A Bauhaus hosszú árnyéka Pécsett – rendhagyó művészettörténeti kalandozás

A köztudatban a Bauhaus a modern építészet analógiája, az alapító Walter Gropius építésznek köszönhetően. Pedig a Bauhausban hosszú ideig nem is létezett építészeti műhely: a mi magyar „bauhäuslereink” javasolták a létrehozását, ám Gropius nem egyezett bele, ezért az építészeti vonal később, a távozása után jött csak létre. A Bauhaus valójában elsősorban művészeti iskola, szellemi műhely volt, azzal az alapgondolattal, hogy a művészi igénnyel megformált használati tárgyaknak sorozatban gyárthatóaknak kell lenniük, csak akkor lehetnek versenytársai a sorozatban gyártott giccses tömegtermékeknek. A sorozatgyártás feltétele volt az tiszta konstrukció, letisztultság, egyszerűség: ezért lett a Bauhaus végső formája a kocka. Gropius tervezőiskolájában újszerű anyagok használatát tanította az eredeti felfogásban készülő bútoroknál és épületeknél, olyan neves művésztársakkal, mint Moholy-Nagy László, Vaszilij Kandinszkij vagy Oskar Schlemmer.

Az elmúlt években kiállítások, városi séták sora született, amelyek ezt az irányzatot voltak hivatottak bemutatni – annak eredtem a nyomába, hogy a Bauhaus valójában milyen nyomot hagyott Pécs városán. A kutatásban Várkonyi György művészettörténész, muzeológus, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának óraadó tanára segített és kalauzolt el egy valaha volt csodálatos világba. A közös utazás során legnagyobb meglepetésemre kiderült, hogy ez a művészeti irányzat építészeti értelemben valójában alig hagyott nyomot. Inkább azt mondhatnánk – ahogy Várkonyi György művészettörténész megfogalmazza:

a Bauhaus nem konkrét épületeket, hanem inkább egyfajta „árnyékot” vetített a városra.

Hogyan történhetett meg az, hogy Pécs három építészként is praktizáló „bauhäuslert” is adott a világnak, valójában mégsem található egyetlen, ebben a stílusban született épület sem? Ismerjük meg a hátteret! Jelszavunk: olyan, mintha.

Az első és a második világháború közti időszakban jelentős beruházások zajlottak Pécs városában: templomok, egyetemi épületek, társasházak, villák épültek, sőt még egy szállodát is emeltek. Az épületek közt akad historizáló, neoromán, az art deco vagy a Bauhaus stílusjegyeit hordozó. Kétségtelen, hogy

Pécs az egyetlen vidéki város, amelyben számos, a 20-as, 30-as évekből származó kora-modern épület található.

Ezek az építmények a 20. századi modernista építészetnek nagyon reprezentatív, nagyon minőségi emlékanyagát képezik, amelyet az idő vasfoga ugyan kissé viseltessé tett, a városképbe is nehezen illeszkedik mégis tagadhatatlanul nyomott hagyott – ezzel a felütéssel kezdi beszélgetésünket Várkonyi György. „Ez a fajta építészet valójában nem kompatibilis a történeti városszövettel, ugyanakkor az ebben a stílusban emelt házak a legjobb épületek a Mecsek-oldalban. A három említett pécsi, Bauhaushoz kapcsolódó építész közül Forbát Alfréd tervezte a legtöbb meghatározó épületet a városban. Mendöl Zsuzsanna róla készült monográfiájában leírja, hogy 1930 körül történt meg az áttörés: ekkor jelentek meg az első modern funkcionalista, kifejezetten műszaki jellegű épületek, jól átgondolt belső terekkel.”

Forbát Alfréd pécsi munkássága mindössze öt évet ölel fel, de ez a fél évtized igen termékeny volt. A Kaposvári utcában található Bálványi villát a névadó tábornok kérésére tervezte – ez volt az első munkája, miután hazatért Pécsre. A lapos tetős épület tervezésénél arra is odafigyelt, hogy a felső szint nyáron árnyékos is legyen, télen pedig a lehető legtöbb napot kapja. Az épület homlokzatán a kőlábazat és a dörzsvakolat együttes használata újdonságnak számított. Eredetileg háromszintes épületet tervezett, jellegzetes Bauhaus kockaházat, amelyet végül is „megskalpolt”, és az egy szinttel alacsonyabb változat valósult meg.

Az épület nagy vitát váltott ki a hazai építészkörökben, túl formálisnak bélyegezték.

Ma is lakóházként funkcionál, a kerítésen emléktábla sorolja fel Forbát Alfréd 1934–1938 között tervezett pécsi épületeit.

Szintén az ő nevéhez fűződik a Mecsek-oldalban épült Fecskefészek villa, amelyet a meredek terepviszonyok miatt úgy tervezett, hogy az épület egy épített támfalra került, amelynek egy része szinte „kilóg” a levegőbe, azért, hogy a panorámát semmi se takarja el. Zechmeister László, a Pécsi Tudományegyetem Kémiai Intézetének alapítója, a karotinoidkémia és a kromatográfia jeles képviselője számára pedig olyan funkcionalista épületet tervezett, amelynek homlokzata egységet alkot a kerítéssel és a járdával.

Az építész egyik legnagyobb méretű műemléke a Rákóczi és a Felsőmalom utca sarkán álló, ügyvédek számára tervezett bérház. Az 1937-ben emelt épület külsejének meghatározó eleme a délnyugat felé néző íves homlokzat, a konzolokon álló balkonokkal, a beltérben nagyvonalú lépcsőházzal. Az akkoriban kevésbé forgalmas környéken jó ötletnek tűnt egy soklakásos, három bejáratú épületet a főút mellé tervezni. Az épület a mai napig az utcakép meghatározója. Egyházi épületek tervei is fűződnek Forbát Alfréd nevéhez.

A Bauhaushoz kapcsolódó másik építész Molnár Farkas, aki Budapesten számos kiváló házat tervezett, Pécsett azonban mindössze egyet – igaz, ez az egyetlen épület a maga egyediségével nyomott hagyott a város építészetén. Eredetileg Forbát Alfrédot bízták meg a munkával, ő azonban külföldre távozott, így kapta meg Molnár a munkát. A Kalliwoda villát egy zenész házaspár számára tervezte. A terveket a zene inspirálta, hiszen Kalliwoda Olga énekművész, férje Kürschner Emmanuel hegedűművész volt.

A zeneiség kívül-belül megjelenik az épületen.

Az utca felőli oldalon a művésznő monogramja jelenik meg egy violinkulccsal összekapcsolva, a ház nyugati oldalán egy kívülről nem látható, basszuskulcs formájú alaprajzon emelkedő, ívelt tömeg: itt kapott helyet a zongora. A tetőszerkezet is izgalmas, mozgatható elemei függőleges irányba billentve körbeveszik és eltakarják a tetőteraszt a kíváncsi szemek elől, vízszintesen pedig az ablakokat takarva árnyékot adnak.

S hogy ne bánjunk mostohán az ebben a korszakban működő tervezőkkel, és a kezük alól kikerült hasonló stílusban tervezett pécsi épülettel sem, folytassuk képzeletbeli sétánkat a művészettörténész segítségével! 1935-ben épült a Visy Zoltán építész által tervezett mentőállomás, ami egy funkcionalista épület. A Hoffmann László által tervezett, 1931-ben épült Damjanich utcai villa kiváló építészeti megoldásokat mutat, ezt az épületet sajnos teljesen átépítették. A Forbát féle ügyvédi iroda épületének mintájára emelték a Ludwig Károly és Nendtvich Andor által tervezet bérházat az Alkotmány utca sarkán. Várkonyi György rámutat, hogy ez a stílus inkább egy olasz idézet a 17. századi barokkból.

Ne feledkezzünk meg a város legnagyobb beruházásáról, a híres-nevezetes Üdülőszállóról. A történeti hűség kedvéért mondjuk el, hogy Forbát az erősödő antiszemitizmus miatt ekkor már nem tervezhetett Pécsett. A munkát Nyíri István és Lauber László mellett az akkori polgármester fia, Nendtvich Andor nyerte el. Terméskő, kerek, ablak, áramvonal, íves alaprajzi formák – a művészettörténész szerint egyértelmű, hogy köze sincs a Bauhaushoz. Az Uránia mozit Weichinger Károly, Nendtvich Andor, Visy Zoltán alkotta 1936-ban. Itt egy pillanatra beköszön a Bauhaus, hiszen a mozi székeit Breuer Marcell csővázas székeiről mintázták.

Várkonyi György művészettörténész egy pillanatig sem vitatja, hogy fantasztikus pécsi épületekről van szó, és nem csak építészeti szempontból. Szerinte azonban teljesen egyértelmű, hogy nem a Bauhaus „stílusában” születtek. Ez természetesen semmit sem von le az értékükből, de azt mondja, ha tisztázzuk a fogalmakat, mindent megértünk.

„Walter Gropius a Bauhausban nem indított építészeti képzést. Saját építész irodát működtetett, ahol a legjobb építészekkel dolgozott, köztük két pécsivel: Forbát Alfréddal és Molnár Farkassal.

Molnár Farkas kiválóan rajzolt, és volt némi építészeti előképzettsége. Forbát Alfréd pedig már végzett építészként ment ki. Stílusukat természetesen meghatározta, hogy ebben a közegben mozogtak és ezt az esztétikát tették magukévá.

Nagyon leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a Bauhaus érett építészetének jellemző elemei a szögletes formák, a lapos tető, a lábakra állított épület, a kőporos vakolat. Ha végigtekintünk az említett épületeken, látjuk, hogy körívek, lágy formák törik meg a szögletességet – bár egyes elemeiben felfedezhetjük a jeleket, valójában nem ebben a stílusban épültek. Maga Molnár Farkas írja egy Breuer Marcellnak címzett levelében: „Öregem, görbe rajta minden, a vásári giccs elvette az eszemet..”, arra utalva, hogy mennyire elrugaszkodott a szögletes, letisztult formáktól.

Pécs nagyon gazdag tárháza a két háború közti modernista-funkcionalista építészetnek, egy séta során megcsodálhatjuk ezeket, de tisztában kell lennünk azzal, hogy nem Bauhaus épületekről van szó.

Egyes részletekben, az alkotókban megtaláljuk a Bauhaust, mondhatni a Bauhaus hosszú árnyékát a tervezők vagy a megvalósult alkotások által. De tudnunk kell, hogy ez „olyan, mintha”. Adózzunk tisztelettel, hajtsunk fejet az építészek és alkotásaik előtt, de józan kritikai szemlélettel.

Breuer Marcell a leghíresebb magyar „bauhäusler”. Pécsett született, középfokú tanulmányai befejeztével beiratkozott a Bauhausba, ahol végül ő lett a legfiatalabb tanár. Nagy pofon volt számára, hogy amikor 1934-ben hazatért, önálló tervezési jogosítványt és kamarai tagságot nem kapott, ezért először Angliába, majd az Egyesült Államokba ment. A neves dizájner csővázas bútoraival vált világhírűvé. A Harvardon építészeket oktatott, emellett számos megbízást kapott, a korszak egyik sztárépítésze volt. Kései építészetének legjava egyházi épület, templomok és kolostorok voltak Amerikában, emellett nagypolgárok számára tervezett nagyszabású villákat. Néhány hónappal halála előtt felkérték egy pécsi Breuer-múzeum tervezésére, erre azonban már nem maradt ideje.

Place de Fontenoy, UNESCO székház (Breuer Marcell, 1958.), balra a háttérben az Eiffel-torony – Fotó: Fortepan / Chuckyeager tumblr

Nyitóképünkön: Kikelet Szálló (Pécs, 1942): Nyíri István, Lauber László, ifj. Nendtwich Andor és Visy Zoltán közreműködésével épült 1936-37-ben – Fotó: Fortepan / Fortepan