„A költemények a nyelv mágikus szertartásai” – A Magyar Nyelv Múzeuma pedig „szent” zarándokhelyünk

Byung-Chul Han svájci filozófus és kultúrteoretikus A rítus eltűnése című könyvében azt írja, hogy „ma már a nyelvet is ritkán használjuk játékosan. Csak dolgozni engedjük. Arra kötelezzük, hogy információkat közöljön vagy értelmet hozzon létre. Emiatt nincs érzékünk az önmagukban csillogó formák iránt. A nyelv mint információs közeg nem csillog. Nem csábít.” Byung-Chul Han szerint a költeményekben viszont játszik a nyelv, de a munka és termelés kényszere miatt a jelenben egyre inkább elveszítjük a játszás képességét. Ezért a teljesítményorientált világban ma már alig olvasunk költeményeket, hiszen „a költői nem termel semmit.”

„A költészetben az ember magát a nyelvet élvezi” – mondja a szerző, és hozzáteszi:

„A költemények a nyelv mágikus szertartásai.”

A költészet visszaadja a nyelvnek az élvezetét azáltal, hogy radikálisan szakít az értelemteremtéssel. Ha a nyelvet csakis funkcionálisan és informatívan használjuk, varázstalanítjuk – állítja, hiszen a „tiszta információból nem származik varázs.”

Fotó: Tőkés Boglárka 

Kevés olyan múzeumot láttam életemben, mint a Sátoraljaújhely-Széphalomban található A Magyar Nyelv Múzeuma. Ha meg akarjátok érteni a fenti sorokat, feltétlenül látogassatok el erre a helyre! És nem csak ezért. Abban a Byung-Chul Han szerinti jelenben, ahol a „közösség nélküli kommunikáció” az uralkodó, mi más lehetne egy nyelvmúzeum feladata, mint végzetes elkötelezettséggel és meggyőződéssel a gyökerekből és hagyományokból táplálkozva átadni az írás és a szavak varázslatos erejét egy olyan világban, ahol sajnos egyre kevesebbet írunk és olvasunk!

A széphalmi intézmény az első és egyetlen anyanyelvi múzeum Magyarországon, de Európában is egyedülállónak számít.

A múzeum létrehozásának gondolata Dr. Pásztor Emil nevéhez fűződik, aki az egri tanárképző főiskola tudós nyelvésze és a Kazinczy Ferenc Társaság tagja volt.

Fotó: Tőkés Boglárka 

Az intézmény impozáns épületét a 2020-ban elhunyt Radványi György Ybl-díjas építész tervezte, aki azt vallotta: „Fontos, hogy műveinket teljes értékén vállaljuk, és nem téveszthetjük szem elől, hogy mindez a Jóisten dicsőségére szolgál, így csupán egyetlen cél vezérelhet bennünket: karcolatként jelet hagyni magunk után a Földön.”

A nyelvmúzeum nem csak egy karcolat, hanem egy egész eszme intézményesítése. Továbbadása és megismertetése annak a kultúrának, amelynek legnagyobb kincse az anyanyelvünk.

Nem lehetett egyszerű kitalálni azt, hogy mindezt egy üres épület hogyan tudja majd megvalósítani. Bevallom, nagyon kíváncsi is voltam erre. A 2008-ban nyílt múzeumban egy hangversenyek, kulturális találkozókra is alkalmas előadóterem és három kiállítótér kapott helyet. Bátran állítom, hogy mindezek mellett, a múzeumpedagógia igazi sikertörténete.

Meghatározó a hely összetettsége is, hiszen a terület egykor a Kazinczyak birtoka volt. Itt kapott helyet az egykori kúria helyén a Kazinczy Emlékcsarnok. És itt épült fel a múzeum is. Múlt, jelen és jövő olyan harmonikusan simul bele a „hasonlíthatatlan szépségű Sátor-hegyek” ölelésében lévő parkba, hogy az ember önkéntelenül is elfeledkezik az idő múlásáról.

Fotó: Tőkés Boglárka  

A parkban 2020-ban egy ásatás során találták meg a régészek az egykori Kazinczy kúria falmaradványait: murvás út jelöli most a régi épület körvonalait. Az tudható volt az emlékcsarnok építésekor, hogy ennek helyén lehetett az egykori épület, de így jól látható a régi ház körvonala is. Az Emlékcsarnok Kazinczy századik születési évfordulójához köthető, ugyanis akkoriban országszerte ünnepségeket rendeztek, elismerték a munkásságát. A Magyar Tudományos Akadémia gyűlést is tartott. Akkor vetődött fel a gondolat, hogy ne csak a sírja legyen zarándokhely, hanem épüljön egy emlékhely is. Logikus választás volt Széphalom, hiszen

Kazinczy 25 éven keresztül itt élt, itt is hunyt el, és itt van eltemetve.

Fotó: Tőkés Boglárka  

Az eredeti terv az volt, hogy megmentik az itt álló kúria épületét. Hamar kiderült azonban, hogy ez kivitelezhetetlen, hiszen nagyon rossz állapotban van. Kazinczy eredetileg nagy házat tervezett, de az épület építését soha nem fejezte be. 1794-ben belekeveredett a Martinovics Ignác-féle összeesküvésbe, melynek következtében letartóztatták, és pallos általi halálra ítélték. Néhány héttel később a király az ítéletet határozatlan időre szóló börtönbüntetésre változtatta. A hat éven át Spielbergben, Kufsteinben, majd Munkácson raboskodó irodalmár a börtönben sem hagyott fel a fordítással és az írással.

Állítólag a fogságban töltött évek alatt az is előfordult, hogy tinta híján rozsdával és a saját vérével írt.

A börtönévek után a ház építésének befejezése nagy nehézségekbe ütközött. A kúriához 190 hektár terület tartozott, de sem a gazdálkodás, sem a börtönviselt ember napidíjas munkái nem termelték meg a család megélhetését. Ráadásul az akkori szokás szerint a börtönévek költségeit utólagosan kifizettették a fogvatartottal. Ez a hatalmas adósság is terhelte az anyagi helyzetét.

Fotó: Tőkés Boglárka   

A házban lévő kilenc szobából akkoriban 3 szobát sikerült lakhatóvá tenni, de az idők folyamán a ház állapota nagyon leromlott, és nem volt megmenthető. A mai Emlékhelyet Ybl Miklós tervezte, de végül egy kisebb épület valósult meg a birtok többi részének eladásából. Az Emlékcsarnok 1876 óta fogadja a látogatókat. Kazinczy egyik unokája, Becske Bálint körbejárta a családot és összegyűjtött több emléktárgyat is, ami a családé volt, és átadta őket az akadémiának. Neki köszönhetően ezekből a személyes tárgyakból sok minden megtalálható itt. Többek között egy Kazinczy által 1816-ban önmagáról készíttetett maszk, amely mind a mai napig a leghitelesebb ábrázolás róla.

A Kazinczy sírkert nemzeti zarándokhely lett.

Amikor Petőfi itt járt, ezt írta levelében: „Szent hely, szent az öreg miatt, kinek ott van háza és sírhalma. Kötelessége volna minden emelkedettebb lelkű magyarnak életében legalább egyszer oda elzarándokolnia.”

Fotó: Tőkés Boglárka  

A  múzeum emeletén a Szokott ösvényen szokatlanul című kiállítás a teljességre való törekvéssel rajzolja meg az ember, a családfő és fáradhatatlan alkotó Kazinczy portréját, életútja legfontosabb állomásait, műveltségszeretetét, közösségépítő munkáját.

A földszinten a Nyelvlesen – Kalandozások a nyelv körül kiállítás a gyerekeknek való foglalkozások egész sorát kínálja. A játékos ismeretszerzés és pedagógia a modern múzeumtechnológia segítségével egy olyan teret hoz létre, ahol a gyerekek könnyedén ismerkednek meg a nyelvek keletkezésének, használatának történetével, a szóbeli és írásbeli kommunikáció fontosságával.

Fotó: Tőkés Boglárka  

A különböző felületek között a fizikai mozgás, a szerepjátékok, és az igazi és valódi játékok – sakk, mérleg, titkosírás, körző – egész sora vezeti őket. A kiállítás egyik nem titkolt célja, hogy az iskolai oktatásban sokszor az irodalom javára háttérbe szorított magyar nyelvi oktatást vonzóbbá tegye. Azt hiszem, ezt sikerrel be is teljesíti. De ennél többet is. A megtapasztalt élmények bizonyosan megerősítik az anyanyelvhez való kötődést minden fiatalban. A múzeum ars poetica-ja visszavezetni a fiatalokat a hagyományos kommunikációs formákhoz.

Arra ösztönzik őket, hogy írjanak kézzel, beszélgessenek, forduljanak egymás felé képernyőmentesen.

A másik földszinti teremben egy időszaki kiállítás nézhető meg Egész úton haza felé – Petőfi vándorlásai címmel. A tárlat központi témája az utazás, vándorlás. A folyton úton lévő, a felfedező, a hazafelé tartó Petőfit mutatja be. A múzeum szerint a költő-író Petőfi utazása jóval többet jelentett a fizikai helyváltoztatásnál, hiszen lelki és szellemi utat is bejárt, élményeket szerzett, fejlődött. A rendkívül gazdag Petőfi életműből a tematikához kapcsolódó versek és prózák is megjelenítésre kerülnek.

Fotó: Tőkés Boglárka  

Visszatérve a kertbe – Kazinczy egykori gyümölcsösében – egy élő kiállítást láthatunk, Széphalmi irodalmi herbárium címmel. Gyümölcsök, zöldségek, virágok és fűszernövények közt szépirodalmi alkotásokat olvashatunk. Olyan alkotásokat, amelyekben költők, írók vallanak az ember és természet kapcsolatáról.

Igazi csendes és szemlélődő barangolás ez, amely ráébreszti a látogatót, hogy az életet semmi sem tudja szebben kifejezni, mint a természet és a költészet.

Ha egy pillanatra el tudunk feledkezni a hétköznapi rohanásról, akkor megtörténik a csoda: élvezni kezdünk valamit, ami nem teljesítményorientált és nem hajt közvetlen, pénzben azonnal mérhető hasznot. Egyszerűen csak szép. 

A Magyar Nyelv Múzeumában tett látogatásunk fotóit galériában is lapozhatjátok:

Nyitókép: Tőkés Boglárka