„Te, aki az egész ország szeretett Borbás Marcsija vagy, hogyan élted meg a személyes kapcsolatok hiányát?
Nagyon kemény volt, de sokat tanultam a helyiektől. Kérdeztem itt szomszédokat, hogyan bírják a bezártságot? Csak néztek rám… nekik alig változott az életük. Ez az Őrség. Ugyanúgy a természetben élnek, mint eddig, alig járnak társaságba, nem nagyon mozdulnak ki a faluból. Ennek ellenére, vagy éppen ezért többségükben kiegyensúlyozott, boldog emberek. Nagyon intelligens népség lakik itt.
Mára azt látom, hogy akik hajlamosak voltak a jóra, ők jobbá váltak. Sok barátom, kollégám, ismerősöm mondja azt, hogy eztán nem fog annyit dolgozni, mert nem éri meg. Átértékelték az életüket, többet szeretnének a családjukkal lenni.
A másik pólus, hogy látom, a közösségi oldalakon mennyi gyűlölet, rosszindulat halmozódott fel. Iszonyat feszültség van az emberekben, amit másokon töltenek ki. Ez elszomorít. A magányosság, az elszigeteltség megbetegíti az embereket. Ez pedig nem múlik el a védőoltással. Szakemberek szerint is hosszú távú lelki és fizikai hatása lesz a Covidnak. Milyen betegségeket idéz elő ez a hosszú ideig tartó szorongás az egészségünkért, az egzisztenciánkért? Tudjuk-e majd még szívből, félelem nélkül megölelni a barátainkat?
De én alapvetően optimista vagyok, hiszek abban, hogy a jó emberek győzni fognak.”
A teljes interjút ide kattintva, az Életforma oldalán olvashatjátok!
Marcsi őrségi kertjében forgatott sorozatát pedig itt találjátok.
Ajánljuk még:
Egy különc grófnő, egy horrorisztikus történet és a legtisztább patak vár Cinkotán
Selmecbánya, a mesébe illő, pasztellszínű bányaváros
A Bauhaus hosszú árnyéka Pécsett – rendhagyó művészettörténeti kalandozás
