A 66-os út a vulkánok földjén – az életöröm útja Európa egyik legélhetőbb régiójában

Kult

A 66-os út a vulkánok földjén – az életöröm útja Európa egyik legélhetőbb régiójában

Ha az ember arra hegyezi ki a pihenését, hogy éppen ne hosszú gyalogtúra vagy hegymászás legyen, hanem szeretne a szó szoros értelembe véve belekóstolni egy régióba, akkor sorra felfedezheti a gasztronómiai kincseket. Néhány hete egy olyan vidékre látogattunk el, ahol ennek mindenképpen követendő példáját láttuk! Mi több, nem csak láttuk, nem csak belekóstoltunk, hanem szinte elmerültünk az elképesztően gazdag kínálatban. Ide néhány nap nem elég, mindig vissza kell térni, ha mindent szemügyre szeretnénk venni.

A stájer Vulkanland, vagyis a vulkánok földje ezt a célt tűzte maga elé, hogy egy változatos domborzatú régióban kirándulva megismerhesse a látogató a kulináris örömeinek széles kínálatát. A talaj, a természeti környezet adottságaiból kovácsoltak behozhatatlan előnyt: egy vonzó turisztikai attrakciót álmodtak meg.

„Ami itt nő, annak értéke van!” – vallják,

és erre a gondolatra fűzték fel a Vulkanland Route 66 – Road of Lust for Life minden helyszínét, mint gyöngyöket egyetlen fonalra.

Klocherhof: kacsasült körtével – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho   

Szőlőültetvények, gyümölcsösök, erdők, legelők, tök, torma, talán ezek a legfontosabbak, amik a kulináris kalandokat megalapozzák.

 

Az utat nem csak autóval lehet bejárni, a fenntarthatóságot szem előtt tartva jól jelzett kerékpárutakon gurulhatunk egyik helyszíntől a másikig, az élmények végtelennek tűnő világában. Mi dél felől indultunk, és bizony ide-oda csapongtunk, hogy a számunkra éppen legérdekesebbeket becserkésszük, de három napba csak vajmi kevés fért bele. És ez éppen elég ok arra, hogy majd újból visszatérjünk!

Vulkanland: Kloch borvidék – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho  

Bad Radkersburgban a Bevog sörmanufaktúrával indítottunk, ahol autentikus sörtúrán és kóstolóprogramokon is részt lehet venni. Kíváncsiak voltunk a stájer rizsre is, és rögtön megismerhettük az első stájer rizsmalmot. A Fröhlich család farmján rizst termesztenek, és rizstésztát, csokit, rizses süteményt kóstolhatunk meg, miközben

rá kellett jönnünk, hogy rizs nem csak Kínában terem.

A dombokon, amerre a szem ellát, szőlősorok csíkozzák a vidéket. Klöch a környék szőlőtermesztésének gyöngyszeme, a tramini fellegvára. Benézhettünk a bormúzeumba, a vinotékába, és csodálatos gyalogtúra is várja az arra vállalkozókat a tramini útján, szőlőskerteken és erdőkön keresztül-kasul. Majdnem minden településen akad borászat, ahol valami különlegességgel csábítják a betérőket. Mindenhol elérhető a szőlőlé, és az alacsony alkoholtartalmú Spritz.

Egy olyan régióban, ahol a gyümölcs szinte a küszöbön nő, nem meglepő, hogy tengernyi lekvárt, gyümölcs-és zöldségkészítményt készítenek. A családokban nagyon fontos a minél kíméletesebb termesztés mellett az előkészítés, finomítás vagy tartósítás ismerete.

Az elmúlt tíz évben Vulkanland kulináris Mekkává érett:

minden hónapban új és új kínálat jelenik meg a helyi boltok polcain is.

Kloch borvidék: verjus – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho   

Sorra hozzák a környékbeli termékek az elismeréseket a különféle versenyekről, megmérettetésekről, a becsületes munka, a kitartás és a szorgalom méltóak a jutalomra. Aki pedig erre jár, az megbizonyosodhat arról, hogy itt minden tényleg regionális, nemes, finom és még a szemnek is tetsző. Kiváló a vadon termő gyümölcsökből készült lekvár, az almalé, a nemes almaecet, a szőlőből érlelt verjus.

Akad olyan termelő, aki csak bodzából állítja elő termékeit, a bodza-csodaországból egy reggeli-szettet is magunkkal vihetünk, amely a bodzás lekvárok és gyümölcslé mellett fekete berkenyéből készült ínyencséget is tartalmaz.

Klocherhof: gesztenyés szelet – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho    

Méltán híres a stájer torma, ami itt, Vulkanlandban szintén kiváló termőtalajra talált. Ha jól figyelünk, az út mellett láthatjuk is a tormaföldeket, ahol egyedülálló módon gondozzák a gyökereket. Talán nem is gondolnánk, hogy minden egyes gyökeret többször kiásnak, hogy megszabadítsák a felesleges mellékgyökerektől, és a lehető legmagasabb minőségű alapanyag kerüljön feldolgozásra. Az teljesen természetes, hogy termesztés, a feldolgozás, a minőség-ellenőrzés és a csomagolás 100 százalékban helyben történik.

A tormát a középkor óta a test, a lélek és a lélek serkentőjének tekintették. A stájer torma nem ecetes, friss és erős, nagyon jól illik a téli ételekhez.

Be is szereztünk jó pár üveggel, mert kitűnő, egészséges ajándék a diétázó családtagoknak is.

Stájer torma – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho   

Ellátogathatunk különleges sertések tenyésztőihez, ahol megismerhetjük a gyapjúsertések életmódját, és megkóstolhatunk mindenféle, a húsukból készült remek ételt. Szintén húsimádóknak való a Vulcano Ham manufaktura, ahol olyan sonkák néznek farkasszemet a látogatóval, amiket nem lehet szó- és kóstolás nélkül hagyni!

Nézzen, csodálkozzon, lakomázzon! – ezt kínálja a Vulcano Ursprung, a sonka világa a Feldbach melletti Auersbachban.

Aki a hatalmas, rozsdamentes acél sonkán át belép ide, annak automatikusan kinyílik minden érzékszerve a kulináris sonkakalandokra. A vezetett sonka-túra az istállóból indul, és végigkövethetjük ennek a nemes élvezetnek minden titkát.

Vadételek – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho   

A stájer fekete arany, a tökmagolaj előállításával több manufaktúra is foglalkozik. Stradenben a Weinhandl család több generáció óta üzemeltet malmot és olajprést. A nagy tapasztalat és a különleges kézművesség iránti szeretet kiváló minőségű termékeket eredményez. A házigazdáktól pompás recepteket is kaphatunk, hogy a tökmagolajat ne csak salátára csurgassuk, a tökmagot ne csupán ropogtassuk. Lehet belőle sütemény, kenyérre kence, ízletes rántotta és sok más.

A szőlővel hullámzó domboldalak közt vannak meglepő helyszínek. Ilyen a Maitz kávépörkölő, amit különösen figyelmünkbe ajánlottak.

A Maitz kávépörkölő lágyan simul a dombok ölelésébe, gyönyörű, modern kisüzem. Mélyet lélegzünk az isteni kávéillatból, választunk egy csinos süteményt, és élvezzük a délutáni pihenő szépségét. Az asztalokon mini kávécserjék mosolyognak a betérőkre, jegyzeteimre pillantok: véleményem szerint a legjobb kávé, amit valaha ittam, írta nekem barátnőm.

Maitz: kávépörkölő – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho   

A Kapfenstein-kastély messziről tekint diadalmasan az úton lévőkre, teraszáról pompás kilátás nyílik a környékre, kiváló arra, hogy elköltsünk itt egy ebédet, vagy megkóstoljuk a Hermaden pincészet bioborait.

Riegersburgban a messzi földön is ismert Zotter csokoládégyár kínál több órás édes élményt a csokoládégyártás titkos bugyraiban, a Gölles manufaktúra pedig különleges italaival és elsőrangú eceteivel hívja fel magára a figyelmet. Ecetet kóstolni balga dolognak tűnhet, de

ha megismerjük az ecetkészítés történetét, a különféle ecetek jótékony hatásait, akkor hamar az ecetek szerelmesei lehetünk.

Beépíthetjük őket a mindennapjainkba, de ehhez persze kiváló, finoman erjesztett ecetre van szükség. Van itt rum és whisky is, és a Meister Sekt kulinarium műhelyében a vulkánon termett pezsgők pukkanását, a buborékok játékát kísérhetjük figyelemmel.

Riegersburg: Fromagerie – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho   

A vulkáni régió szívében, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a Riegersburg gőgös várára, található a Fromagerie zu Riegersburg, a „sajt fellegvára”. A sajtművész műhelyében minden a sajtról szól, alig vártam, hogy részese lehessek a sajtcsodáknak! Bernhard Gruber lépésről lépésre sajátította el az alpesi tejtermelés, a sajtkészítés minden titkát, bejárta a fél világot, főzött a bhutáni királyi udvarban is, hogy végül franciaországi tanulmányai után szakképzett sajtsommelier-vé váljon. Most vezetett sajt-túrán saját maga avat be abba a szagos világba, amit a sajtok tesznek teljessé. Közben megtudhatjuk, hogy

különbség van a reggeli és az esti fejésű tej íze között, hogy a sajt elsődleges ismertetője: a szaga.

Megcsodálhatjuk a hatalmas, érésben lévő sajtokat, szinte hihetetlen, hogy egy kb. nyolcvan cm átmérőjű sajtkorongban több mint 500 liter tej rejtőzik. Így talán érthető is a sajt magas ára! A másik fontos tényező a sajt ízének, állagának kialakulásában: az idő. És az idő is pénz. Megnézhettük a friss, a félérett és az érett camembert sajtokat, a Zotter csokoládéval gazdagított kék sajtot, a szőlőlevélbe burkolt és a sörrel érlelt sajtok mellett a hagyományos stájer sajtot is.

Riegersburg: camembert – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho    

A látogatás a sajtmesternél egy új világot nyitott ki számomra. Mert a sajt sokkal több, annál a darabka élelmiszernél, amit a szupermarketből hazaviszünk. Benne az élet bölcsessége, a művészet és az idő, az emberi alkotás művészete, a tisztaság, a technológia.

„A sajt soha nem lesz önmaga. Mindig változik, él és változik, és sok meglepetést tartogat. Finoman kell törődni vele, erőteljes, mégis finom, és stílusában nagyon hasonlít rám” – vallja a sajtmester.

A sajtkóstolás még összetettebb, mint amikor bort kóstol az ember. Itt, a Fromagerie napsütötte teraszán kóstolhatjuk együtt is: nyolcféle sajthoz négyféle bort, vagy éppen négyféle sört! A sorrendhez szépen írt sorvezető is tartozik, ahol jegyzetelhetjük benyomásainkat, rangsorolhatjuk a sajtokat.

Riegersburg: Fromagerie – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho    

Rangsorolhatnám a Vulkanland élménypontjait is, de nem lenne érdemes, hiszen mindenkinek, minden pillanatban más és más lenne a szíve csücske. Oly sok minden ki is maradt, mert nincs elegendő idő mindent bebarangolni. 

Bizonyára megnyílt már a Kornberg kastélyban a lenyűgöző adventi kiállítás, adventi pompába öltöztek a várak, fényvarázslat járja át a Styrassic parkot.

Tavasszal pedig virágba borulnak a gyümölcsös kertek, újra sarjad a vetés és a szőlő rügye, és addig van idő megtervezni a következő barangolást az életöröm útján, a kulináris élvezetek eme egyedülálló birodalmába, felejthetetlen emlékeket gyűjtve. 

Nyitókép: A Himmelsberg délkeleti nézete a stájerországi Straden városában – Fotó: Wikipedia / C.Stadler/Bwag

 

Ajánljuk még:

Fotókon a csodás Osztrák Dunakanyar: bejártuk Wachau vidékét

Nem mindenki gondolja vonzó úticélnak Ausztriát, a Duna kanyarulatos vidékét. Pedig ha egyszer is élvezettel végignézed az újévi koncert közvetítését Bécsből, akkor a kis filmbetétek egyszer s mindenkorra meggyőznek arról, hogy – többek közt – Wachaut is látni kell!