Bob Dylan, az életművész

Számos híres zenész köszönheti karrierjét Bob Dylannek: művészek hosszú sorát inspirálták dalai és zenei stílusa. A Dylan által kijelölt úton indult el többek között John Lennon, Mick Jagger és Jim Morrison. Hazánkban is hatással volt a művészekre, Hobo pályafutására például nagy hatást gyakorolt egy Dylan-dalszöveg ötvennégy évvel ezelőtt. Ahogy Hobo mondta példaképéről: „a hatvanas évek elején ő volt az első, aki a rock zenében magas minőségű szövegeket írt.” 

Pulzál a zene ereiben

Bob Dylan Robert Allen Zimmerman néven született 1941-ben született Minnesotában. Felmenői Litvániából, Oroszországból és Ukrajnából vándoroltak Észak-Amerikába, ám neki már könnyebb sors jutott: gyermekkora nagy részét a rádióhallgatás és a mozifilmek töltötték ki. Családja birtokában volt egy mozi, így ingyen nézhette a legújabb filmeket a nagy vetítővásznon. Emellett szabadidejében többnyire New Orleans-i blues és country adókat hallgatott, később pedig a korai Rock & Roll ejtette rabul. 

Középiskolában több zenekart is alapított, és már ekkoriban ontotta magából a dalszövegeket. Előadásmódja és szövegei a kezdetektől rendhagyóak és őszinték voltak. Túlságosan is: egy alkalommal a középiskola igazgatója összehúzta a függönyt Dylan előtt, mert szerinte felháborító és polgárpukkasztó volt, amit a színpadon képviselt.

 Bob Dylan 1963-ban Fotó: Wikimédia

Mégis (vagy talán pont ezért) nagy volt az érdeklődés iránta. Ahogy kezdett beindulni zenei pályafutása, úgy érezte, szüksége van egy művésznévre, ami erőteljes és könnyen megjegyezhető. Egy évvel később már Dylanként hagyta ott az egyetemet, 1961 januárjában New Yorkba költözött, ahol kisebb klubokban zenélt kevés pénzért.

A sikerre nem kellett sokat várnia: még 1961 októberében felfigyelt páratlan tehetségére egy neves kiadó, és leszerződtette. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a kiadó alelnöke erősen tiltakozott a dolog ellen, mondván,

Bob Dylan énekhangja a legszörnyűbb dolog, amit életében hallott.

A szerződés mégis megköttetett – éppenséggel úgy, hogy ahhoz a zenésznek is hazudnia kellett: még nem volt nagykorú, így a szülei aláírására lett volna szükség. A helyzetet megoldandó Dylan azt hazudta, árva.

A hamar eljövő világhír – és annak minden velejárója – megváltoztatta Dylan életét. Turnézott, utazott, barátságot kötött a szintén világhírű Johnny Cash-sel. Ekkoriban szerelmes lett egy korábbi playboy-nyusziba, Sara Lownds-ba és 1965-ben feleségül vette őt. Házasságuk 1977-ig tartott.

Dylen 1966 nyarán súlyos motorbalesetet szenvedett, ahol több csigolyája is eltört és súlyos agyrázkódása lett. Dylan így fogalmazott erről egy interjúban: „A baleset egy jó időre kivont engem a forgalomból. Nem tudtam azt csinálni, amit azelőtt csináltam. Amíg felépültem, volt időm jobban megvizsgálni a dolgokat. Már egy jó ideje semmit nem láttam semmilyen perspektívából. Valószínűleg meghaltam volna, ha úgy folytatom, ahogy addig.”

Az énekesnek hosszú időre volt szüksége a teljes felépüléshez, ezt az időt pedig kihasználta arra, hogy elmeneküljön a sztársággal járó nyomás elől, és visszataláljon önmagához.

Irodalmi Nobel-díj, amit Bob Dylan nem vett át

Sebesen teltek az évek, ő pedig számos új slágerrel rukkolt elő. 

Nyert Oscar-díjat, Golden Glob-díjat, tizenhárom alkalommal Grammy-díjjal tüntették ki és mindezek tetejébe még az irodalmi Nobel-díjat is megnyerte 2016-ban, hiszen „új költői kifejezésekkel gazdagította az amerikai dalkincset”.

Hosszú időn át nem reagált semmit a kitüntetéssel kapcsolatban, pedig több koncertet is tartott a bejelentést követően. Kérdéses volt, vajon megjelenik-e a díjátadón. Bár azt nyilatkozta, hogy szeretne ott lenni, nem okozott nagy meglepetést, amikor kiderült, mégsem lesz ott.

Állítólag azért nem akarta átvenni a díjat, mert nem érezte magáénak az érdemet, úgy vélte, biztos volt olyan, aki szebb szöveget és gondolatokat fogalmazott meg, mint ő. Ha ez igaz, akkor egy igen szerény művésszel állunk szemben – de ne vessük el annak esélyét sem, hogy ez egy jól kitalált PR-kampány része.

Bob Dylan mint festőművész

Különlegesen sokszínű művészről van szó. Amellett, hogy énekes, dalszerző, zenész és költő, festőművész is, bár saját magát nem titulálja képzőművésznek. Dylan alkotásai nyáron érkeztek Prágából Kecskemétre, ahol a Cifrapalotában ki is állították képeit.

 Bob Dylan 2010-ben Fotó: Wikimédia

Ezek egy része még a 60-as évekből maradt ránk, amikor Dylan az amerikai és európai turnéin ceruzát ragadott, és szabadidejében skiccelgetett.

Az énekes erről így beszélt önéletrajzi könyvében: „Mit rajzoltam? Bármit, ami kéznél volt. Így kezdtem. Nem mintha azt gondoltam volna, hatalmas rajzművész vagyok, de úgy éreztem, így

rendet teremtek a káoszba magam körül.”

A zenész előszeretettel fest kihalt mellékutcákról, elhagyatott motelekről, függőhidakról, vasútvonalakról és felhőkarcolókról. Egy-egy alkotása középpontjában az intimitás áll, amit hihetetlen érzékkel vitt vászonra. Műveit jellemzi a szemet gyönyörködtető színkavalkád.

A képeivel mintha azt üzenné: az élet egy hatalmas kaland, ne féljünk átélni.