„Hiszek a klasszikum erejében” – Interjú Teremi Trixivel, a legfrissebb magyar színház vezetőjével

Kult

„Hiszek a klasszikum erejében” – Interjú Teremi Trixivel, a legfrissebb magyar színház vezetőjével

A 21. században, egy világjárvány közepén is alakul még új színház Magyarországon. Rátonyi Róbert – akiről a csákvári társulat a nevét kapta – biztosan büszkén figyeli fentről, ahogy a Vértes szívét a kultúra újra elkezdi éltetni. A társulat és színház vezetőjével, Teremi Trixivel beszélgettünk, akit szubrett főszerepei miatt méltán ismerhet a színházba járó közönség országhatáron innen és túl. Interjúnk.

Hogyan talált éppen Csákváron otthonra az általad vezetett társulat?  

Három éve alakultunk Nívót produkció néven, és annyira sikeresen működtünk ez alatt az idő alatt, hogy már éppen megérett bennem a továbblépés gondolata, amikor a Covid-időszak közepén, derült égből villámcsapásként Illés Szabolcs polgármester úr a tavasz végén felhívott egy nem mindennapi ötlettel. Csákváron nemrég épült fel egy gyönyörű művelődési központ, ahol, ha szeretnénk, mi lehetnénk az állandó társulat – mondta. A helybeliek jól ismernek minket, hiszen évek óta vittük Csákvárra a programjainkat, műsorainkat, ami bizalmi helyzetet eredményezett az önkormányzattal. Én éppen most jutottam el oda, hogy a társulatom színház néven, színházként működjön tovább, és fantasztikus, hogy egy fenntartótól meg is kaptuk az ehhez szükséges hátteret.

Miért Rátonyi Róbertről neveztétek el Magyország legújabb színházát?

Természetesen hosszas gondolkodás előzte meg a névválasztást, de végül azért maradtam Rátonyinál, mert ő egy olyan kimagasló figurája volt a huszadik századnak, aki nemcsak az ének és tánctudásával, karakterformáló képességével, hanem egész lényével kiemelkedett a pályatársai közül – publicistaként, rendezőként és tévés műsorvezetőként is dolgozott. Mi is szeretnénk olyan széles művészi spektrumon mozogni, amit ő képviselt. Rátonyi huszonnyolc éve nincs már közöttünk, de egyáltalán nem felejtődött el a személyisége és az sem, amit letett a szakmában. Jól jön nekünk, hogy a közönség egy része még mindig emlékszik rá, és „örök Bóni grófként” az operett műfajával kötik őt össze, hiszen ez a műfaj a mi társulatunk fő profilja. A jövőben mindent meg fogunk tenni, hogy tovább vigyük Rátonyi művészi örökségét.

Merész dolog most színházat alapítani, amikor a színházak szinte panganak, a művészek egy része kénytelen új munka után nézni. Mit tapasztaltál, mi volt erről a szakma véleménye?  

Hozzám csak pozitív, megerősítő vélemények jutottak el, amin magam is meglepődtem. Kossuth-díjas, meghatározó személyiségek hívtak fel, Galambos Erzsi személyesen fejezte ki, mennyire örül nekünk. Június elején jelentettük be ezt a hírt, amikor az egész szakma állt, nálunk szerencsére mégis zajlottak a dolgok. Azóta megtartottuk az első hivatalos csákvári premiert.

Kis túlzással a bemutató óta felfokozott emocionális hangulatban vagyunk, mi és a város is.

Hányan laknak Csákváron, mennyi nézőre lehet majd számítani?

5000 fős településről beszélünk, aminek valaha komoly kultúrája volt, hiszen van ott egy gyönyörű Eszterházy kastély, ahol anno még színházi előadásokat is tartottak. Többször szerették volna, hogy Csákvár újra része legyen a kulturális áramlásnak, és óriási dolog, hogy ez végre sikerülni fog.

 

Távoli víziónkban viszont az szerepel, hogy olyan minőségi kulturális életet teremtsünk a Vértes közepén, aminek a híre a fővárosba és az egész országba eljut majd. Egyelőre minden bemutatónkat egyszer fogjuk helyben eljátszani, de ha hírünk megy, reméljük, eljön majd a közönség az anyaszínházunkba is.  

Ehhez csak egy dolog kell, hogy jó előadások szülessenek. Az első bemutatótokkal, a Csárdáskirálynővel nehéz kudarcot vallani. A ti előadásotok miben volt új, miben volt más, mint az elmúlt évtizedek számos Csárdáskirálynő feldolgozása?  

Mivel ismételten a rendezők korát érjük, valóban nagy divat mostanában újragondolni a régebbi darabokat, érdekesebbé, izgalmasabbá tenni őket. Én viszont hiszek a klasszikum erejében, és ebben megerősítenek a saját tapasztalataim: közel harmadik évtizede járom az országot és a világot az operett műfajával. Azt látom, hogy a klasszikusan bemutatott darabok érik el a legnagyobb sikert, ha úgy is van eljátszva, ahogy azt annak idején megírták.

Ha az ember beleköthetetlen szereposztást tesz a színpadra, akkor nem tud nem érdekes lenni egy 1920-as szövegkönyv, mert eleve más lesz attól, hogy mai emberek játsszák, a mai lendületükkel, energiájukkal, modern személyiségükkel keltik életre a leírtakat. Szerintem sok esetben elrontják az operetteket a sok csavarral, pedig a szereposztásra kellene nagyobb hangsúlyt fektetni: ez a műfaj nem él meg egyéniségek nélkül, a legkisebb szereplőnek is karakternek kell lennie.

Egy operettben mindig pengeélen táncol, hogy mitől lesz valami professzionális vagy éppen már ízléstelenül gagyi.

Ha jól értettem, akkor utazó társulatból, utazó színház lettetek.

Igen, folyamatosan tervezünk utazni a Csákváron bemutatott előadásainkkal. Májusban lesz az új bemutatónk, Lehár Ferenc Cigányszerelem című operettje, a díszlet már kifejezetten Csákvárra készül, ott lesznek a próbák is. Ez egy újabb mérföldkő lesz az életünkben. Talán a jövő évadtól már Csákváron is tudunk több előadást is tartani egy-egy bemutatóból.

 

Egy állandó játszó- és próbahelyszín minőségemelő tud lenni egy társulat életében. 

Igen, a magántársulatoknak általában nincs állandó játszóhelyük, ezért is tartom nagy dolognak, hogy két és fél éves működésünk után megkaptunk, felavathatunk egy vadonatúj színházi teret. Ezt megelőzően mi is legalább tíz különböző helyen próbáltunk, ami nagyon sokszor olyan problémákat szült, ami az alkotástól vette el az időt.

Más így vezetni egy társulatot, hogy a tagokkal évtizedekig jó barátságban, kollégaként dolgoztatok?

Én elsősorban mindig is színésznő maradok, de most kormányoznom kell ezt a társulatot, erre vagyok hivatott. Sok olyan művész játszik nálunk, akiktől én annak idején a szakma fortélyait elleshettem. Megpróbálom azt az egyensúlyt megtalálni, hogy határozottan átvigyem az elképzeléseimet, de maradjak meg kollégaként változatlan tisztelettel mindenki felé.

 

Kikre számítotok a jövőben, akik erősítik majd a Rátonyi Róbert Színház csapatát?

Állandó művészünk Oszvald Marika, Hűvösvölgyi Ildikó, a musicales kollégák közül Mahó Andrea, Csengeri Attila is rendszeresen fellépnek nálunk. Sokan játszanak itt az Operettszínház nagy egyéniségei közül, többek között Kállay Bori és Faragó András, de énekel nálunk Frankó Tünde is. Van még egy-két kolléga, akiket nem titkolt célom becserkészni: reméljük 2021-ben már elmondhatom majd, hogy nálunk is játszik Dolhai Attila.

Ajánljuk még:

„VILLÁZTÁK A GANAJT, ÉN MEG MENTEM UTÁNUK, ÉS NYOMTAM AZ ADY-VERSEKET” – INTERJÚ CSUJA IMRÉVEL
„MULASSATOK, NE VERSENYEZZETEK!” – INTERJÚ BERECZ ISTVÁNNAL
MIKOR NÉMÁK, AKKOR ORDÍTANAK – EMLÉKEZÉS A 103 ÉVE SZÜLETETT SZABÓ MAGDÁRA

„Duracell-ember vagyok, de kell a folytonos kétkedés” – Interjú Scherer Péterrel
Kétkeréken vagy egykeréken gurulni, de kertészkedni, tenni-venni is nagyon szeret. Ha most nem volna kényszerpihenőn, valószínűleg már Lisszabonban nézné a metálkék óceánt feleségével, akivel májusban ünneplik házassági évfordulójukat. Mindenben megtalálni az örömöt és a feladatot, többek között ez az örökmozgó háromgyerekes édesapa, színész, rendező Scherer Péter életfilozófiája, aki elmondása szerint egy másik életben talán idegenvezető lenne. Olyan, aki sok nyelven beszél. Interjúnk.