Egy nagy utazó játszótér és több cirkuszi generáció élén – interjú Richter Flóriánnal

Kult

Egy nagy utazó játszótér és több cirkuszi generáció élén – interjú Richter Flóriánnal

Cirkuszigazgató, artista, állatidomár. Tárgyal, szervez, sátrat és karámokat épít és bont. Ha kell, targoncát kezel, kamiont vezet vagy aggregátort szerel. Röviden: menedzseli a társulatát. Ismerjétek meg ezt a sokoldalú embert, Richter Flóriánt.

Bár a Richter Flórián Cirkusz az egyik legfiatalabb utazó cirkusz Magyarországon, mégis óriási értéket képvisel és nagy hagyományt ölel fel. 2008-ban a híres Monte-carlói Nemzetközi Cirkuszfesztiválon Richter Flórián első magyarként elnyerte az Aranybohóc-díjat. Ez a cirkuszi szakmában olyan, mint a színészeknek az Oscar-díj. 

Egészen elképesztő, hogy már nyolcadik generáció óta ezzel foglalkozik a családod. Milyen volt beleszületni egy cirkusz családba és így felnőni?

Idén 200 éves a Richter dinasztia. Legalábbis az első feljegyzés a családról 1821-ből való. Berlinben, a Brandenburgi kapunál saját cirkusszal rendelkezett. Ez a cirkusz valamiért leégett, a pontos okát nem tudjuk. Ezután Richterék elvándoroltak Magyarországra, és az utóbbi 80-100 évben itt laknak és dolgoznak.

Te hogy látod, milyen a saját gyerekeidnek ugyanezt megélni?

Ha a cirkusz világába születnek bele a gyerekek, akkor nekik ez a természetes. Olyan nekik egy cirkusszal turnézni, mintha egy nagy utazó játszótér lenne, ahol mindig történik valami. A társulat mindig más helyeken van, ismerős, megbízható emberekből áll, a gyerekekre pedig mindenki figyel és természetesen szabályok is vannak, amiket be kell tartani. Például műsor közben a sátorba nem szabad bemenni, vagy amikor el vannak engedve az állatok, akkor távol kell maradni. Ez egy külön világ, ami minden gyereket elvarázsol, és nem nagyon tudnak már utána más életet elképzelni.

 

A gyermekeid is már egészen kiskoruktól kezdve szerepelnek a műsoraitokban. Édesapaként milyen látni őket a porondon? Aggódsz értük, vagy tudod, hogy jól begyakorolták a számukat és úgysem lesz semmi baj?

Sokkal jobban aggódom értük, mint amennyire magamért aggódtam, amikor én voltam aktív akrobata. Ma én már inkább az idomítás oldalán vagyok, Kevin fiam és Angelina lányom veszik át a fizikai akrobatikus munkát. Már nemcsak állatokkal együtt lépnek fel, hanem olyan produkciókat is bemutatnak, amikben kifejezetten csakis akrobaták szerepelnek. Van egy ugródeszka csoportunk, amit Kevin állított össze, és ez Európa egyik legjobb csoportja ebben a kategóriában. Nagyon büszke vagyok rá!

Történt már komolyabb sérülés a cirkuszi társulat bármelyik tagjával egy előadás vagy próba közben?

Igen, számtalan. Nemrég az egyik akrobata szenvedett egy csúnya sérülést, és végül két, nagyon komplikált műtéttel lehetett csak összerakni a térdét. Most úgy tűnik, hogy a  hosszú terápia és gyógyulási folyamat után valószínűleg újra tudja majd használni a lábát, de hogy milyen szinten lesz terhelhető, és olyan lesz-e, mint régen, azt nem tudjuk. Sajnos nem ez az első és nem is az utolsó alkalom, hogy ilyen sérülések történnek a cirkusz világában, ez része a szakmának.

Akárhányszor a városunkba látogattok, én egész héten ott vagyok a gyerekekkel a cirkuszi sátratok mellett az állatkarámoknál. Vannak gyönyörű lovaitok, tevék, zebrák, pónik és persze Szandra, az elefánt. Nekünk ő a kedvencünk. Látszik rajta, milyen nyugodt és jámbor teremtés. Ha jól tudom, nagyjából a te születésed körül került még borjúként a családod tulajdonába. Tehát szó szerint együtt nőttetek fel. Amíg másnak egy kiscicája vagy teknőse van, addig neked egy saját elefánt jutott. Milyen érzés volt ez?

Számunkra Szandra teljesértékű családtag. Most 45 éves, és 44 éve van velünk. Az utolsó legális szállítmánnyal érkezett a hamburgi kikötőbe, és annak idején nagypapám és édesapám választották ki őt hat másik elefánt közül. Nagyon jó döntés volt Szandra, különösen nyugodt és kedves elefánt. Szeret más állatokkal is együtt dolgozni és kifejezetten szereti az emberek közelségét.

 

Az előadásaitokban nagy szerepet játszanak a lovak. Mit jelentenek ők számodra?

A lovak különleges helyet foglalnak el a szívemben, mert minden nagyobb elismerést és díjat a lovakkal együtt, közös munkával értem el: lovas akrobatikában, díjlovaglásban vagy szabad idomításban. Ők a szenvedélyem és a hobbim. Szandra inkább egy családtag. Az ő intelligenciája teljesen más, mindent megért. Egy ló nyilván nem rendelkezik ilyen intelligenciával. Ott inkább a szaktudás az, ami mérvadó: hogy az ember mennyire tud bánni a lovakkal, milyen a fantáziája, mi az elképzelése egy produkcióról, és hogy tudja ezt porondra vinni.

Milyen érzés egy nézőkkel telt sátorban a porondra lépni? Izgulsz, vagy már annyiszor léptél fel, hogy a kisujjadból kirázod, mit kell tenni?

Természetesen én is izgulok, mert sokszor új produkciót kell bemutatni, mondjuk új idomított állatokkal. Ez persze lámpalázat idéz elő, ami szerintem hasznos is, mert az ember ilyenkor sokkal jobban tud koncentrálni.

Minden szakmában, hivatásban ott leselkedik a kiégés veszélye. Te hogy tudsz mindig megújulni? Miből merítesz ötleteket a színes és különleges új előadásokhoz?

Számomra abban rejlik a műsor és a fellépés gyönyöre, hogy mindig új produkciókat mutatok be, mert egy idő után már magam is megunom őket. A Richter Flórián Cirkusz minden évben ugyanazokban a városokban, ugyanabban az időben turnézik. A közönség is szívesen lát újdonságot, és szerintem ezt már lassan el is várják tőlünk. Kíváncsiak, vajon milyen lesz a következő évi műsor, és ez is része az izgalomnak.

Cirkuszoknál szokásos módon a ti társulatotok is sokféle nemzetiségből tevődik össze. Mekkora is ez a társulat? Mindenkivel szót tudsz érteni?

Igen, mivel öt nyelven beszélek, valahogy mindenkivel meg tudom értetni magamat. Hatvanöt fős a társulatunk, és általában ötven állattal, valamint ötven kamionnal turnézunk. 

 

Az állatok gondozói ugyanúgy a társulat tagjai, vagy ők inkább alkalmi munkaerők?

Próbáljuk őket is minél tovább alkalmazni. Ha megszokták az állatokat, és az állatok is őket, akkor az állandóságban mindenki csak jól jár.

Időről-időre felmerül a kérdés, etikus-e állatokat szerepeltetni egy cirkuszban, az emberek szórakoztatására? 

Az ember és az állat közötti kapcsolat már több ezer éve fennáll, nemcsak a szórakoztatóiparban, hanem a sport világában is. A sportban arra serkentik az állatokat, hogy egyre gyorsabban fussanak, vagy egyre magasabbra ugorjanak, inkább ez lehetne etikai kérdés, hogy nekik mennyire jó, ha erre tréningezik őket. A cirkuszi állatok kapcsán mindig előkerülnek állatvédők, vagy csak magukat annak nevező személyek, akik viszont életükben nem foglalkoztak állatokkal és mégis hozzáértőként foglalnak állást ebben a témában. Ha már itt tartunk, vajon etikus-e egy nagytestű kutyát a nyolcadik emeleten tartani, naponta egyszer-kétszer megsétáltatni a forró betonon. Persze vannak jó és rossz kutyatartók, mint ahogy a cirkusz világában is akadnak fekete bárányok. Azonban Magyarország nem véletlenül nagy cirkusz hatalom. Számos díjat nyerünk, főleg állatos produkciókkal, és ez mind nem működne, ha kényszerítenénk az állatokat. Lehet látni a produkcióinkon, hogy csakis olyan dolgokat csinálunk az állatokkal, amihez kedvük is van. Van közöttük nagyon energikus és kevésbé mozgékony is. Ilyenkor az idomár szaktudása szükséges ahhoz, hogy felmérje, mi az, amit az adott állat szívesen csinál, és ezt tiszteletben is tartja.

Tavaly a járványhelyzet miatt nem turnézhattatok. Mennyire viselte meg ez a társulatot?

Ilyen még nem volt a cirkusz történetében, hogy hatóságilag ne engedtek volna fellépni minket. Az utolsó ilyen nagy járvány 1818-ban volt. Mindenki azt gondolta, hogy azóta a technika és az egész emberiség fejlődött annyit, hogy ilyen pandémia még egyszer nem fordulhat elő, amiben lassan már másfél éve szenvedünk.

 

Előadóként nagyon megérezzük ezt a zárást, hiszen mi a közönség nagy létszámából tudjuk fenntartani a társulatot, és ez nyilván nem lehetséges így, a járvány időszakában. Ezt meg is értjük, viszont óriási kiadásaink vannak: a rengeteg állatot eltartani és a személyzetet is megtartani. Nagyon fontos lenne, hogy ezek az emberek a nyitások idején velünk lehessenek, hiszen sokéves tapasztalattal rendelkező szakemberek a cirkusznál, és pótolhatatlanok.

Mi adott erőt, hogy ezt a rendkívül nehéz időszakot átvészeljétek?

Tavaly márciusban Szadán megnyitottuk a Szafari Parkot, aminek nagyon nagy sikere volt. Sajnos a szadai önkormányzat most úgy döntött, hogy nem szeretné ennek a folytatását látni. Nagy érvágás ez számunkra, hiszen az állatkerti minősítés megszerzése érdekében rengeteg pénzt és energiát fektettünk a kifutók, istállók szabvány szerinti átépítésébe, hogy ne csak a cirkuszi menazsérián keresztül tarthassuk az állatainkat. Végül az önkormányzat ennek ellenére sem adott engedélyt a folytatásra. Pedig ez egy olyan szép dolog lett volna! Azt szerettük volna, hogy ezeknek a veszélyes állatoknak legyen egy olyan helye, ahol jól érzik magukat, és a régi, megszokott idomárok mellett élhessék az életüket. Nem akartuk, hogy betegyék őket egy állatkertbe, és életük végéig vegetáljanak. 

Körvonalazódik már, hogy hová költözik a Szafari Park?

Nem, ezt még nem tudjuk, de Pest megyében szeretnénk maradni. 

Végre újra lehet előadás, hol kezditek a turnét?

Nemrég érkeztünk Zamárdiba, és június 11-től megnyitjuk a Richter Flórián Cirkusz Park és Resortot. Lehet találkozni Szandrával, a zebrákkal, tevékkel, és az egész állatállománnyal. Cirkuszi kellékek kipróbálása, állatok simogatása, etetése, ugrálóvár, kis vidámpark és egy cirkuszi étterem várja a kikapcsolódni vágyókat. A park látogatásához védettségi kártya nem szükséges. Ugyanakkor július 1-től szeretnénk a műsorunkat is elkezdeni Zamárdiban. Bízunk benne, hogy sokan fognak eljönni.

Elárulsz valamit a mostani műsorról?

Ez még az utolsó pillanatban is annyira képlékeny, hogy még nem igazán tudok róla beszélni, de igyekszünk a nevünkhöz méltóan egy világszínvonalú műsort bemutatni 2021-ben is, mert „show must go on”. Azt gondoljuk, hogy a magyar embereknek a vidámságra, a jó kedvre és egy szenzációs új műsorra van szüksége ez után a nehéz időszak után. Remélem, így lesz! 

Ajánljuk még:

Egy elmaradt levél margójára – Személyes emlékezés Farkas Árpádra

Farkas Árpád Kossuth-díjas erdélyi magyar író, költő, műfordító 2021. február 7-én, 76 évesen elhunyt. Művészete Erdélyben és az anyaországban egyaránt meghatározó jelentőséggel bír – ám az írónagyság szakmai méltatása helyett álljon most itt egy személyes emlékezés. Unokatestvérének, Farkas Dénes nyugalmazott esperesnek, unitárius lelkésznek írását közöljük.