A nyugati világ legrégebbi botanikus kertje: a Padovai Egyetem növénygyűjteménye
A történelem híres kertjeiA botanikus kertet úgy tervezték, hogy egy a világot szimbolizáló központi kör legyen a szíve, amelyet egy vízgyűrű vesz körül. Ebbe a körbe egy négyzet van „írva”, amelyet négy egységre osztanak a fő égtájak mentén elhelyezkedő, egymásra merőleges vonalak. „Ez a forma az univerzum ókortól kezdve elfogadott ábrázolása, amelyet később, a modern korban a 15. és 16. századi építészek újjáélesztettek” – olvashatjuk az UNESCO leírásában.
Jóval később, csak a 18. század elején épült meg a Hortus Cinctus négy monumentális bejárati portálja a trachitból készült oszlopfőkkel (a trachit egy finomszemcsés szövetű, intermedier kémiai összetételű vulkáni kőzet), amelyeket kővázák koronáznak meg.
Később a kert még tovább bővült, magába foglalva a kör alakú falon kívüli területet is, ahol további szökőkutakat és arborétumokat hoztak létre. A 19. század első felében megépítették az üvegházakat – amelyek máig megőrizték eredeti szerkezetüket – és egy félkör alakú csarnokot, amelyet „botanikus színházként” emlegetnek.
1997-ben a Padovai Botanikus Kertet felvették az UNESCO Világörökségi listájára is, mert kiemelkedő szerepet töltött be a tudományos közösség életében: számos ismeret, felfedezés, tudásanyag és partnerkapcsolat kialakulását segítette elő, miközben egy egyedülálló növényállományt is gondozott.
2014-ben létrehozták a Biodiverzitási Kertet is, és megvalósult az üvegházak fejlesztése, amelyek ma már a legmodernebb technológiákat alkalmazzák a környezeti hatások minimalizálása érdekében. A szakemberek szerint a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően
sikerült létrehozni bolygónk öt fő biomját a botanikus kertben: a párás trópusi erdőktől a száraz környezetekig terjedő csökkenő páratartalom-gradienst követve.
2023 februárjában felavatták a Botanikai Múzeumot is, amely az egyetem történelmi örökségét mutatja be. A múzeum botanikai gyűjteményei lenyűgözőek, beleértve a történelmi herbáriumokat is, a fűszergyűjteményt és a 19. századi oktató fali paneleket, valamint számos interaktív élményt.
Történelmi herbáriuma körülbelül 700 000 szárított növény-, gomba-, alga-, zuzmó- és gubacspéldányból áll, és az 1835-ben Giuseppe Antonio Bonato prefektus adományának köszönhetően alapított gyűjtemény az idők során számos további elemmel is gyarapodhatott. Az 1930-as években a magasabb rendű növényeket és páfrányokat – Roberto De Visiani „Flora Dalmatica” című művének kivételével – két földrajzi csoportra osztották: a Velencei Herbáriumra, amely Veneto, Trentino, Friuli-Venezia Giulia és az isztriai régióból származó példányokat tartalmazza; valamint az Általános Herbáriumba, amely más olasz régiókból és kontinensekről származó anyagokat tartalmaz.
„A fontos herbáriumi gyűjtemények között megtalálható még Pier Andrea Saccardo számos fajt tartalmazó gombagyűjteménye, Achille Forti algagyűjteménye, Alessandro Trotter gubacsgyűjteménye, valamint olyan különleges gyűjtemények is, mint például Bruno Giordano Ugolini úgynevezett „Háborús Herbáriuma” – olvashatjuk a botanikus kert oldalán.
Ma a Padovai Botanikus Kert több mint 3500 fajjal és 6000 növénnyel várja a látogatókat, amelyek között több kiemelkedő jelentőségű növényt is találhatunk.
1585 óta a kert egyik leghíresebb faja egy pálma, amely jelenleg Európa egyetlen spontán nővő pálmája.
Johann Wolfgang von Goethe is megemlékezett róla a növények metamorfózisáról szóló esszéjében, ezért nevezik világszerte Goethe-pálmának is.
A történet szerint a Botanikus Kert kertésze több mintát is levágott a pálmáról, amiket Goethe nagy kartondobozokba csomagolva magával vitt útjára, és többször tanulmányozta az írás során. A híres törpepálma az olaszországi harmadidőszaki (65 millió évvel ezelőtti) flórának öröksége, és jelenleg ez az egyetlen olyan őshonos pálmafaj, amely túlélte az Európát elárasztó, 12 000 évvel ezelőtt véget ért eljegesedéseket.
Ezt a történelmi jelentőségű növényt egy különleges nyolcszögletű üvegházban tartják a Hortus sphaericusban, az északi kapu közelében, a gyógynövényrészlegen.
Az őt körbeölelő védőkerítésnek köszönhetően számos kivételesen magas, körülbelül 12 méteres hajtást tudott létrehozni, ezzel is mutatva kivételességét.
A reneszánsz kertrészben a ritka és veszélyeztetett növények gyűjteményét is megcsodálhatjuk, a veszélyeztetett trivenetói fajokkal együtt: sáfrány, hibiszkusz és nárcisz különlegességek, az Erythronium dens-canis, az Akebia quinata és a Eranthis hyemalis is helyet kaptak itt. A mérgező növények csapatát olyan fajok színesítik, mint a Calycanthus floridus, ami gyümölcsös, bíborvörös virágaival csábítja a járókelőt. De van itt más, izgalmas mérgező festőnövény, a magyarul amerikai alkörmösként ismert Phytolacca americana is, amit a 17. század közepén a padovai Botanikus Kert dolgozói hoztak be Olaszországba. Akár két méter magasra is megnőhet, és nevezik még törökszőlőnek is.
Az Euganean-dombság legjelentősebb fajait bemutató gyűjtemény is lenyűgöző: a Pseudocydonia sinensis vagy más néven kínai vagy hamis birs példányai a mai napig bőséggel hozzák birsalmához hasonló, intenzív almaízű terméseiket, amelyekből lekvárokat is készítenek. A fa kérge egyébként igen dekoratív: leopárdszerű foltokkal tarkított, amelyek színe a sárgástól a világosbarnán át az élénkzöldig terjedhetnek. Szinte felsorolni is lehetetlen a gógynövényekig vezető út értékeit:
vasfüvek, hunyorok és orbáncfüvek gazdagítják a sétát, de a kasvirág vagy a kaliforniai mák sem maradhat ki a sorból
– miközben az olyan fajok, mint a tamariska, a gingko vagy a magnólia, még külön „negyedet” is kaptak a kertből. A reneszánsz kert harmadik negyedében található magnólia példány például egy 1786-ban ültetett örökzöld, a Reneszánsz Kert első negyedében 1750 óta őrzött gingko pedig egy mesterséges hermafrodita, azaz egy női ágra oltott hím egyed.
Végül nem mehetünk el a botanikus kert könyvtára mellett sem, amelyet 1835-ben Giuseppe Antonio Bonato prefektus, orvos és botanikaprofesszor alapított. 1795-ben megvásárolta elődje, Giovanni Marsili kiterjedt könyvtárát, kibővítette, és az egyetemnek adományozta. A gyűjteményt később Roberto de Visiani és Pier Andrea Saccardo prefektusok tovább gazdagították: a botanikusok és természettudósok portréinak egyik legnagyobb gyűjteményét például maga Saccardo állította össze.
A természeti örökséget számos kiállítás és installáció is gazdagítja, ezek aktualitásáról a botanikus kert oldalán érdeklődhetünk.
Nyitókép: Wikipedia / Semolo75
