Működhet egy kapcsolat, ha csodálaton alapszik? – Jó kérdések felett félhetünk a Centrál színház misztikus thriller előadásán

Négy ember beszélget egy szobában. Egy pár, akik kislányuk születése óta először fogadnak látogatót, és a vendégek: egy másik páros. A cselekmény ideje mindössze az esti vendégség éjszakába nyúló néhány órája. Jenny, a fiatal anyuka biztos benne, hogy éjjelente kísértet jár a házukban, és mivel férje nem hisz neki, sőt, kineveti, követeli, hogy várják meg a hajnali 2 óra 22 percet mind a négyen. Ekkor jön be ugyanis a szellem a gyerekszobába már napok óta...

Jenny (Martinovics Dorina) tanárnő, férje, Sam (Lengyel Tamás) asztrofizikus. Az ő fiatalkori barátja a másik pár női tagja, Lauren (Ágoston Katalin), aki pszichiáterként dolgozik, párja pedig a hidegburkoló Ben (Mészáros András). A foglalkozásbeli különbségek már előre sejtetik, hogy a négy szereplő személyisége, életkörülményei, és előtörténetük is sok szempontból szembe áll egymással. Mindezt pedig bonyolítja a közöttük lévő viszonyrendszer: Ben éppen a Samékhez hasonló „gazdagok” lakásain dolgozik, ráadásul épp azon a környéken nőtt fel, ahol a vendéglátó házaspár újonnan érkezett „bevándorlóként” él.

A négy ember egészen máshogy áll a szellemek létezéséhez is, és kétségkívül ez a darabot leginkább összetartó szál. Persze nézőként mi magunk is állást foglalhatunk, hogy elfogadjuk-e a spirituális megközelítéseket, vagy a tudomány racionális magyarázatait választjuk, ugyanakkor az izgalmas, olykor kimondottan ijesztő jelenetek inkább szórakoztató keretet adnak azoknak a társadalmi és pszichológiai kérdésfelvetéseknek, amelyek a szellemeknél valószínűleg gyakrabban előkerülnek mindannyiunk életében.

Működhet-e egy kapcsolat, aminek az alapja, hogy az egyik ember feltétel nélkül felnéz a másikra, csodálja, és lesi a nagy kérdésekre adott magyarázatait?

Mi lesz egy ilyen kapcsolattal, ha történik valami megmagyarázhatatlan, ahol úgy tűnik, megáll a tudomány? Vagy van tudományos magyarázat, és épp az választja el az embereket, hogy be bírják-e azt fogadni, vagy a kényelmesebbnek tűnő misztikus, esetleg vallásos indoklást választják? Át lehet-e hidalni a társadalmi helyzet adta különbségeket egy egyszerű baráti vacsorán? És a szerelemben? Mit kezdünk a múlttal, számít-e egy ház elhunyt egykori lakójának az akarata, kell-e lelkifurdalást éreznünk, ha eltüzeltük a halott valamikori szeretett bútorait? És úgy egyáltalán... Hogyan állunk egymás érzelmi szükségleteihez, ismerjük-e egyáltalán azt, akivel egy fedél alatt élünk?

A Puskás Samu és Puskás Dávid fordította darab ha nem is feszegeti, de érinti korunk speciális kérdéseit. Megjelenik például a migrációs válság mint asztali beszédtéma, ami valószínűleg összeköti a XXI. század első felének európai asztaltársaságait, üljenek Londonban, vagy épp Budapesten. Az ehhez hasonló, korhoz kötött megszólalások azonban nem veszik el a hangsúlyt se az általánosabb emberi kérdésekről, sem pedig a Jenny és Sam kislánya körül ólálkodó kísértetekről.

A négy főszereplő játéka kifejező és élethű, pedig a darab végéig tartó bizonytalanságérzés hiteles fenntartása nem könnyű színészi feladat. A szerző helyében talán nem asztrofizikusként ábrázoltam volna az öntelt „alfahím” Samet, szerencsésebb lett volna valami „földibb” tudomány, de ettől függetlenül Lengyel Tamás kitűnően hozza a pökhendi, ellenszenves, ám az intellektusával hódítani tudó karaktert, Martinovics Dorina mellett pedig mi is beleborzongunk a fiatal anyuka éjszakáiba. Bár Sam és Jenny karaktere némiképp kidolgozottabb, az Ágoston Katalin-Mészáros András páros is meg tudja tölteni élettel a pszichiáter és a hidegburkoló alakjait.

A vizuális- és hanghatások tényleg ijesztően hatnak, és még egy dolog: Ben szerint ha egy házban szellem van, akkor ott hidegebb a levegő, Sam azonban úgy gondolja, hogy a termodinamika I. és II. törvényének megfelelően szellemek nem létezhetnek, a félelemtől hűlnek le a végtagjaink, ezért fázik, aki attól fél, hogy szellem tanyázik mellette. Akárhogy is, az én tenyerem fázott az előadás alatt!

Ahhoz, hogy megtudjuk, mi történik hajnali 2:22-kor, meg kell néznünk a Puskás Tamás rendezte előadást, melynek premierje 2022. december 30-án volt 20:22-kor. Az előadás február végéig összesen 11 alkalommal lesz megtekinthető a Centrál Színházban.

Nyitókép: Centrál színház