Kult

Édes, csipkés csodák – a mézeskalács-készítő élete nyáron is izgalmas

Uszkay Gabriella mézeskalács-készítővel beszélgettünk, aki néhány éve gondolt egy nagyot, és addigi, biztos állását az édes mézeskalács illatára cserélte. Azóta a szabadság élménye járja át az életét.

Hogyan jött a mézes az életedbe? Talán gyerekkori élmények hatására?

Nálunk nem volt szokás karácsonykor mézest sütni, díszíteni, egész felnőtt koromig még csak nem is kóstoltam. Vagy 10 éve sütöttünk először, a fűszerkeverék zacskóján lévő recept alapján. Vettem előre gyártott, díszítő írókákat, amit nem tudtam használni, el is ment a kedvem tőle egy időre. Ezután láttam egy közösségi oldalon Mézesmanna munkáit, és nagyon tetszettek. Azt gondoltam, jó ajándék lenne ilyeneket venni. Ahogy érdeklődtem nála, kiderült, oktatást is tart. Így kerültem a mézeskalács-készítés közelébe 8 éve októberben. A fehér díszítés érdekelt nagyon, a csipkemintával. Ő egy nyolcórás tanfolyamot tartott, megmutatta, hogyan készül az íróka, mi az a terülő-mázazás, az alapvető díszítési technikákat is átadta. Nagyon élveztem, és elsőre elég jól is ment. Olyan sikerélményt tapasztaltam meg, amit akkor már nagyon régen nem éreztem. Hazamentem, és attól kezdve folyamatosan készítettem és díszítettem a mézeseket. Először csak ajándékba, aztán már eladásra is, egyre több lett a rendelés. Alig vártam, hogy hazaérjek a munkából, és éjszakába nyúlóan díszítsek. Olyankor megszűnt a világ, el tudtam felejteni a határidőket, feladatokat.

Ezért döntöttél a teljes váltás mellett?

A munkámban akkor már pár éve nem találtam örömöt, sőt, a stressztől nem tudtam aludni, egészségügyi problémáim is lettek, magas vérnyomás, szívritmuszavar, pajzsmirigy-alulműködés. Egyszer csak eljött az a pillanat, amikor azt mondtam, nincs tovább.

Mint kiderült, ekkor már közepes depresszióval éltem.

Ennek a hobbinak a megerősödése, sikere nagyban elősegítette a döntést. Volt mivel továbbmenni. A mézeskalács-készítés bizonyos értelemben valóban megmentette az életem.

Ennek az édességnek nemcsak karácsonykor van szezonja?

A főszezon továbbra is a karácsony, akkor a legkeresettebbek. De sokan kérnek húsvétra, anyák napjára és ballagásra is, ezek a kampányidőszakok, amikor napi 16-18 órát is dolgozom. Év közben pedig születésnap, házassági évforduló, nyugdíjba vonulás, gyermekszületés, esküvő, keresztelő alkalmából rendelnek, vagy csak éppen szeretetből, valakinek. Ezek általában a „nagy” ajándékok, dobozok, több darabos szettek.

Van olyan mézes recepted, amiből tartósabb mézes készíthető, akár el lehet rakni emlékbe egy-egy esemény kapcsán? Vagy az titkos?

Nem, én is Mézesmannától kaptam, azóta ezt használom. Annyi különbséggel, hogy teszek bele kakaót, így sötétebb, és jobban mutat rajta például a csipke minta.

A te mézeseid ehetőek vagy alkotásként kell tekinteni rájuk?

Dísztárgyként készítem őket, megfelelő tárolással sok évig megőrzik a szépségüket. Ettől függetlenül ehetőek. A különbség annyi, hogy egy picit jobban megsütöm, mintha evésre szánnám, így nem puhul vissza. Azért vannak olyan párás időszakok nyáron, amikor nagyon nehéz a tésztával dolgozni.

Tanítasz is mézeskalács készítést-díszítést?

Szoktam tartani kézműves foglalkozásokat, tanfolyamokat gyerekeknek, felnőtteknek, illetve egyénileg is oktatok.

Milyen festéket használsz?

Az ehető gélfestékeket, valamint néhány porfestéket, szeretem a különleges színeket.

Mit ad neked a mézesekkel való munka?

A teljes pályaváltás azért nem ment egyszerűen, 28 évet nehéz egyik napról a másikra elfelejteni. Még ma is álmodok feladatokkal, amiket meg kell csinálni, ilyenkor nagyon örülök, hogy felébredek. A teljes szabadság a mézeskalács készítésében is csak akkor lenne, ha mindig a pillanatnyi kedvem szerint dolgozhatnék. De a megrendelések kötnek. Habár más kedvvel állok neki a kétszázadik kalocsai mintának,

ez az első annak, aki rendeli, és azt gondolom, minden darabból ki kell hozni a maximumot.

Azért nagyon szeretem, amikor szabadkezet kapok, amikor teljesen rám bízzák a díszítést. Ez azt jelenti, bíznak bennem. Korábban nem találtam a munkámban ilyen sikert.

Mézeskalács, ahogy Gabi készíti:

Hozzávalók:

60 dkg liszt 
20 dkg porcukor
20 dkg méz (mindegy milyen fajta, csak igazi legyen; mikróban meg kell langyosítani, hogy könnyebben lehessen bedolgozni a tésztába, de vigyázni kell, nehogy túlmelegedjen, mert akkor használhatatlan lesz a tészta)
5 dkg puha vaj (helyettesíthető margarinnal is)
2 egész tojás
1 teáskanál szódabikarbóna
1 evőkanál mézes fűszerkeverék (nem sütőporos)

+ ha valaki sötétebb tésztát szeretne: 1-2 evőkanál kakaópor (de akkor azt  a mennyiséget a lisztből ki kell venni)

Készítés:

A tésztát összegyúrjuk, folpackba becsavarjuk és hűtőben hagyjuk állni, legalább 1 napig, hogy jól összeérjen. De akár 2 hétig is maradhat. A kisebb darabokat 2-3 mm-es vastagságúra, a nagyobbakat 5 mm-re sodorjuk. Ha nagy darabokat készítünk, célszerű a sütőpapíron kinyújtani a tésztát, és azzal együtt ráhúzni a sütőlapra. Olyan tepsit vagy sütőlapot használjunk, aminek nincs pereme, hogy sütés után is le tudjuk róla húzni.

Előmelegített sütőben 180 Celsius-fokon, légkeverésen sütjük, mérettől függően 8-10 percig. Én kézzel megnézem, mikor jó: ne legyen teljesen kemény a teteje, mert akkor már túlsült. Azért nyers se maradjon!

Fotók: Uszkay Gabriella 

Ajánljuk még:

Magyarország András-naptól vízkeresztig is nagyon finom – Borbás Marcsival új könyvéről beszélgettünk

Folytatódik a népszerű Magyarország finom sorozat: András-naptól vízkeresztig című új könyvében Borbás Marcsi ezúttal nem egy tájegység ételeit gyűjtötte össze, hanem a magyar nyelvterület azon hagyományos fogásait, amelyeket az év legbőségesebb – a befejezett terménybetakarítás, a forrásban lévő újbor és a disznóvágások – időszakában készítettek eleink és készítünk ma is. Ezeknek az ünnepi és hétköznapi recepteknek a nagyszerűsége éppen abban rejlik, hogy nemcsak az évforduló ünnepi időszakában készíthetjük el őket, hanem egész évben részét képezhetik a családi menütervnek. Az András-naptól vízkeresztig karácsonyi ajándéknak is remek választás. A könyv keletkezéséről és a kapcsolódó hagyományokhoz való személyes kötődéséről Borbás Marcsival beszélgettünk.