A szakemberek szerint a gyep optimális magassága négy centiméter körül mozog, de személy szerint kicsit megengedőbb vagyok. Ha a gyepünket az ökológiai szemlélet szerint szeretnénk ápolni (márpedig miért ne úgy szeretnénk), akkor a kicsit magasabb fűszálak is beleférnek. Ha mégis a fűnyírás mellett döntünk, akkor a lenyesett füvet érdemes összegyűjtenünk, és azt szalmával keverve mulcsként elhasználnunk, vagy a komposzthoz adnunk.
Ha elindul a lombhullás, ugyancsak érdemes összegyűjtenünk az avart - bár nem a kert minden részén. Én azt vallom, hogy azokon a részeken, ahol szeretnénk némi díszkerti jelleget is megőrizni, összegereblyézhetjük az avart, de amit összegyűjtöttünk, azt a kertünk egy félreesőbb részén kupacoljuk össze - jól fog jönni a nálunk élő élőlényeknek.
Az avarkupacok alatt otthonra lelhetnek a sünök, ahogyan sok más hasznos rovar is, ráadásul az avar bomlása során rengeteg tápanyaggal látja el a földet. Ezért szoktam több helyütt érintetlenül hagyni a lehullott faleveleket, és tapasztalataim szerint semmivel sem rosszabb itt a fű, sőt - sokkal gazdagabb fajösszetételről tudok beszámolni azokon a területeken, ahol egyáltalán nem gereblyézem össze a faleveleket.
A nagykönyv szerint az avar akadályozza a fényt, a szellőzést, alatta a fű rothadásnak indulhat, és a mohásodást is elősegítheti, de azért ez nem olyan egyszerű- számos negatív környezeti feltételnek kell egyszerre teljesülnie ahhoz, hogy a legrosszabb süljön ki belőle. Ha láthatóan beteg a lomb, vagy romlott gyümölccsel van tele a föld, akkor természetesen távolítsuk el a nemkívánatos dolgokat, de ezt leszámítva a tapasztalat azt mutatja, hogy egy ökológiai szemléletű kertben az avar inkább kincs, mint munkát adó dolog. Egy jó ültetési elrendezéssel ráadásul a szél majd teszi a dolgát, és tavaszig befújja a leveleket a környező sövények alá, amelyek így egyben egy takarást is kapnak- grátiszban pedig egy kevés plusz tápanyagot.
A gyepszintben legalább annyira fontos a diverzitás, mint a kert egészében, ezért ideje elfelejtenünk a holland gyepet, és vele együtt a gyep gyomirtását is. A pitypangnak és a lóherének igenis helye van a fűben, ahogyan sok más gyomnövénynek nevezett segítőnknek is. A facélia vagy mézontófű például nagy segítője a beporzóknak, emellett javítja a talajszerkezetet és fonalféreg riasztó hatással is rendelkezik. A bíborhere szintén egy rovarmágnes, ami megköti a nitrogént is, lazítja a talajt és segít a vízháztartás szabályozásában. Az ismertebb fehér here vagy lóhere pedig nemcsak a kert ökoszisztémájának hasznos, hanem nekünk, embereknek is, hiszen virága és levele is ehető, ráadásul a népgyógyászatban ismert köszvényellenes, vértisztító, vese- és nyirokrendszer támogató hatása is.
Ősszel sort keríthetünk a gyep szellőztetésére, felülvetésére is- amelyhez ma már számtalan fűmagkeveréket felhasználhatunk. Érdemes a bio változatokat keresni, és az egyedi igényekhez igazodva választani az árnyéktűrő vagy éppen a szárazságtűrő fűmagkeverékek között. Gyeptrágyaként is csak a bio szereket tudom elképzelni- lehetőleg mellőzzünk minden műtrágyát és vegyszert, mert rendkívül károsak a talajéletre. A gyeptrágyát érdemes esős napok előtt kijuttatni, hogy a rázúduló eső bemoshassa a talajba- így tud majd a legjobban hasznosulni.
