Tara Westover – A tanult lány
Kezdjük is egy olyan könyvvel, egy olyan élettörténettel, amit nehéz elhinni. Nehéz elhinni, hogy a 21. században még előfordulhat hús-vér Maugli-történet – annyi különbséggel, hogy főhősünket nem Mauglinak hívják, hanem Tara Westovernek. Tara Westover Idaho hegyei között élt szüleivel és 6 testvérével egy farmon, a világtól szinte teljesen elzárva. Nem járt iskolába, mindennapjaiban gyógynövényfőzeteket készített, és egy roncstelepen segédkezett üldözési mániás, világvégére készülő édesapjának. Tara végül rájött arra, hogy nem normális, hogy nem járhat iskolába, hogy semmit sem tud a világról a gyógynövényeken kívül, hogy nincs se születési anyakönyvi kivonata, se iskolai bizonyítványa, se jövője. Rájött, hogy csak tanulással mentheti meg önmagát, így léphet ki kőkorszaki, testileg és lelkileg is bántalmazó életéből, amelybe despota szülei belekényszerítették. Önerőből, autodidakta módon képezni kezdte magát, hogy leplezetlen kíváncsisága és halhatatlan tudásvágya egészen Cambridge-ig, és egy doktori diplomáig juttassa. Tara Westover, a Maugliból lett tanult lány mindössze 31 évesen írta meg szokatlan élete történetét.
Édith Piaf – Rózsa és tövis
Könyvajánlóm sorát a francia sanzonénekesnővel, „Párizs lelkével” folytatnám, akinek drámáját Jean Mareska és Philippe Crocq vetette papírra azzal a céllal, hogy a megrágott, majd kiköpött Édith Piaf életéből származó tanulságokat a jövő nemzedéke is levonhassa. Hogy miért? Mert kívülállóként az átlagember nem látott mást, csak egy nyomorból sikerbe, csillogásba ívelő karriert, ám a színfalak mögött valójában egy nyomorból nyomorba jutó történet bújt meg. Gyermekkori ivás, munkamánia, morfiumfüggőség, halott gyermek, világhírnévnek álcázott pusztító üresség, kihasználtság, állandósult bűntudat – ez mind része volt a sanzonénekesnő élettörténetének, aki talán akkor kapta meg a legtöbb szeretetet, amikor gyermekkorában kurvák nevelgették. De túlélt. Ez a lényeg: Édith Piaf maga volt a túlélés, remény. Aki akkor is kitartott, amikor legtöbbünk feladta volna.
Elizabeth Wurtzel – Prozac-ország
A világ egyik legnehezebb feladata túlélni a klinikai depressziót. Bárki, aki ezzel kapcsolatos csatáját papírra vetette, helyet érdemelne ebben a válogatásban, én mégis Elizabeth Wurtzelt választottam, aki maga is állandó harcot vívott a poklok poklával. Nem kérte, mégis megkapta, mert a depresszió nem válogat. Bárkire lecsaphat, bárkit fojtogathat. Mindezt leírta, mert a nehéz időkben egymás kapaszkodói, nem pedig farkasai kell legyünk, és mert nagyon nem oké, hogy az orvosok bárkinek, aki szomorúságra, depresszióra panaszkodik, felírnak valami szupergyógyszert – például a Prozacot –, hogy mindenhol mesterségesen boldoggá tett, ketyegő bombaként élő emberek rohangáljanak. Ez a könyv Elizabeth Wurtzel személyes kitárulkozása az öngyilkossági kísérleteiről, a depressziójáról, a pszichiátereiről és a felépüléséről.
Szabó Magda – Magdaléna
Az inspiráló női történetek között természetesen helyet kap egy magyar példakép is, Szabó Magda. A Kossuth-díjas írónő számos életrajzi regényt írt, ám a fiatal Szabó Magda életéről szóló Magdaléna mégis más: a szerzők a Für Elise nyomába erednek, az el nem készült folytatáséba, hogy a soha meg nem írt történetet apró töredékmorzsákból, kéziratokból és interjúkból alkossák meg. Korabeli fényképekből látjuk második szerelmét, Bécs városát, az írásos hagyatékból megtalált regénytöredékek és az előkerült levelek pedig a történet szálait fonják, hogy alaposan megismerhessük Bécs és osztrák származású férje, Gerhard Ehrich iránt érzett szerelme történetét. A Magdaléna a 16 éves, kérdőjelek között tipródó Szabó Magdát tárja szemünk elé azután, hogy Debrecenből kilépett a nagyvilágba, de még azelőtt, hogy világhírűvé vált volna.
További cikkek a témában:
5 VÍRUSFILM, AMIK RÁÉBRESZTENEK, HOGY LEHETNE SOKKAL ROSSZABB IS A HELYZET
FÉLSZ A VÍRUSTÓL? AKKOR ITT AZ IDŐ HORRORFILMET NÉZNI!
KULTÚRA ÉS KIKAPCSOLÓDÁS OTTHONRA – ÍGY NE UND A KARANTÉNT!
