3 film, ami az év végi számvetéshez fontos kérdéseket teszi fel

Felettünk a Föld (2011)

Mit szólnál, ha lenne egy pontos hasonmásod a világűrben, pontosabban a Föld hasonmásának megfelelő Föld 2-n? Aki ugyanúgy néz ki, mint te, ugyanúgy issza a kávét, mint te, és ugyanazokat a mozzanatokat élte át az életében, mint te? Ezt a helyzetet viszi filmre kilencven percben Marc Cahill rendező – természetesen egyéb csavarokkal és sok-sok filozofikus kérdéssel megfűszerezve.

Egyik éjszaka Rhoda Williams (Brit Marling) ittasan vezet, és először pillantja meg az égbolton a hihetetlen: a Föld hasonmásának megfelelő Föld 2-t. Nem tudja levenni a szemét az égi csodáról, így frontálisan ütközik egy másik autóval, ahol a három utasból csak a férj élte túl– a gyerek és a feleség elvesztette az életét. Rhodát négy évvel később engedték ki a börtönből, addigra az összes hír a Föld és a Föld 2 közötti lehetséges kapcsolatfelvételről szólt.

Hamarosan kiderül, hogy a Föld 2-n az eredeti Föld lakóinak alteregói élnek; ugyanazok az emberek, ugyanazokkal a háttérinformációkkal, csak lehet, az elmúlt négy évben más történettel – abban a pillanatban ugyanis, amikor az első ember megpillantotta a Föld 2-t a Földön, a szinkronitás megszűnt a két világ között.

Vajon az az éned jobb a mostani énednél? Tanulhatsz a másik énedtől? A másik éned vajon ugyanazokat a hibákat követte el, amiket te? Mit szeretnél látni, ha kívülről tekinthetnél magadra? Máshogy is alakulhatott volna az életed négy évvel, vagy akár csak egy évvel ezelőtt? Ezer és egy másik kérdést is feltesz a film, amelyekkel megéri foglalkozni.  

A remény rabjai (1994)

Szinte nincs olyan ember, aki ne látta volna a hét Oscarra jelölt, 9.3-as imdb értékeléssel rendelkező, Tim Robbins és Morgan Freeman szereplésével készült Remény rabjait – ennek ellenére mégis megéri feleleveníteni a történetet, és az általa feszegetett kérdéseket. Andy Dufresne-t (Tim Robbins), a sikeres bankárt kettős gyilkossággal vádolják, úgy vélik, megölte feleségét és annak szeretőjét.

Noha Andy aznap este ittas állapotban volt, így nincs teljesen tisztában azzal, hogy hol és mit csinált, bár úgy sejti, nem ő követte el a gyilkosságot – mégis életfogytiglanra ítélik. Andy történetét meséli el a Remény rabjai, hiszen különös figura volt, megmagyarázhatatlan nyugalom áradt belőle a börtöni pokol ellenére is.

„Úgy sétálgatott, mint aki egy parkban andalog és tesz az egész világra, mintha kabát gyanánt egy láthatatlan védőpajzsot hordana.” Mi lehet Andy titka? Hogyan éli túl mentálisan a hosszú évtizedek rabságát? A fizikai vagy a lelki szabadság a fontosabb? Mi az egyik legnagyobb kapaszkodó az ember életében? Mi az a valami, ami ott bent van, nem vehetik el tőled, és csak a tiéd?

Teljesen idegenek (2016)

Paolo Genovese olasz rendező megfilmesítette azt, ami már sokunk fantáziáját birizgálta: mi történne, ha a párunknak vagy legközelebbi barátainknak hangosan fel kellene olvasnia minden beérkező üzenetet, ki kellene hangosítania minden telefonhívást, amikor velünk vannak? Hány barátság menne tönkre, hány pár menne szét, hány ember lenne megsértve? 

Ez a film a teljesen idegen, ámbár ősrégi barátokról, a hazugságok és az igazságok harcáról szól.

A film története egészen egyszerű: egy összeszokott, házastársakból álló baráti társaság összeül egy közös vacsorára, hogy végre jó nagyot beszélgessenek. Titkokról, pletykákról, szakításokról, emberi kapcsolatokról beszélgetnek, mígnem az eszmecsere odáig fajul, hogy az egyik feleség bizonyításképp előrukkol az ötlettel: ha valóban nincsenek titkaik egymás előtt, mindenki tegye az asztal közepére a telefonját, és osszák meg egymással a beérkező hívások és üzenetek tartalmát.

Jöjjenek az ezerdolláros, sorsdöntő kérdések: Fel vagy készülve arra, hogy többet láss és tudj a barátaid titkairól, életéről, múltjukról és a jelenükről, akár a magad kárára, fájdalmára? A kérdés fordítva is fontos: a barátaid mennyit látnak belőled? Mennyit engedsz láttatni magadból és az életedből? A problémáidból, félelmeidből? Vannak titkaid az életed legfontosabb emberei előtt?

Létezik, hogy valamilyen szinten mindenki hazudik mindenkinek, és az életünk szerves részét képezi a hazugság vagy a füllentés? A kegyes hazugság ugyan miért kegyes? Vajon jót tesz-e a barátságnak, ha legbensőbb, legmocskosabb, akár legundorítóbb titokról is tudomást szerzünk? Jót tesz-e nekünk, ha a legféltettebb titkunkat is megosztjuk? Mennyit hazudunk a barátainknak, családtagjainknak, de legfőképp önmagunknak?