A gyerekkorunk kedvenc hősei: ma is lenyűgöznek kicsiket, nagyokat

Kult

A gyerekkorunk kedvenc hősei: ma is lenyűgöznek kicsiket, nagyokat

Vannak olyan filmek, könyvek, amelyeket gyermekként imádtunk, és felnőttként is ugyanolyan remek szórakozást jelentenek – nemcsak nekünk, de a mostani fiataloknak is. 

Abigél

Dacára annak, hogy a Szabó Magda regényéből készült film 1977-es, a történet pedig a második világháború idején játszódik, a mai kamaszokat is elvarázsolja Zsurzs Éva alkotása. Amikor először néztük meg egy osztállyal, tartottam tőle, hogy a Matula végletekig szabályozott rendszere, a 70 évvel ezelőtti tinédzserek problémái, szokásai nem kötik le majd a gyerekeket. Tévedtem: imádták. Az egyenruha, a szórakozást jelentő tárgyak teljes hiánya és a vasfegyelem olyan keretrendszert teremt az egykori matulásoknak,

amiben a mai gyerekek ugyan nem szeretnének élni, de egy-két napra szívesen kipróbálnák – ezt ők maguk mondták!

A kamaszkor nehézségei pedig ma is ugyanazok, a közösségbe való beilleszkedés, az összefogás és kiközösítés, a bántás és megbocsátás: örökérvényű témák.

Mindezt pedig az Abigélben a történelem olyan korszakában élik meg a fiatalok, amikor a túlélés záloga a felnőtté válás. A csodaszép Szerencsi Éva által alakított Vitay Georgina a film elején még felszínes, csak a saját életével foglalkozó elkényeztetett tinilány, akiből a történet végére érett, komoly, a társadalmi célokat előtérbe helyező felnőtt lesz. Ezt az átalakulást a mai gyerekek is értik és értékelik, ahogy a valóban parádés szereposztás által nyújtott művészi élményt is.

Mintaértékű volt számukra Torma Gedeon (Básti Lajos) igazságos szigora és a hatalommal szembeni példaértékű kiállása, Zsuzsanna testvér (Piros Ildikó) tisztasága és magas erkölcsisége, Horn Mici (Ruttkai Éva) bátorsága és empátiája. Kőnig tanár úr (Garas Dezső) mindvégig megtévesztette őket is, hogy aztán megértsék: a hősiesség sosem harsány, és a csendes személyiségek is hatalmas dolgokra képesek. Gina pedig mindannyiuk kedvencévé, jellemfejlődése okán példaképpé vált.

Brunella Gasperini trilógiája

Az olasz írónő családi krónikái az 1960-as években jelentek meg, mégis felejthetetlen olvasmányélményt jelentenek kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A könyveket lapozva az érzelmek egész skáláját élhetjük meg: nevetünk a humoros jeleneteken és megfogalmazásokon, meghatódunk

a szülői és házastársi szeretet őszinte, gyönyörű vallomásain

vagy épp eltűnődünk az élet örök kérdésein. A regények mindegyike más szemszögből beszél a katyvaszos családról: az Én és ők a férj feljegyzéseit, az Ő és mi a feleség beszámolóját, a Mi és ők pedig a legkisebb lány naplóját tartalmazza. A nézőpontváltás pedig mindig érdekes.

Mindegyik a maga sajátos látásmódjával mesél a mogorva, ámde hatalmas szívű apáról, a zilált írónő anyáról, a nőiségét épp megtaláló, szerelemről ábrándozó Nagyról, a különc Középső fiúról és a plüsshadsereggel vonuló Kicsiről. No meg a két kutyáról, az autóikról – Öregről és Bestiáról –, a macskákról és hattyúkról, a nyaralóról és a sírós-nevetős mindennapokról. Mi pedig megtaláljuk a könyvek lapjain saját családunkat, azt az érzést, hogy lehetnek idegesítőek, elviselhetetlenek, kiborítóak, mégis a részeink, elválaszthatatlanul, lelkünk legmélyebb és leggyönyörűbb kötelékével kapcsolódnak hozzánk. Gyakorlatilag ötödik osztálytól felfelé nincs olyan korosztály, aki ne kedvelné meg ezeket a történeteket, és ne venné elő újra és újra az olasz írónő méltán világhírű alkotásait.

Kertész Erzsébet: Vilma doktorasszony

Szintén nem mai könyv, ráadásul az 1870-es években játszódik, mégis nagy élményt jelent a mai gyerekeknek is

az első magyar orvosnő életregénye.

Hugonnai Vilma személyében igazi példaképre találnak: akaratereje, tudásvágya és kitartása lenyűgözi őket, korát meghaladó, emancipált gondolkodásmódja tisztelet ébreszt bennük. Felnőttként is jó érzés újra elolvasni, végigkísérni Vilma útját. Szeretethiányos gyermekkorából egyenes az út Szilassy Györgyhöz, a férfihoz, aki remegve szereti, ám a legkevésbé sem érti Vilmát.

Még ma is tanulságos, ahogyan egy házasság a kor elvárásainak és a nő csillapíthatatlan szabadságvágyának küzdőtere lesz, ahonnan nemcsak menekülést, de egyben egy új élet kezdetét is jelenti a zürichi diáklét. Itthon még így is csak okleveles bába lehet, de nem adja fel: sem a szerelem, sem az orvosi pálya, sem a nőként való érvényesülés vágyát. Élettörténete egy soha meg nem alkuvó, hősies nő története, amelyet Kertész Erzsébet úgy mesél el, hogy évtizedek során sem veszít népszerűségéből.

Érdemes elővenni hát újra ezeket a nagyszerű alkotásokat, sőt: gyermekeinkkel leülni a film elé, vagy a könyvekből elolvasni egy-egy érdekfeszítő részletet. Életreszóló élményt adhatunk számunkra! 

Ajánljuk még:

Egy jókor mondott mese az életen át kísér minket – a mesélés mint az ősbizalmat megteremtő erő

Az ősbizalom a testet és a lelket átitató hit abban, hogy a világ megtart bennünket, számíthatunk magunkon kívül másra is. Ha a gyermekben megvan ez az elemi biztonságérzet, akkor bátran fog elindulni az emberek és a világ felé egyaránt. Ha pedig sérül ez a bizalom, nemcsak a párkapcsolatban, de az élet minden területén nehezebb dolgunk lesz. Jó hír, hogy a mesék abban is segíthetnek, hogy ezt az erőt a gyermekek megtapasztalják, elhiggyék. 

 

Már követem az oldalt

X