Kult

Hogy tűnt el az idő, a nők nagy keserűségére? – A Gergely-naptár története

1582-ben a naptár megváltoztatására volt szükség, így bevezették a ma is használatos Gergely-naptárt (más néven gregorián naptárt), ám ez nem várt ellenállást okozott. Több nap kitörlésével járt, volt, aki fogságba került érte, máshol fellázadt tömeg követelte vissza az elveszettnek hitt időt. A nők különösen morcosak voltak, hogy pikk-pakk öregedtek egy negyed évet.

Mi volt a Gergely-naptár előtt?

Európában addig Julius Ceasar naptárját (Julian-naptár) használták, egészen 45 óta. Ezt Alexandriai Szoszigenész, az Egyiptomban élő, görög származású csillagász dolgozta ki: az évet 365 napban és hat órában határozta meg, vagyis egy év 365 napból és egy negyednapból állt. Ezt úgy tudták naptárrendszerbe foglalni, hogy négyévente 366 napos volt egy év, ez volt a szökőév. Vagyis a 365 napon felüli negyednap 4 év alatt gyűlt össze egy egész nappá.

Miért kellett megváltoztatni?

A gondot az okozta, hogy egy év tulajdonképpen az az idő, amennyi alatt a Föld megkerüli a Napot. Ezt nevezik szoláris vagy tropikus évnek (a két tavaszi napéjegyenlőség közti időszak). Ez viszont nem olyan szám, amit ki lehetne fejezni kerek időegységben. Szoszigenész a 365 napon felül 6 órát számolt, de a pontos idő valójában 365,2422 nap, azaz 365 nap, 5 óra, 48 perc és 46 másodperc. Tehát tényleg csaknem 6 óra, de mégsem teljesen annyi. Ez az eltérés évente 11 perc és 14 másodperc,

ami viszont összeadódott az egymást követő évek során, és négyszáz év alatt háromnapos hiányt jelentett.

Ez pedig már gondot okozott a mezőgazdasági munkák szervezése és az egyházi ünnepek időpontja tekintetében is, mivel azokat a Nap és a Hold helyzete alapján határozták meg. Ezért lett szükség a több mint 1500 évig érvényben lévő naptár megreformálására. Egész naptárvita alakult ki annak nyomán, milyen módon történjen ez a változtatás. Mi több: ez a vita több évtizeden át húzódott!

Így oldották meg a problémát

A vita végeredményeképpen született meg az a naptár, amelyet XIII. Gergely nevéhez kötünk. Pedig ő voltaképp csak kihirdette a változtatást, amelyet Aloysius Lilius olasz csillagász dolgozott ki, majd Christophorus Clavius német matematikus és csillagász tökéletesített. Az alapja Szoszigenész rendszere volt, de a Gergely-naptár úgy oldotta meg a 11 perces eltérést, hogy a szökőévek számát megkurtította: a kerek évszázadok közül azok, amelyek nem oszthatóak 400-zal, hiába szökőévek lennének, maradnak 365 naposak. Így például 2000 szökőév volt (366 napos), 1900 viszont nem. 

Persze még így is marad némi eltérés a szoláris évhez képest, de ez csak 3320 év alatt tesz ki egy 1 napos eltolódást.

A számítások szerint ez a plusz egy nap csak 4782-re gyűlik majd össze.

Magyar virtus: fogság és fenyegetés

Amikor a Gergely-naptár életbe lépett, az addigra felgyűlt 11 nappal valamit kezdeni kellett, így egész egyszerűen töröltek 11 napot abból az évből. 1582 tehát 345 napos volt: október 4-ét rögtön október 15-e követte a naptárban. Persze nem világméretű, azonnali változásról volt szó: csak Itáliában, Lengyelországban és Portugáliában éltek ezzel a gyakorlattal, a többi ország csak lassan, több évszázad alatt tért át a gregorián naptárra, amely a civilizáltság, a nyugati kultúra jelképévé is vált a Julian-naptárral szemben.

Magyarország már igen korán, 1587-ben elfogadta a Gergely-naptárat, amikor október 21-e után rögtön november 1-je következett.

Persze a „magyar virtus” most sem hazudtolta meg magát. Vannak már 1582-ben is az új naptárrendszer szerint kiállított iratok, ugyanis a szepesi káptalan már ezt használta az oklevelek kiállításakor, de sokan ragaszkodtak volna a rég megszokott Julián-naptárhoz. Az ügyet országgyűlés elé is vitték, volt, akit fogságba is vetettek miatta: a nagybányai protestáns püspöknek, Bánfihunyadi Bencének hívei ilyen büntetést véltek méltónak, amiért az új naptár mellett tette le voksát. 1599-ben az országgyűlésnek kellett kimondania, hogy be kell tartani a megreformált naptárat, Mátyás főherceg pedig a nyomda kisajátításával fenyegette meg a lőcseiket, ha továbbra is a Julian-naptár szerint nyomtatják a kalendáriumot. Volt, ahol még az 1640-es években is makacsul ragaszkodtak a régi naptárhoz, és csak azért is aszerint állították ki az iratokat.

Durcás nők és dühödt munkások

Máshol sem ment egyszerűen: az angol naptárat csak 1752-ben változatták meg, méghozzá úgy, hogy az addig március 25-én kezdődő évet január 1-jei kezdésre módosították.

Így negyedévet „öregedtek” az emberek egyik napról a másikra, és a nők bizony igen dühösek voltak emiatt.

A munkások is felhördültek, mert úgy érezték, hogy oda van háromhavi bérük, és a lordot üldözőbe vették, azt kiabálva, adja vissza a 3 hónapjukat.

Nem volt hát könnyű menet, amíg a világ lemondott a jól megszokott, ám zavaró eltéréseket okozó naptárrendszerről, és megbarátkozott az újjal. Hosszú évszázadok alatt terjedt el, Görögországban például csak 1923-ban vezették be. Ma számunkra már természetes, hogy január 1-jén kezdődik az év, ismerjük a szökőnapok, szökőévek rendszerét. Mindezt pedig a XVI. században élt tudósoknak köszönhetjük, akiknek zsenialitását jelzi, hogy ma sem tudunk jobb, a napévet pontosabban lekövető rendszert kitalálni.

Ajánljuk még:

„Évente minimum 300 különböző új receptet főzünk meg együtt”: Borbás Marcsival és Antal Csillával a Konyhám 200. adása kapcsán beszélgettünk

Borbás Marcsi Konyhám sorozatának 200-ik adását látjuk ma az egy.hu oldalán. Ez alkalomból páros interjú keretében villantjuk fel a műsor készítésének kulisszatitkait. Antal Csilla tíz éve segíti Marcsit a konyhában. Ahol egyikük mozdulata véget ér, ott kezdődik a másiké: ebből a szimbiózisból bontakoznak ki hétről-hétre a sokunk által kedvelt finomabbnál-finomabb receptek. 

 

Már követem az oldalt

X