Karácsonyi filmes klisék, amiket milliószor láttunk, mégis szeretünk

„Jaj, ez olyan klisé” – mondjuk az unásig ismételt történésre vagy épp jelenetre, ami mára elvesztette erejét, semmi eredeti nincs benne. A klisé szó a francia cliché kifejezésből ered, mely azt jelenti: nyomódúc, átvitt értelemben azonban a közhelyekre is használják a franciák, így mi is. Bár a klisé jelzőt sokszor negatívnak tartjuk, a filmekben megalapozott a szerepük. Az a feladatuk, hogy ismerős helyzetet teremtsenek a néző számára, de nem a valóságot mintázva, hanem egy korábbi moziélményt lemásolva – újra és újra. Ez az ismétlődés azt eredményezi, hogy ha az ember leül egy film elé, és abban jön egy klisés rész – például csók az esőben, szerelmesek újra egymásra találása a reptéren, a horrorfilm szereplője a párás tükörbe nézése a fürdőszobában stb. –, akkor tudja, hogyan „kell” érezne magát, merre megy majd tovább a cselekmény. Nem kell szaporítani feleslegesen a szót, meg extra jeleneteket felvenni, egyből értjük, miről van szó. Vannak, akik neheztelnek ezekre a jelenetekre, mondván, Hollywoodban már nem tudnak újat kitalálni, mások viszont kellemes ismerősként üdvözlik ezeket. Karácsony közeledtével megnéztük, hogy az ünnepi mozikban vajon milyen ismétlődő elemeket találunk.

Az elbűvölő kisváros, mint fő helyszín

Az Amerikában játszódó ünnepi filmekben sokszor kerekednek fel szereplőink, átutaznak több államot azért, hogy karácsonykor otthon lehessenek a szeretteikkel. A tengerentúlon nem ritka, hogy csak évente egyszer találkoznak a nagyobb családok, mert a gyerekek több száz kilométerre lévő nagyvárosokba költöztek, miután kirepültek a fészekből. A felhőkarcolós New York-i forgatagot szívesen hagyják hátra egy kis nyugalomért cserébe, amit a vidéki apró települések, szülővárosok nyújtanak számukra. A Kőkemény családban például a karrierista Meredith (Sarah Jessica Parker) kíséri el párját, Everettet (Luke Wilson) annak családjához az ünnepekre, a Holidayben pedig Amanda (Cameron Diaz) cseréli le Los Angeles-i villáját Iris (Kate Winslet) kis angol házikójára karácsony idejére. Sok-sok filmben feltűnik még ez az elem, kidomborítva a kisvárosi bájt, ahol az ember rájön, mi is igazán fontos az életében – például a csodák, a szeretet, na meg a szerelem.

Szerelembe esés karácsonykor

A Valentin-nap után a karácsony az, amikor a filmek leggyakrabban előhozakodnak a szerelem témakörével, hiszen ebben az időszakban az ember amúgyis érzelmesebb. A havas táj, a feldíszített utcák és házak, a nonstop csilingelő zene nagyon jó alapot teremt ahhoz, hogy főszereplőink egymásba szeressenek. Lehet ez egy régi szerelem újra fellángolása, egy váratlan találkozásból adódó románc, vagy egy megromlott kapcsolat helyrehozása, a lényeg, hogy az ünnep beköltözik mindenki szívébe és megjavítja az esetleges hibákat, elfedi a hiányosságokat. A Holiday, és a legnagyobb klasszikusok egyike, az Igazából szerelem is ezt a témát dolgozza fel, de ide sorolható a 2019-es Múlt karácsony is.

Az ünnep megváltoztatja a legmogorvább embert is

A karácsonyi filmekben mindig van egy vagy több szereplő, aki a többiekkel ellentétben ki nem állhatja az ünnepet. A legrégebbi ilyen karakter Ebenezer Scrooge Charles Dickens Karácsonyi ének című 1843-as regényéből, amelynek millió filmes és animált adaptációja született azóta. Scrooge, az idős, lelketlen uzsorás megveti az ünnepi felhajtást, de miután meglátogatja őt a múlt, a jelen és a jövő karácsonyának szelleme, mintha kicserélték volna: kedves, együttérző emberré válik. Hasonló személyiségfejlődésen megy keresztül a Télapuban Scott Calvin (Tim Allen), aki kénytelen magává a Mikulássá változni, a Jim Carrey által zseniálisan alakított Grincs, a Kelekótya karácsony házaspárja (Tim Allen és Jamie Lee Curtis), valamint Brad és Kate (Vince Vaughn és Reese Witherspoon) is a Négy karácsonyból.

Veszélyben az ünnep!

… és valakinek meg kell mentenie. Vagy a Mikulás helyett kell kézbesíteni az ajándékokat (Télapu, Mi a manó), esetleg magát az öreg ajándékhozót kell megmenteni (A Mikulás-mentőakció), vagy kiderül, hogy egy szál gyerek ajándék nélkül marad, ha valaki nem cselekszik (Karácsony Artúr). Néha aztán nem is úgy általánosságban van veszélyben a karácsony, hanem „csak” egy-egy család ünnepe siklik félre, mint például a Reszkessetek, betörők!-ben vagy a Karácsonyi vakációban. Úgy tűnik, hogy a forgatókönyvírók szeretik ezzel borzolni a nézők idegeit, de aztán persze minden jó, ha a vége jó.

Bár évtizedek óta folyik a vita arról, hogy a Drágán add az életed! karácsonyi mozi-e, jelen cikk szerzője szerint az, hiszen a Nakatomi Plaza túszait Szenteste szabadítja ki John McClane (Bruce Willis), így valójában ott is megmentik sokak ünnepét!

Csoda történik

Valamiért a karácsony az az ünnep, amit a legtöbbször a mágikus történésekkel kapcsolnak össze az írók, forgatókönyvírók. Az egyik legrégebbi karácsonyi film, Az élet csodaszép is ezzel operál, amikor az elkeseredett, öngyilkosság szélére jutott üzletembert egy angyal látogatja meg, ő tántorítja el végzetes tervétől. De ha kicsit még jobban visszamegyünk az időben, ott van E.T.A Hoffmann Diótörője, ami először balettként lett népszerű, de mára számos formában vászonra vitték. Aztán ide sorolhatjuk (ahogy a neve is elárulja) a Csoda a 34. utcában című klasszikust, amit ugyan itthon kevésbé ismernek, de a tengerentúlon nagyon szeretik az ünnepek idején megnézni. A Polar Expressz főhőse varázslatos vonattal utazik az Északi-sarkra a Mikuláshoz, a Télapuban szintén ott a mágia, és még sorolhatnánk.

Mindig esik a hó, és mindig jókor

Bár nekünk, magyaroknak is a fehér karácsony az igazi (még akkor is, ha már évek óta nem esett december 24-én a hó errefelé), a világ nagy részén, főleg a déli féltekén nem számíthatnak ilyesmire – Ausztráliában például a tengerparti grillezés a szokás ilyenkor. Mégis, a legtöbb karácsonyi moziban hótakaró borítja az utcákat, amikor elérkezik a Szenteste vagy karácsony napja, és hópelyhek függönyén át néz be a kamera a házak ablakán, ahol épp a családtagok szeretetben bontogatják az ajándékokat vagy isszák a tojáslikőrt és eszik a pulykát.

Klisés? Mindenképp! Szeretjük? Mindenképp!