Egy pap, aki apa is – gondolatok A döntés című dokumentumfilm kapcsán

Kilenc év titok

Polgár Róbert római katolikus plébános Murakeresztúron, a magyar-horvát határtól nem messze. A hívek szeretik, elismerik, igazi közösségépítő pap, a helyi focicsapat tagja, programok szervezője, fiatalok lelki vezetője. Amikor pedig papi feladatai engedik, autóba ül és hazautazik a családjához. Csakhogy nem a szüleit, testvéreit, rokonait látogatja, hanem saját családját, párját és gyerekeit. Robi atya ugyanis háromgyerekes édesapa, aki mindössze heti 12 órát tud a családjával tölteni, és hiányát két kislánya, kisfia egyre jobban érzi. Kilenc éve tart már ez a kettős, titokkal terhelt élet. A helyzet nyomasztó és tarthatatlan, így főszereplőnknek döntést kell hoznia:

lemond papi hivatásáról, ezzel kockáztatva a közösség szétesését, vagy továbbra is titokban, rejtőzködve neveli fel gyermekeit?

Ez a kiindulópontja Ugrin Julianna és Vízkelety Márton A döntés című dokumentumfilmjének, amit a 19. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon mutattak be.

Búcsú és új szerep

A film alkotói évekig követték Polgár Róbert életét. Egészen közel tudtak kerülni a családjához és a falu közösségéhez is. Láthatjuk, hogy a gyerekek életébe a sok év alatt mennyire beépült, hogy társaságban nem beszélhetnek apaként az édesapjukról, hiszen ő pap.

Külön pszichológiai elemzést érdemelne Róbert élettársának helyzete is, aki kilenc éven keresztül vállalta ezt a titokkal átszőtt életet,

elmondása szerint soha nem kérte arra a férfit, hogy hagyja ott a hivatását. Nem játszák meg magukat a kamera előtt, valódi életükbe, mindennapjaikba, és a szent dilemmába engednek betekintést. A film angol nyelvű verziója éppen ezért a Holy Dilemma címet kapta.

A film egyik legerősebb jelenete, amikor Robi atya az utolsó miséje után kiáll a templom ajtajához és a hívek egyesével búcsúznak el tőle. Sokan sírnak, egy gyerek zokog, ez az a pont, amikor a nézőként megértjük, mit is jelentett személye a falu közösségének. Végül továbbra is a murakeresztúri közélet fontos szereplője marad, ugyanis ma már ő a polgármester. 

Ki követ el bűnt?

Hasonlóan megrázó jelenet játszódik le az egyházközség képviselő testületének utolsó ülésén is. „Nem azt mondom, hogy tiszta vagyok, de őszinte vagyok a Jóisten előtt. Bármennyire is furcsa, én tudom azt, hogy bűnt nem követek el. Bűnöm az talán, hogy eddig húztam” – mondja munkatársainak Róbert. 

Viszont ha az egyház nézőpontjából szemléljük, a pap bűnös életet élt, mivel a Római katolikus egyházban kötelező a cölibátus, a házasságról és a szexuális életről való lemondás. A cölibátus eltörlésének gondolata rendszeresen felmerül, állandó vita tárgya. Ferenc pápa a szabály megtartása mellett áll ki.

Ugrin Julianna és Vízkelety Márton filmje egy valós problémára mutat rá, de nem mond értékítéletet. A film célja nem az ítélkezés, hanem egy ember, egy család, és egy közösség sorsának bemutatása. A nézőnek olyan érzése támad, mintha mindenki tudná Robi atya titkát: a közelében dolgozók, falu és az egyház is.

Mégis valamiért a közös hallgatás mellett döntöttek.

Mikor a plébános elmegy a püspökhöz és a felmentését kéri, kiderül, hogy a püspök előtt is nyílt titok volt, hogy a papnak családja van.

Fotó: HBO

A filmet nézve egyre inkább gyarapodtak a kérdéseim: ha Robi atya bűnös, nem bűnös-e ugyanúgy a Magyar Katolikus Egyház is, amiért hagyta, hogy a törvényeiket megszegő pap folytassa a szolgálatot: misézzen, kereszteljen, párokat adjon össze? Adott esetben megtévessze a híveit?

Az is kiderül: Robi atya esete nem egyedi.  

Hibázott-e az egyház, hogy ezt hagyta? Van-e ételme ilyen pszichés tehernek kitenni a papokat? Vagy azért hagyták, mert mégse olyan fontos a cölibátus, mint az, hogy a híveknek rátermett lelki vezetőik legyenek? Ha pedig ez az ok, akkor nincs itt az ideje felülbírálni a törvényt?

„Tanulság nekem, tanulság a világnak”

Hogy hányan folytatnak Magyarországon Robi atyához hasonlóan kettős életet, nem tudni. „Európában évente több mint 100 pap hagyja el a hivatását. Ez a szám egyre nő” – olvashatjuk az utolsó képkockák után. 

A katolikus egyház hagyományaihoz ragaszkodók valószínűleg provokatívnak, ellenszenvesnek tartják majd a filmet. Mások pedig úgy látják majd, Robi atya története tökéletes példa arra, miért kellene felülbírálni, megszüntetni a papi nőtlenséget. Akár egyik, akár másik táborhoz is tartozik valaki, ezt a filmet kár kihagyni. 

„Tanulság nekem, tanulság a világnak….és nem én vagyok egyedül” – fogalmaz a filmben Polgár Róbert. Szavaival nehéz vitatkozni. A film itthon és akár külföldön is új párbeszédet indíthat el a témában.

Nyitókép: HBO