az előző évi szentelt barkával gyújtották meg az új tüzet. Másutt a régi fakereszteket égették el a templom mellett, s ennek hamuját vitték a hívek magukkal. A szentelt hamuból később került a földekre, a jószágok vizébe, a kutakba, de még a sonka főzővizébe is. Az ajtóra rajzoltak vele keresztet, a szőlősorok végére tették, ezt vették elő nagy viharban, de tűzvész ellen is.      

4.      Jézus keresés

Nagyszombat estéjén vagy húsvétvasárnap a falvak népei a határba indultak, Jézus keresésére. A körmenet a templomból indult, és a falu határainak és katolikus vidékeken az ott található kereszteknek, feszületeknek a bejárása után, a temető érintésével oda is tért vissza. A sírját elhagyott, feltámadt Krisztus szobrocskája általában a legtávolabbi kereszt környékén volt elrejtve. Hagyományainkban Jézus kereszthalála és feltámadása nem egy múltbéli eseménynek az emlékünnepe, hanem egy évről évre bekövetkező szent folyamat. Ezt jeleníti meg a természetben minden, a földbe vetett búzától kezdve (melyet a körmenet ekkor körbejár a határban) a szentelt tűzig. Jézus bennünk él, hal meg és támad fel ezen szokások révén.

5.      Vízbevető hétfő

A húsvéti locsolkodás, melynek piros tojás a jutalma, nem maradhat ki a felsorolásból. De mi is történik e szimbolikus rítus során? A tojásírás hagyományos – és kizárólagos napja – Nagypéntek. Ekkor készítették elő Jézus bölcsőjét, hiszen amint a test megszűnik, az alvó szellemnek és a pokolra szálló léleknek „bölcső” kell. Ez a bölcső színében továbbviszi Jézus testiségét, hiszen Krisztus lecsöppenő vére festi pirosra. A húsvéti tojásban eleve ott kell legyen az élet-test (kakasos udvarból kell származzon, persze régen csak ilyen volt), ám ez az élet-test a lobogó vízben áldozattá válik, csakúgy mint Krisztus, és az ő Szentlelke költözik „helyére”. Így a leány magába fogadta Krisztust.

A legény magához veszi a tűzzel szentelt vizet, és a szentséggel felkészült legény meglátogatja a szentséggel felkészült lányt. A legény felkeresi a nagyszombaton kisepert, kimeszelt, megtisztított lányos házat. Bekopogtat ajtaján (hadd ne írjam le, ez mit jelöl, elég ha a virágvasárnap termékenyítő körtáncainak szövegeire gondolunk: „Nyisd ki rózsám kapudat, kapudat, hadd kerüljem váradat...”). Ha a leány befogadja, a házon belül a legény működésbe hozza a teremtést, szertartásos viselkedésével: kihúzza magát, s egyenesen állva elmondja varázsló versét, „megigézi a lányt”. A leány azt a verset csakis a magáénak tekinti, s mert érti, kölcsönös feszültség, vibráció jelenik meg, s mivel mindketten tudják, mi jön eztán, az „izgalom” egyre fokozódik. A legény megfogja a leányt s az udvarra viszi, ahol a kútból vagy patakról hozott szentelt vízzel „megtermékenyíti”. Eztán a leány átadja a maga őrzött, írott tojását... és a legény hazavíve otthonába, saját „szent terébe" feltöri azt, és megeszi! Nem őrizgeti, hanem megeszi. Ezzel válik kerekké a „szeplőtlen fogantatás”... ezzel válnak méltóvá válnak a soron következő ünnep, a pünkösd felé vezető útra.

Húsvét rovatunk szakmai partnere a Magyar Turisztikai Ügynökség. Éld át idén otthonról a húsvét csodáit, fedezd fel és próbáld ki velünk legszebb hagyományait! Magyarország, a csodák forrása!